176622. lajstromszámú szabadalom • Berendezés altalaj öntözésére
5 176622 6 két-két 6 elosztóvezeték ágazik le kétoldalt. Az egyik oldali 6 elosztóvezetékek egymástól — felülnézetben — H távolságban vannak, amely célszerűen nem haladja meg a 400 m-t. A 6 elosztóvezetékek között, azokkal párhuzamosan, célszerűen a H távolság felezőjében húzódik az 1. ábrán szaggatott vonallal jelölt 9 nyomáskiegyenlítő vezeték. Ebbe torkollnak a 6 elosztóvezetékekből kiinduló, azokra merőleges 7 nedvesítővezetékek, amelyek a eséssel vannak vezetve, a 6 elosztóvezetékektől a 9 nyomáskiegyenlítő vezeték felé; ez utóbbi elnevezése is utal arra, hogy a 7 nedvesítővezetékeket a 6 elosztóvezetékekkel és azokon át az 5 fővezetékkel olyan vezetékrendszerré köti össze, amelyben lényegében azonos hidrosztatikai nyomás uralkodik, tehát — eltérően a korábban ismert, hasonló célú altalajöntöző rendszerektől — a 7 nedvesítővezetékekben a víznyomás nem csökken a betáplálási helytől a 7 vezetékek másik vége felé. Az 5 fővezeték, a 6 elosztóvezetékek, valamint a 9 nyomáskiegyenlítő vezeték vízátnemeresztő anyagból készülnek és perforálatlanok ; az utóbbiak végei 6a, 9a homloklemezekkel vannak lezárva. A 7 nedvesítővezetékek viszont vízáteresztők, célszerűen perforált flexibilis műanyagcsövek, pl. 50 mm-es külső átmérővel. A 7 nedvesítővezetékek hosszának az egyenletes vízkilépés érdekében a kb. 200 m-t nem célszerű meghaladni; ez egyébként összhangban van a fent említett H=400 m-es értékkel. A víz szükséges nyomása a kilépési helyeken egyébként 0,2—0,7 m vízoszlopmagasságnak felel meg; a 9 nyomáskiegyenlítővezeték jelenlétéből következően ez a nyomás a 7 nedvesítővezetékek teljes hossza mentén lényegében azonos. A perforált csövekben uralkodó hidrosztatikus nyomás miatt a csövek körül a talaj elméletileg köralakban nedvesedik át. Mivel a fentiek szerint a hidrosztatikus nyomás a 7 nedvesítővezetékek teljes hosszában gyakorlatilag azonos, így az átnedvesített talajtartomány is lényegében egyforma, tehát a 7 nedvesítővezetékek 9 nyomáskiegyenlítő vezeték felőli végén az átnedvesített talajtömeg gyakorlatilag ugyanakkora, mint a 6 elosztóvezetékekről való leágazás tartományában. A víz oldalirányú, valamint felfelé irányuló mozgását egyébként — a hidrosztatikus nyomáson kívül — az át nem nedvesedett talaj szívóhatása is elősegíti. Természetesen hat az átnedvesedésre a gravitáció is, és lényegileg e három hatás eredőjeként alakul. A 3. ábrán látható nagyobb méretarányban a 7 nedvesítővezetékek, a 6 elosztóvezetékek és a 9 nyomáskiegyenlítő vezeték kapcsolata. A 6 elosztóvezetékekről leágaztatott 7 nedvesítővezetékek az a nyilaknak megfelelően — az öntözés irányában —• 1—2%o-es eséssel vannak vezetve, és alacsonyabban levő végükkel torkollnak kétoldalról a 9 nyomáskiegyenlítő vezetékbe. A 6 elosztóvezetékek a í térszín alatt új =40—60 cm mélységben — vagyis a művelési mélység alatt —■ húzódnak, s esésben vezetésükre nincs szükség. A 9 nyomáskiegyenlítő vezeték ugyancsak a művelési mélység alatt húzódik, emellett eséssel van vezetve az 1. ábrán jelölt b nyilak irányában. A 7 nedvesítővezetékek egymástól mért oldaltávolságát általában a talaj hidrológiai tulajdonságai, ültetvényeknél ezek sorközei függvényében határozzuk meg. Amint a 2. ábrán látható, a 7 nedvesítővezetékek alá célszerűen műanyagfólia-szalagból készült vízátnemeresztő 11 alátét kerül; ennek vastagsága