176597. lajstromszámú szabadalom • Eljárás drazsé bevonására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 176597 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Bejelentés napja: 1977. VIII. 10. (Pl—589) Elsőbbsége: Német Szövetségi Köztársaság 1976. VIII. 11. (P 26 36 152.4) Közzététel napja: 1980. VIII. 28. Megjelent: 1981. IX. 30. Nemzetközi osztályozás: A 61 K 9/36 t Feltalálók: Mader Helmut, vegyészmérnök, Fürth-Stadeln, Német Szövetségi Köztársaság, Hopfgartner Johann, gyógyszertári alkalmazott, A—9020 Spittal/Drau, Ausztria Szabadalmas: J. Pfrimmer and Co., Erlangen, Német Szövetségi Köztársaság, Arcana Chem.-Pharm. Fabrik Gesellschaft mbH., A—9802 Spittal/Drau, Ausztria Eljárás drazsé bevonására 1 A drazsé olyan orális gyógyszer adagolási for­ma, amelynél a tetszőleges úton előállított, a ha­tóanyagot tartalmazó mag egy bevonattal, azaz a drazsé köpennyel van ellátva. Ez a bevonat kü­lönböző feladatokat tölthet be. így pl. simává te­szi a drazsé felületét, hogy így könnyebben le­nyelhető legyen és eközben adott esetben meg­szünteti a kellemetlen ízhatásokat. A drazsé kül­alakja is javul a bevonat által, színben megkü­­lönböztethetővé válik és sok esetben befolyásol­ja a drazsémag szétesését a gyomor és béltrak­tusban, különösen a hatóanyag feloldódását kés­leltetheti. A drazsébevonatok előállításához előnyösen festék és pigmentanyagokat tartalmazó cukorol­datokat, valamint filmképző anyagok vizes vagy szerves oldószeres oldatait alkalmazzuk. Az ilyen oldatokat adott esetben tovább poralakú bevo­natanyagok egyidejű hozzáadása mellett forgó drazséüstökben vagy forgóágyas készülékekben található tablettákra vagy drazsémagokra visz­­szük fel meleg levegő befújása közben, adott esetben több rétegben. Filmképző anyagként legtöbbször sellakkot, cellulózszármazékokat, pl. cellulózacetát-ftalátot, továbbá pl. adott esetben szubsztituált ákril- vagy metakrilsav-polimerizá­­tumokat használhatunk és ugyanakkor ezek a polimer filmképző anyagok a hatóanyag leadás késleltetését és a gyomor rezisztenciát befolyá­solják. 2 Kellemetlen ízű vagy erősen rossz szagú ható­anyagók esetében a bevonórétegnek optimális­nak kell lenni. A nagymolekulájú anyagokon alapuló filmképző anyagok, amelyek önmaguk­ban jó bevonóréteget képeznek, a drazsé szét­esésének késleltetését idézik elő és ez gyakran nem kívánatos. Különösen a kellemetlen ízű és szagú gyógyszerek esetében, amelyeket a beteg­nek jelentős mennyiségben kell bevennie és ezért többnyire nagy mennyiségű nyelhető 0,4— 4 mm méretű, előnyösen maximum 1,5—2 mm átmérőjű mikrodrazsé formájában adagoljuk, a filmképző polimerek bevonatként történő alkal­mazása a szervezetre nem kívánt terhelést jelent és éppen a mikrodrazséknál az anyagban száza­lékosan viszonylag nagy arányban vannak je­len. Bár a mikrodrazsé különösen alkalmasnak kí­nálkozik a rossz ízű és szagú gyógyszerek nagy mennyiségben történő adagolásakor, pl. 15—20 g dózis napi adagolásakor, ha pl. urémiás betegek­nek esszenciális aminosavak vagy ezek keto és hidroxianalogjait adjuk, mind máig nem oldó­dott meg ennek kielégítő ipari előállítása. A probléma megoldása különösen ott bukott meg, hogy az eddig ismert eljárások és bevonatanya­gok a drazsé íz és szag elvonása céljából vagy nem adtak kielégítő eredményt, vagy a már ön­magukban nem kellemes bevonatanyagokból túl nagy mennyiség szükséges, amelyet a páciensnek 5 10 15 20 25 30 176597

Next

/
Oldalképek
Tartalom