176569. lajstromszámú szabadalom • Készülék lemezjátszóhoz, a hangszedő kar kívánt helyzetbe való automatikus beállítására
9 176569 10 elfordulása, azt is tudjuk, mennyi utat tett meg a hangszedő 15 tű a 14 forgástengely irányába. Ha a 10 menetes anya útja : Sio=lí-<Pi2 ahol 9i2 a pillanatnyi szögelfordulás, S10 az adott szögelforduláshoz tartozó út és k a szervomechanizmus kialakításával adott állandó érték, akkor egyértelműen a hangszedő tű útja : • ?12=K • <p12, Mo Mo ahol L15=a hangszedő 15 tű által az 5 tengely körül bejárt körív sugara és így a távolság az 5 tengely és a 15 tű között, L10=a 9 tengely távolsága az 5 tengelytől és Amíg tehát a 3 liftszerkezet felső nyugalmi helyzetében van és a hangszedő 1 kar a V alakú fészekben nyugszik, a hangszedő 15 tű útjának a 14 forgástengely irányába eső S,5 komponensének pillanatértéke mindenkor a cpJ2 szögelfordulás pillanatértékének K-szorosa. Amikor a hangszedő 1 kar a nyugalmi helyzetéből (a 17 rögzítő szerv helyéről) elindul, még csak a mozgatást végző 2 szervomechanizmus van aktiválva. Amikor a hangszedő 15 tű a hanglemez elméleti széle fölé ér, eléri azt a helyet, melyben a célszerűen optoelektronikus 16 jeladó első jelét kiadja a 4 vezérlőegység felé. Ez 33 1/3 fordulatú lemeznél pl. a 14 forgástengelytől 150 mm-es távolságban következik be. Ekkor a 4 vezérlőegység az egyébként folyamatosan működő 18 szögelfordulásadó kimenőjelét rákapcsolja a kiértékelő műre. Ha pl. a 18 szögelfordulásadó úgy van kialakítva, hogy a szögelfordulás mértékével arányos számú impulzussorozatot ad ki, akkor a 4 vezérlőegység kiértékelő hálózatának van egy számlánca, melynek bemenetére ez az impulzussorozat kerül, s a számlánc kimenete digitális összehasonlító áramkör egyik bemenetére csatlakozik, mely összehasonlító áramkör másik bemenetére kapcsolódik a 19 programegység kimenete. Ha pedig maga a 18 szögelfordulásadó nemcsak generálja az említett impulzussorozatot, hanem abban van a számlánc, mely az impulzusszámot tárolja, akkor a 4 vezérlőegységben a kiértékelő művet maga az összehasonlító áramkör alkotja, melyre egyfelől a 18 szögelfordulásadó részét képező számlánc párhuzamos kimenete, másfelől a 19 programegység párhuzamos kimenete csatlakozik. Az utóbbi esetben azonban a 4 vezérlőegység a 16 jeladó első jelére a 18 szögelfordulásadó részét alkotó számlánc felé hat. Mindenképpen úgy kell a vezérlést szervezni, hogy az összehasonlító áramkör számára a tényleges elmozdulással arányos szögelfordulást reprezentáló impulzusok számlálása akkor vegye — zéró állásból — kezdetét, amikor a 16 jeladó jelezte, hogy a hangszedő 15 tű éppen most van a hanglemez elméleti széle felett. Ha a 18 szögelfordulásadó minden olyan szögforduláselem megtétele után ad egy uniformis impulzust, mely elemi szögelfordulásnak a hangszedő 15 tű 0,1 mm-nyi útja felel meg, akkor az összehasonlító áramkör vezetőjel bemenetére akkor érkezik a 426 impulzusszámnak megfelelő — közvetlen vagy kódolt — digitális jel, amikor a hangszedő 15 tű a kívánt helyen áll. A kezelő választása szerint a 19 programegység ezt a számot adja az összehasonlító áramkör alapjel bemenetére. Az összehasonlító áramkör kimenetének állapota tehát ebben a helyzetben fog váltani. Ez az állapotváltás a (szakember által ismert módon kialakítható) 4 vezérlőegységben előidézi a 12 motor felé a