176623. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kalcitoninszerű új polipeptidek előállítására

5 176623 6 heptapeptid vagy az 1—8. oktapeptid szintén hasonló módon állítható elő. A nonapeptid-szekvenciát 2—4 aminosavból álló ki­sebb peptidegységnek az egyes aminosavakhoz történő kapcsolásával állíthatjuk elő a C-terminális aminosav­­tól számított aminosav-szekvencia sorrendjében. Egyes aminosavakat, például a glicint, leucint, valint, a-amino-szuberinsavat, treonint, metionint, szerint vagy aszparagint előnyösen az aktívészteres módszerrel kon­denzálunk. Kisebb peptideket, például a 2—4 tripeptidet előnyösen a Geiger- vagy Wünsch-módszerrel konden­záljuk. Az aziddal, aktív észterrel vagy savanhidriddel végre­hajtott kondenzáció során a dekapeptid karboxil-vég­­csoportját nem szükséges védeni. A karboxilcsoportot például metanollal, benzilalkohollal vagy más alkohollal végzett észterezéssel is védhetjük. Az észtercsoportot, például metilésztercsoportot híg nátriumhidroxid-oldat­­tal távolíthatjuk el vagy úgy, hogy hidraziddá alakítjuk, a benzilészter-csoportot pedig katalitikus hidrogénezés­­sel távolíthatjuk el. A közbenső termék aminocsoportját szokásos védőcsoportokkal, például benziloxikarbonil-, tritil-, terc-butoxikarbonil- vagy 2-p-difenil-izopropoxi­­karbonil-csoporttal védhetjük. Kívánt esetben a kar­­boxilcsoport észterezéssel védhető. A szerinben és treoninban a hidroxilcsoport szükség esetén éterezéssel védhető és erre a célra terc-butanolt, benzilalkoholt vagy más alkoholt használhatunk. Az említett benziloxikarbonil-, p-nitrobenzilészter- és benzilészter-csoportokat szénre leválasztott palládium jelenlétében katalitikus hidrogénezéssel távolítjuk el. Az N-tritilcsoportot vizes ecetsavval és a terc-butoxi­­karbonil-csoportot trifluorecetsavval hasítjuk le. Az o­­-nitrofenilszulfenil-csoportot szerves oldószerben hidro­­génkloridot, hidrogéncianidot vagy kénsavat használva hasíthatjuk le. A difenil-izopropoxikarbonil-csoportot 7:1:2 arányú ecetsav—hangyasav—víz eleggyel távo­lítjuk el. A metilészter-, etilészter- vagy p-nitrobenzil­­észter-csoportot hidrazinhidráttal hidraziddá alakítjuk. A metilészter-csoportot híg nátriumhidroxid-oldattal és a terc-butilészter-csoportot trifluorecetsavval hasíthat­juk le. A 7—10-től a 31. aminosavakból álló C-terminális peptidfragmenst, amelyet az előző N-terminális pepiid­del kondenzálunk, előnyösen úgy állítjuk elő, hogy a C-terminális aminosavat (31. aminosavat) vagy a C-ter­minális fragmenst azaz a 30—31., 28—31., 25—31., 24—31. vagy 23—31. aminosavakból álló szekvenciát az egyes aminosavakkal vagy 2—4 aminosavból álló kisebb peptidekkel az aminosav-szekvencia sorrendjében kondenzálunk. Például a 10—31. aminosavakból álló C-terminális peptidfragmenst úgy állítjuk elő, hogy egy aminosavat és egy kevés aminosavból álló pepiidet, például a 28—29. vagy 26—27. dipeptidet, a 20—23. tripeptidet, 15—18. tetrapeptidet és 10—12. tripeptidet a C-terminálistól számított aminosav-szekvencia sorrendjében aktiv ész­teres módszerrel vagy Geiger-módszerrel kondenzáljuk. Mindegyik csoportot előnyösen a következő védőcso­portok egyikével védhetjük: a-aminocsoportot terc­­-butoxikarbonil-csoporttal, oldallánc karboxilcsoport­­ját benzilészter-csoporttal, -aminocsoportot o-klór­­benziloxikarbonil- vagy diizopropilmetoxikarbonil-cso­­porttal, a szerin, treonin és tirozin hidroxilcsoportját benzilcsoporttal