176586. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés kőzetek beton vagy hasonlók robbantására
3 176586 4 Valamennyi fúrólyukat az előbb leírt módon gyújtózsinórral és robbanóanyaggal látunk el. Ezt követően az összekötéshez nagyszámú gyújtózsinórelemet használunk fel, egyik végükön a kapcsolóblokkal, míg a másik végük szabad; a kapcsolóblokk az indítógyutacsot — késleltetéssel vagy anélkül — tartalmazza. Alternatív megoldásként, vagy még az előbbi megoldás mellett alkalmazhatunk olyan gyújtózsinórelemeket is, amelyeknek mindkét végén van kapcsolóblokk, mikoris ezen említett kapcsolóelemek késleltetéssel vagy anélküli indítógyutacsokat tartalmaznak. Valamennyi kapcsolóblokk egy vagy több szabad gyújtózsinórvég vagy kétszeresen hajtogatott gyújtózsinór felvételére alkalmas, amelyek fel tudják venni a meggyulladó indítógyutacsból jövő lökéshullámokat. Ezen túlmenően, a fúrólyukakból kinyúló gyújtózsinórvégek a kapcsolóblokkokat tartalmazó gyújtózsinórelemekkel és az említett gyújtózsinórelemek ismét csak egymással összeköthetők, ami által egy gyújtási séma hozható létre, melynek alapján a fúrólyukakban levő gyújtózsinórok meggyújthatók, ugyanakkor egyes indítógyutacsok késleltetéssel is kialakíthatók. Ekkor a gyújtózsinórokból összekötött hálózat egy gyújtózsinórral rendelkezik egy gyújtóblokkal, a zsinór szabad vége pedig iniciátorral van összekötve. A találmány szerinti megoldás előnye abban mutatkozik meg, hogy igen nagyszámú robbanólyukat fúrhatunk és tölthetünk fel gyújtózsinórral és robbanóanyaggal anélkül, hogy a kőzetfelületre bármilyen indítógyutacsot kellene elhelyezni. Az indítógyutacsok csak akkor jelennek meg, ha a fúrási és feltöltési munkákat már elvégeztük. Ez az eljárás NŐNÉL GT rendszer néven ismeretes. A találmányt részleteiben rajzmellékleteken ismertetjük, ahol az 1. ábra gyújtózsinórelemet mutat be, ahol a gyújtózsinór egyik vége szabad, míg a gyújtózsinór másik vége robbanógyutaccsal (késleltetéssel vagy anélkül) van ellátva a környezetében elrendezett robbanóanyag gyújtására, a 2. ábra egy gyújtózsinórelemet mutat be, amelynek egyik vége szabad, másik végén pedig egy kapcsolóblokk van az indítógyutaccsal (késleltetéssel vagy anélkül), a 3. ábra gyújtózsinórelemet ábrázol, amely mindkét végén egy-egy indítógyutacsot tartalmazó kapcsolóblokk van, amely lehet pillanat-indítógyutacs vagy késleltetett indítógyutacs, a 4. ábra gyújtózsinórelemet mutat be, amelynek egyik oldalán az 1. ábra szerinti gyutacs van elrendezve, másik vége pedig egy gyutaccsal ellátott kapcsolóblokkhoz van csatlakoztatva, az 5. ábra részleteiben mutat be egy kapcsolóblokkot, amelyben egy indítógyutacs van és üreg van kiképezve a gyújtózsinór felvételére, a 6. ábra egyszerűsített ábrázolásban mutatja a rendszert a feltöltés fázisában, ahol minden egyes fúrólyukban az 1. ábra szerinti gyújtózsinórelem van beeresztve, a 7. ábra azt mutatja be, miként kerül egy 2 egyszerű alkalmazási esetben a gyújtózsinór elem egyik kiviteli alakja felhasználásra a kapcsolási stádiumban, a 8. ábra csövek lerakásához robbantandó árokhoz alkalmazandó kapcsolást mutat be, amely elrendezésnél minden egyes gyújtózsinórelem három fúrólyukegységet és egy újabb gyújtózsinórelemet képes meggyújtani (lásd 2. ábra), a 9—10. ábrák összekötési rendszerekre mutatnak be példát falmélyedések és emelvények robbantására, a 11. ábra azt mutatja be, hogyan lehet a kapacitást megduplázni a 3. ábra szerinti gyújtózsinórelemek alkalmazásával, a 12—14. ábrák különböző huzalozási alternatívákat ábrázolnak, ahol a késleltetéses indítógyutacsokat tartalmazó gyújtózsinórelemek oly módon vannak kombinálva, hogy a kívánt robbantási geometriát megkapjuk. Közelebbről behatárolva, az 1—3. ábrák elvileg azokat a gyújtózsinórelemeket ábrázolják, amelyekből az itt leírt rendszer fel van építve. Az elemek sorrendben A, B és C betűkkel vannak jelölve. Az 1. ábrában az elemnél az 1 gyújtózsinór a 2 gyutacshoz van csatlakoztatva. A 2. ábránál a B elemnél az 1’ gyújtózsinór egyik végén a 3 indítógyutacsot tartalmazó 4 kapcsolóblokkhoz van csatlakoztatva. A 3. ábránál a C elemnél az 1” gyújtózsinór egyik végén a 3’ indítógyutacsot tartalmazó 4’ kapcsolóblokkhoz, másik végén a 4” kapcsolóblokkhoz van csatlakoztatva, amely a 3” indítógyutacsot tartalmazza. A 4. ábra azt mutatja, miként csatlakozik az 1”’ gyújtózsinórból és a 2’ gyutacsból álló A gyújtózsinórelem szabad végével a 4”’ kapcsolóblokkhoz, amely a 3”’ indítógyutacsot foglalja magában. Az 5. ábrában az alábbi jelöléseket alkalmazzuk: a = kapcsolóblokk, b = indítógyutacs részbeni metszete, c = a behúzott zsinór az inciáláshoz. A 6. ábrában az 5, 5’, 5” stb. fúrólyukakat jelölnek, amelyekbe az 1. ábra szerinti A gyújtózsinórelemeket szabad végükkel, amelyek a sziklákból kinyúlnak, bevezetjük. A 7. ábrában az említett A gyújtózsinór elemeket a 2. ábra szerinti B gyújtózsinórelemekkel kötjük össze, amelyek a 6, 6’, 6” kapcsolóblokkokkal vannak ellátva. A 8—11. ábrákban a fúrólyukakat H-val, a kapcsolóblokkokat K-val jelöltük. Az A, B és C gyújtózsinórelemek elhelyezése a kapcsolási ábrákból kivehető. A gyújtás a B gyújtózsinórelem szabad D végén levő iniciátor segítségével történik. A 10. ábra szerinti elrendezésnél a szükséges anyag egyrészt a megfelelő hosszúságú A gyújtózsinórelemekkel felszerelt fúrólyukegységekből, másrészt a rövid B gyújtózsinórelemekből áll a pillanatindítógyutaccsal (Ki-blokk). A 11. ábra, amely részben megkettőzött kapcsolóegységek alkalmazását mutatja be, amelyek földalatti munkálatokhoz és olyan esetekhez, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