leállító parancs kiadását, s a 3 liftszerkezet felé a leeresztő utasítást. A leeresztés folytán a hangszedő 15 tű a 14 forgástengelytől számítva szigorú tűrésen (pl. ±0,1 mm) belül a választott távolságban ereszkedik a hanglemezre és így a kívánt befutó barázdában (mely barázdaspirális sugárirányú komponense bőven meghaladja a 0,2 mm-t) fekszik fel. A kívánt műsorszám lejátszása után a start-stop 20 kezelőszerv stop utasításának hatására (itt most nem lényeges, az manuális vagy további automatika révén történik, mert a találmány szerinti működés mindkét esetben ugyanaz) a 3 liftszerkezet újra felemelkedik. Amíg a műsort lejátszottuk, a hangszedő 1 kar tovább haladt a 14 forgástengely felé, miközben a 3 liftszerkezet nem mozdult el. Ennek nem volt akadálya, hiszen a 3 liftszerkezei alsó véghelyzetében a 7 támasztóbak tetőfelülete a hangszedő 1 kar alsó szélénél mélyebben helyezkedett el. Amikor a 7 támasztóbak tehát újra felemelkedik, az ugyan ismét megtámasztja és felemeli a hangszedő 1 kart, de az nem a V alakú fészekben, hanem a tetőfelületen fekszik fel, annak olyan helyén, mely közelebb van a 14 forgástengelyhez, mint a V alakú fészek. Minthogy a hangszedő 1 kar szabadon támaszkodik, arra csak a 7 támasztóbakkal való érintkezés súrlódóereje hat, s így a 3 liftszerkezet bármilyen vízszintes irányú elmozdulása esetén, amíg az erőjáték nem változik, a 7 támasztóbak így is magával ragadja a hangszedő 1 kart. A 4 vezérlőegység nemcsak a 3 liftszerkezetnek ad utasítást a felemelésre, de újra megindítja változatlan irányítással a 12 motort is. A hangszedő 1 kar így tovább fordul a 14 forgástengely irányában, s annak az első függőleges 5 tengelyen túlnyúló 22 része ennek folytán végül beleütközik a 21 ütközőbe. Ekkor a hangszedő 1 kar nem tud tovább elfordulni, a merev 8 kar és így a 7 támasztóbak mégis tovább fordul, amikor a V alakú fészek a vízszintes irányban a 21 ütköző révén megtámasztott hangszedő 1 kar alá csúszik, az 1 kar súlyánál fogva ismét bemerül a fészekbe. Ez a helyzet egyébként úgy van megválasztva, hogy ekkor a hangszedő 15 tű éppen a hanglemez ún. kifutó barázdája felett álljon. A 16 jeladó úgy van kialakítva, hogy ebben a helyzetben adja ki a második helyzetjelet (az elsőt, mint arról szó volt, akkor adta ki, amikor befelé mozogva, a hangszedő 15 tű a hanglemez elméleti széle fölé ért). A második helyzetjel hatására a 4 vezérlőegység utasítást ad a 2 szervomechanizmusnak az irányváltásra, pl. a 4 vezérlőegység első 4f kimenetéről érkező jel a 12 motor feszültségének polaritásváltását idézi elő ismert módon. A hangszedő 1 kart így a 7 támasztóbak magával viszi kifelé, míg az 1 kar a 17 rögzítő szerv (pl. villa) fölé (alá) nem éri. Ez a harmadik helyzet, melyet a 16 jeladó jelez. A 4 vezérlőegység ekkor leállítja a 12 motort és a készülék kiindulási helyzetébe került. Ami az elektronikát illeti, az kétféle állapotban hagyható. Az egyik változat szerint a 16 jeladó harmadik jelének hatására minden egység és áramkör alaphelyzetbe állítódik (nullázódik). A másik változat szerint ez nem szükséges, mert ha pl. a 19 programegység kezelőszervét nem működtetjük, akkor az abban tárolt 426 helyre indul az újabb indításkor az automatika (ismételjük a számot), ha pedig mást akarunk, akkor az újabb kezelőművelet 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