és az arginin guanidin-csoportjának aminocsoportját és a hisztadin iminocsoportját tozil­­csoporttal védjük. A 7—10-től a 31. aminosavat tartalmazó C-terminális fragmens védőcsoportjait, például a 10—31. szekven­­ciájú dokozapeptidamid védőcsoportjait ismert módon távolítjuk el. Például a tritilcsoportot vizes ecetsavval hasítjuk le. A difenil-izopropoxikarbonil-, benziloxi­karbonil- és terc-butoxikarbonil-csoportokat jégecet— hangyasav—víz elegyével, hidrogénezéssel, illetve tri­fluorecetsavval távolíthatjuk el. így védett a-amino­csoportot, védett e-aminocsoportot, adott esetben karboxilcsoporton és/vagy hidroxilcsoporton védett oldalláncot tartalmazó hentriacontapeptidamidot ka­punk. Ezeket a védőcsoportokat az ismertetett módsze­rekkel távolíthatjuk el, előnyösen savval, például hid­­rogénfluoriddal, és így az I általános képletű végtermé­ket kapjuk. Abban az esetben, ha a találmány szerinti új polipep­­tid előállítását a Meryfield-féle szilárd fázisú peptid­­szintézissel végezzük, akkor a szerinben, treoninban és tirozinban levő hidroxilcsoportot például benzilcsoport­tal védhetjük, a hisztidin iminocsoportját például l-benziloxikarbonilamino-2,2,2-trifluormetil-csoportíal, az arginin guanidin-csoportját nitrocsoporttal és a glu­­taminsav oldalláncát benzilészter-csoporttal védhetjük; Az a-aminocsoport védőcsoportja például terc-butiloxi­­karbonil-, o-klórbenziloxikarbonil- vagy o-brómben­­ziloxikarbonil-csoport lehet. A védett peptidet a hordo­zó gyantáról eltávolítjuk, és a védőcsoportot vízmentes hidrogénfluoriddal hasítjuk le. Az összes védőcsoport eltávolítását egyetlen lépésben, trifluorecetsavval végzett hidrolízissel akkor hajtjuk végre, ha az aminocsoport védelmére terc-butoxikarbo­­nil-csoportot, az oldalláncbeli karbonilcsoport védel­mére terc-butoxicsoportot, a szerin, a treonin és tirozin hidroxilcsoportjának védelmére terc-butilcsoportot és a hisztidin iminocsoportjának védelmére 2,2,2-trifluor-l­­-terc-butoxikarbonilaminoetil-csoportot használunk. A találmány szerinti I általános képletű új polipepti­­det szabad bázis vagy só alakjában kaphatjuk. A szabad bázist sójából a szokásos módon szabadíthatjuk fel. A szabad bázist farmakológiailag elfogadható sóvá úgy alakíthatjuk, hogy a bázist szervetlen savval, például sósavval, hidrogénbromiddal, kénsavval vagy foszfor­savval vagy szerves savval, például hangyasawal, ecet­savval, borostyánkősavval, almasavval, citromsavval, borkősavval, benzoesawal, benzolszulfonsavval vagy toluolszulfonsawal reagáltatjuk. Az I általános képletű új polipeptid szerves vagy szervetlen anyag addicionálásával komplexé alakítható. Az említett komplexet úgy állítjuk elő, hogy hosszú szénláncú polipeptidhez bizonyos szervetlen vagy szerves anyagot adunk. Ennek jelentősége az, hogy a még nem tisztázott szerkezetű vegyület gyógyszerként a beadás után hosszú ideig hat. Az említett komplexképző anya­gok közül megemlíthetjük a fémek, például kalcium, magnézium vagy cink szervetlen vegyületeit, különösen az említett fémek foszfátjait, pirofoszfátjait vagy poli­­foszfátjait. A komplexképző szerves anyagok közé tarto­zik például a nem-antigén jellegű zselatin, a karboxi­­metilcellulóz, a poliglutaminsav stb. A leírásban, illetve példákban használt rövidítések jelentése a következő : BOC terc-butoxikarbonilcsoport, AOC terc-amiloxikarbonilcsoport, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom