176600. lajstromszámú szabadalom • Épület vázszerkezet
3 176600 4 metszetben egy kapcsolótag egy profilvály újában való elhelyezkedésének különböző fázisait mutatják; a 13. ábra a kapcsolótag egy olyan kiviteli példáját mutatja perspektivikus nézetben, amelyet keresztmerevítö tartókhoz lehet alkalmazni: a 14. ábra két profil egyesítésének elvét szemlélteti, két találmány szerinti kapcsolótag segítségével ; a 15. és 16. ábrák a találmány szerinti szerkezet csomóponti megoldásaira mutatnak példákat, perspektivikus nézetben; a 17. ábra perspektivikus nézetben mutat egy találmány szerinti vályúszerkezetet. Az 1. ábrán egy vályút tartalmazó találmány szerinti elemi profilt keresztmetszetben tüntettünk fel. Az 1 elemi profilnak ez a 2 vályúja keresztmetszetben C alakú, amelynek egymással szemben elhelyezkedő végeit két 3 és 4 perem alkotja; e peremek egymás felé néznek, és két behajlított 5, 6 végrész formájában meg vannak hosszabbítva. A végrészek párhuzamosak, és a vályú belseje felé irányulnak. E két behajlított végrész között van a vályú nyílása. A találmány szerinti vázszerkezetben alkalmazott összetett profilok több 1. ábra szerinti 1 elemi profil közvetlen vagy közvetett egyesítésével készülnek. A 2. és 3. ábrákon látható 7 profilt két, a 8 profilt pedig négy 1 elemi profil egyesítésével hoztuk létre. Az 1., 2. és 3. ábra szerinti profilokból alakíthatók ki a vázszerkezet oszlopai, amelyek hosszirányú vályúkat tartalmaznak. A 4. és 5. ábrákon az 1 elemi profilok indirekt csatlakoztatásával létrehozott összetett profilok láthatók. A 4. ábra szerint két 9 és 10 elemi profilt közbenső 11 gerinclemez beiktatásával kapcsoltunk egymáshoz. A gerincre, ez derékszögű négyszög alakú, a kapcsolat kialakítása hegesztéssel történt. Az 5. ábra szerint két 9 és 10 profilt X alakú közbenső 12 gerinclemez közbeiktatásával, hegesztett kapcsolatokkal rögzítettünk egymáshoz. A 4. és 5. ábrák szerinti összetett profilok a vázszerkezet tartógerendáiként vannak előirányozva. Ezek a tartók mindkét végükön keresztirányú vályúval rendelkeznek. A találmány természetesen nem korlátozódik a gerinclemezeknek a 4. és 5. ábrán feltüntetett kiviteli alakjára; a 11 és 12 gerinclemezt kizárólag előnyös példákként adtuk meg. A 6. ábrán egy találmány szerinti kapcsolótag látható. Ezt a kapcsolótagot lényegében a 13 szögvas alkotja, amelynek 14, 15 száraiban 16, 17 áttörések (lyukak) vannak kiképezve. A szárak külső felületéhez a 18, 19 sapkák illeszkednek, amelyek menetes furatokkal vannak ellátva, amelyek menetes csapok (csavarok) befogadására szolgálnak. A 18, 19 sapkák C alakúak, és méreteik úgy vannak megválasztva, hogy bizonyos helyzetben (1. a 7. és 8. ábrát) a sapka — a jelen esetben a 18 sapka — tetszés szerint bármely helyen az 1 profil 2 vályújába süllyeszthető, és e besüllyesztési (bevezetési) helyzetéből történő Riintegy 90°-os elforgatása után a 20 csavar szorítóerejének hatására a vályú egymás felé néző 3, 4 peremeinek ütköztethető és azokhoz szorítható, miután a vályú 5, 6 behajlított végrészeinek fokozódó deformációja bekövetkezett. E deformáció előidézéséhez a szögvasnak az a külső felülete, amelyhez a 18 sapka illeszkedik két, a 3, 4 peremekhez előirányzott 21, 22 ellentámasszal, valamint 23, 24 felületekkel rendelkezik, amelyek együtt tudnak működni a 18 sapka megfelelő 25, 26 felületeivel; így olyan pofák állnak rendelkezésre, amelyek képesek előidézni a vályú végrészeinek deformációját a 20 csavar meghúzásakor. A deformációt előidéző felületeket például egy pár V alakú felület alkotja, amint ezt legjobban a 6. ábra szemlélteti; az ábrán a szögvas 14 szárának egyik oldalán levő két 23 felület látható. A szögvas ellenkező oldala két további ilyen 24 felülettel van ellátva. A 18 sapka kiugró felületekkel rendelkezik, amelyek a szögvas karjában kiképzett j|reges felületeknek felelnek meg. A szögvas másik szára ezzel analóg módon működik együtt a másik 19 sapkával. A 18 és 19 sapkák zárótagokat alkotnak. Egy kapcsolótagnak egy profilon történő elhelyezésének különböző fázisait a 7—12. ábrák szemléltetik. A 7. és 8. ábrák a 18 sapkát egy 1 profil 2 vályújába való bevezetési helyzetében szemléltetik. Amint látható, a sapka valamivel keskenyebb, mint a vályú 5 és 6 végrészei közötti nyílás, ami lehetővé teszi a sapkának a horony vályújába illesztését. A 9. és 10. ábrákon a 18 sapkát bevezetési helyzetéhez képest 90°-kal elfordítottuk; a sapka a vályú belsejében helyezkedik el, annak fenékrésze tartományában, s lényegében ennek a fenékrésznek az alakját veszi fel. A 11. és 12. ábrákon a kapcsolási véghelyzetet szemléltettük, amelyben a sapka és a szögvas szára között a rögzítési kapcsolatot a 20 csavar segítségével már megvalósítottuk. E kiviteli példánál a csavar fejét a szögvas 14 szárában kialakított megfelelő 27 üreges részében helyeztük el. A 18 sapka a csavar részére a vályúnak mintegy tőcsavarját alkotja. Egy kiviteli változat szerint a csavar anyával lehet ellátva, amely a sapka egy fészkébe illeszkedhet, és amely e fészekben való elforgatásával rögzíthető. Magától értetődően a csavar bármilyen szervvel helyettesíthető, amely alkalmas a 14 és 18 elemek közötti kapcsolat létrehozására. A 13. ábra a szögvas olyan kiviteli példáját tartalmazza, amelynél a 14 és 15 szárakon túlmenően egy harmadik 28 szárat is alkalmaztunk, amely az előbbi kettőhöz képest átlósan húzódik, és keresztrúdhoz, kábelhez vagy keresztmerevítő tartóhoz (diagonális rácsrúd) kapcsolására alkalmas rögzítőszervvel rendelkezik. Ebben az esetben ezt a rögzítőszervet egy vagy több 29 lyuk alkotja, amelyeken csavarok vagy 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
