176625. lajstromszámú szabadalom • Közúti védőkorlátszerkezet
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 176625 szolgalati találmány Nemzetközi osztályozás: Í|p Bejelentés napja: 1977. VIII. 17. (UA—216) G 07 G 1/00 A 47 B 88/10 Közzététel napja: 1980. VIII. 28. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1981. XI. 30. Feltalálók: Szabadalmas: dr. Kozáry István oki. mérnök, Budapest Út-, Vasúttervező Vállalat, Budapest dr. Jánoshegyi Ferenc oki. mérnök, Budapest Tóth Géza oki. gépészmérnök, Székesfehérvár Móricz József oki. mérnök, Székesfehérvár Közúti védőkorlát-szerkezet 1 A találmány közúti védőkorlát-szerkezetre vonatkozik, amelynek oszlopai és azokra keresztirányú, azokhoz erősített korlátelemekből álló korlátszalagja van. A közúti forgalom biztonságához elengedhetetlenül szükséges védőkorlátok számos formában ismeretesek. 5 Korábban fából, kőből, vasból stb. kerítéseket, mellvédfalakat építettek a közutak veszélyes szakaszai mentén. A vasbetonépítés elterjedésével túlnyomórészt vasbeton gerendakorlátokat, ritkábban vasbeton szalagkerékvetőket alkalmaztak. 10 A gépjárművek fejlődésével, a forgalom növekedésével megfelelő teherbírású és nagy sebességek kifejtését lehetővé tevő vonalvezetésű és felületű útpályákat építenek, amelyekhez a fent felsorolt korlátok már alkalmatlanná, veszélyessé váltak. Helyettük világszerte 15 általában acélszalag-korlátszerkezeteket alkalmaznák. Ezek a bizonyos mértékig rugalmas szerkezetek többékevésbé megfelelnek rendeltetésüknek — az útpályáról letérő gépjárműveknek az útkoronán való visszatartására, illetve a balesetek súlyosságának csökkentésére vo- 20 natkozóan — azonban az alábbi hátrányaik vannak : az illesztési helyeken a korlát külső felületén is megjelenő csavarkötésekre van szükség, amelyek ütközés esetén roncsoló hatást fejtenek ki. 25 A korlátilíesztéseket — szerkezeti okokból — mindig a tartóoszlopoknál alakítják ki, ezért az oszlopok közötti korlátszakaszok kéttámaszú tartókként működnek, ami azzal a hátránnyal jár, hogy ütközéskor a szomszédos mezőkre csak kismértékben képesek az igénybevételt 30 2 átadni, így a korlát az ütköző hatását csak kismértékben képes rugalmasan csillapítani. Az acélanyagú szerkezet szerelése és cseréje egyrészt a nagy súly, másrészt a szerkezeti rendszer miatt nehézkes. Korrózióvédelmük a beépítési helyen jól gyakorlatilag megoldhatatlan, a gyárüzemben előre elvégzett hatásos korrózióvédelem viszont rendkívül drága. Az elemek nagy súlya miatt szállításkor és szereléskor a gyári korrózióvédő réteg könnyen megsérül, ütközéskor pedig természetszerűleg tönkremegy, így még ez a korrózióvédelem sem hatásos. A profilos korlátszalagokon a szennyeződés, por, sár, hó lerakódik, így tisztításuk fokozottabb gondosságot igényel, tehát esztétikailag megjelenésük csak rendkívül gondos fenntartási munka árán is ritkán biztosítható. A találmány feladata, hogy a jelenleg ismert közúti korlátok fent felsorolt hátrányait kiküszöbölő olyan megoldást szolgáltasson, amely az ilyen szerkezetekkel szemben támasztott gyártástechnológiai, szerelési, használati és gazdaságossági követelményeket optimálisan kielégíti. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy amennyiben a korlátszerkezet korlátszalagját és célszerűen oszlopait is könnyűfémből vagy/és műanyagból, főként alumíniumból készült, lényegében zárt szelvényű üreges, rúdszerű (csőszerű) elemekből alakítjuk ki, egyrészt kiküszöbölhetjük a korrózióval kapcsolatos problémákat, másrészt egyszerű és biztonságos kapcsolatokat alakíthatunk ki az elemek között, végül maxi-176625
