176560. lajstromszámú szabadalom • Berendezés faszén előállítására
5 176560 6 üzem közbeni belső nyomás felvételére is alkalmas módon zárható. Az 1 oldalfal belül kb. 1,0 m-es m magasságig 9 védőburkolattal van ellátva; az ezt alkotó 9a lemezrészek a szaggatott vonalakkal jelölt 10 tartóhüvelyek és 11 tartócsapok segítségével vannak az 1 oldalfal belső felületére felerősítve. A 6 ajtó belső oldalán ugyancsak fel van szerelve egy 12 védőlemez. A 9a, illetve 12 védőlemezek egyrészt biztonságtechnikai funkciót töltenek be, amenynyiben meggátolják az 1 oldalfal túlzott felmelegedését abban a tartományban, ahol az érintés-, illetve tűzveszély a legnagyobb, másrészt egyenletessé teszik a 21 szenítőtérben az égést. Az 1 oldalfal alsó la pereme mentén kerületmenti, derékszögű négyszög-alakú, egymást célszerűen egyenlő távolságban 13 kivágások vannak kialakítva, amelyeken ugyanilyen keresztmetszetű, radiális irányú 15 csatornák vannak átvezetve, s célszerűen a 13 kivágások peremeihez hegesztett módon rögzítve. A 15 csatornák minden oldalon zárt, dobozszerű, acéllemezből készült szerkezetek, és oly módon teremtenek kapcsolatot a külső légtér és a berendezés 21 szenítőtere között, hogy az 1 oldalfalon kívül eső részükön 14 levegőztető nyílás, a 21 szenítőtérbe eső részükön pedig 16 levegőztető nyílás van kialakítva, amelyek célszerűen köralaprajzúak, és a 15 csatorna felső lapjában vannak kiképezve. A külső 14 levegőztető nyílások kerülete mentén felfelé álló, gyűrűalakú 17 peremek vannak felhegesztve, amelyekbe 19 forgatókarral ellátott 18 csappantyúk — pillangószelepek — illeszkednek; ezek fokozat nélkül állíthatók a 19 kar y kettős nyílirányú elforgatásával; a 18 csappantyú 19a tengelyének olyan szorosan kell a 17 perem falában kiképzett furatokba illeszkednie, hogy a csappantyú — egy köralaprajzú lemez — bármely állásában mozdulatlan maradjon. A teljesen zárt helyzetnek a 18 csappantyúnak a gyűrűalakú 17 peremben elfoglalt vízszintes, a teljesen nyitott helyzetnek pedig függőleges állása felel meg. A jobb áttekinthetőség érdekében az ábrán csak négy ilyen 15 csatornát tüntettünk fel, s csak egy 18 csappantyút ábrázoltunk. A belső 16 levegőztető nyílások az x geometriai középtengelyen fekvő K középpontú, sugarú 25 körön vannak egymástól egyenlő távolságban kiosztva. Az R2 célszerűen közel azonos az Ri-gyel, vagy annál valamivel kisebb. A 15 csatornák alkalmazása azért is előnyös, mert megnöveli a berendezésnek a felfekvési felületét a talajon. A 2 fedőlapon két 26 emelőfül van felhegesztve, amelyeknél fogva a berendezés — áthelyezése céljából — daruval emelhető. Az 1 oldalfal külső felületéhez (nem ábrázolt) létra erősíthető, amelyen a berendezést kezelő személy felmehet a 2 fedőlapra, illetve amelyről elérheti a 4 fedelek 5a fogantyúit. A berendezés minden része célszerűen acélból készül, s önmagában ismert módon szükség szerint — nem ábrázolt — merevítőelemekkel erősíthető. Az ismertetett berendezés üzemeltetése a következőképpen történik : a kijelölt helyen, például erdőben, erdei rakodón vagy fatelepen — vízszintes tereprészen — függőlegesen felállított berendezés 1 odalfalának alsó la pereme mentén kívül-belül 10—30 cm magasságú földfeltöltést készítünk, amellyel a levegőnek a 21 szenítőtérbe jutását — a 15 csatornákon kívüli részeken — meggátoljuk. A szenítendő fát állítva rakva a 21 szenítőtérbe azt fával a lehető legtömörebben kitöltjük; a berendezésben gyakorlatilag bármilyen méretű fa szeníthető, ami oda befér. A fa berakását a 24 ajtónyíláson át végezzük addig, ameddig a 21 szenítőtér az ajtó magasságáig megtelik; ezután a töltést a felső centrális 20 nyílásán keresztül folytatjuk és fejezzük be. A begyújtást pl. olajos kender- vagy textilkóccal hajtjuk végre, vagy úgy, hogy a 6 ajtó lezárása előtt a farakatban hagyott nyíláson át középről indítjuk az égést, vagy úgy, hogy a 15 csatornákat vagy azok egy részét — a fa nedvesség-tartalmától függően — töltjük meg olajos kóccal, s így gyújtunk be. A két módszert kombináltan is alkalmazhatjuk. A begyújtás előtt vagy azt közvetlenül követően a 6 ajtót az említett csavarorsós feszítőszerkezettel lezárjuk. A begyújtáshoz és szenítéshez szükséges léghuzat a 15 csatornák 18 csappantyúinak — pillangószelepeinek — állításával és a felső 23 levegőztető nyílások egy részének, illetve valamenynyi 23 levegőztető nyílásnak (és esetleg a centrális 20 nyílásnak is) teljes vagy részleges szabaddá tételével gyakorlatilag tetszés szerint szabályozható, s így a szenítési művelet előrehaladásával a mindenkor kívánatos levegőmennyiség járhatja át a szenítőteret, tehát a faanyag nem ég el, hanem kiszenül. Kevésbé nedves, vékonyabb fa égetésekor kevesebb levegőre, nedves, vastag fa égetéséhez több levegőre van szükség. A levegőszabályozás ilyen pontos és érzékeny módja bármilyen alapanyag esetén kiváló, egyenletes minőségű végterméket eredményez. A leírt berendezésbe egyszerre mintegy 10 m3 fa rakható be, ami kb. 40—60 óra alatt kiég, mintegy 6 óra alatt lehűl, és kiszedhető. Az újratöltéshez ugyancsak mintegy 6 óra elegendő. Ezek az adatok jól érzékeltetik, hogy a találmány szerinti berendezés termelékenysége a boksás módszerének többszöröse. A találmány természetesen nem korlátozódik a fent részletezett kiviteli példára, hanem az igénypontok által definiált oltalmi körön belül számos formában megvalósítható. A példában alkalmazott nyolc felső 23 levegőztető nyílás és tíz 15 csatorna helyett többet vagy kevesebbet is alkalmazhatunk. A szenítőtér alaprajz a köralaktól eltérő, pl. négy- vagy sokszögalakú is lehet. A levegőztető nyílások, a csatornák keresztmetszeti alakja, illetve szerkezeti kialakítása is eltérő lehet a leírttól; a 2 fedőlapban pl. folyamatos gyűrűalakú szellőzőnyílást képezhetünk ki, amelyet több részből álló fedéllel zárhatunk le, amely fedél-részek külön-külön lehetnek nyithatók-lecsukhatók. Az ábra szerinti megoldásnál beépíthetők csappantyúk is a felső 23 levegőztető nyílásokba az 5a zárófedelek helyett. A szenítőtér alul is fenéklemezzel zárható le, bár a szenítés 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