pl. 0,1 mm, d1 szélessége pedig — 50 mm-es vezetékátmérő esetén — 400 mm. A fóliaszalag peremei mentén célszerűen fel van hajlítva. A 7 nedvesítővezetékre felülről 12 szűrőréteget helyezünk, amely célszerűen műanyagból készült, nem szőtt, mintegy 250 g/m2 területi sűrűségű szűrőkelme, s amelynek d2 szélessége a nedvesítővezeték csőátmérőjétől függ; példánkban a kellő takarás biztosításához mintegy 200 mm lehet. A 7 nedvesítővezetékeknek a t terepszint alatti h2 mélysége egyébként a művelési mélység+0,1 m (biztonsági mélységtöbblet). A 12 szűrőréteg a 7 nedvesítővezeték eliszapolódásának, elhomokolódásának meggátlására szolgál a 11 alátét, rendeltetése pedig az, hogy a gravitációs vízveszteséget csökkentse. Közismert ugyanis, hogy a gravitációs erő hatására a víz lefelé mozog a talajban; a 7 nedvesítővezetékből kilépő vizet a gravitációs erő mintegy cseppalakban kényszeríti lefelé. All alátét az ebből a mozgásból származó vízveszteséget csökkenti. A flexibilis 7 nedvesítőcső, all alátét és a 12 szűrőkelme megfelelően átalakított dréngéppel egy menetben kerül lefektetésre. Visszatérve a 3. ábrára, jól látható, hogy a 9 nyomáskiegyenlítő vezeték a vezetékrendszer legmélyebben húzódó tagja, hiszen az a eséssel vezetett 7 nedvesítővezetékek alsó végükkel ebbe torkollnak. Az eséssel vezetett (b nyilak) 9 nyomáskiegyenlítő vezeték — a 10 tolózár közbeiktatásával — a 13 elvezetővezetékre van kötve, amelynek rendeltetésére a továbbiakban még visszatérünk. Az 1. ábrán látható, hogy a 6 elosztóvezetékekbe — közvetlenül az 5 fővezetékről való leágazási helyük után — 8 nyomásszabályozó és vízelosztó szerkezet van beépítve, amely pl. nyomáscsökkentő szelepként funkcionáló kalibrált tolózár lehet. A 8 nyomásszabályozó és vízelosztó szerkezetek feladata, hogy a talaj vízvezető képességének és a mindenkori növénykultúra agronómiái igényei alapján kiszámított nyomásszintet és a vízadagolást takarékos módon biztosítsa. Az 1—3. ábrák szerinti berendezés kétféleképpen funkcionálhat, egyrészt altalajöntöző rendszerként, másrészt a káros talaj-vízbőség kiküszöbölésére, amivel az időjárás káros behatásaival szemben védekezhetünk, pl. belvízkárokat háríthatunk el. Az 1. ábrán egyébként a víz áramlásirányát a vezetékekre rajzolt nyilak jelzik. A víz egyébként öntözéskor és lecsapoláskor azonos irányban áramlik a 7 mellékvezetékekben; az 5 és 6 vezetékekben vízmozgás csak öntözéskor, a 9 vezetékben pedig csak lecsapoláskor van. Amikor a berendezést öntözésre használjuk, elzárjuk a 10 tolózárat, megindítjuk a 2 szivattyúkat, s az 1 csőkutakból kiemelt vízzel a 4 nyomástartó tartályt feltöltjük. A továbbiakban a szivattyúk üzemét a tartályba épített vízszintszabályozó automata az öntözéshez elhasznált vízmennyiség függvényében vezérli. Az öntözés megkezdése előtt beállítjuk a 8 nyomásszabályozó és vízelosztó szerkezeteket arra a szabályozási értékre, amelyet a talajjellemzők és agronómiái igények alapján előzetesen meghatároztunk, majd megkezdjük az öntözést. Az öntözővíz a 4 tartályból az 5 fővezetéken és 6 elosztóvezetékeken keresztül a 7 nedvesítővezetékekbe, azok perforációin keresztül pedig az előre meghatározott, szükséges mennyiségben a talajba jut. A szaggatott vonallal jelölt (1. ábra) 9 nyomáskiegyenlítő vezeték valamennyi 7 nedvesítővezetékben azok teljes hossza mentén lényegében azonos hidro-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
