176539. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vermikulit-lemezkéket tartalmazó vizes szuspenziók és vermikulit-alapú idomtestek előállítására

5 176539 6 ziót ugyanilyen módon még egyszer vagy többször üle­píthetjük. Ezzel a módszerrel a durva (kiülepedő) részecskéket elkülöníthetjük a finomabb (szuszpendálva maradó) részecskéktől. A szükséges műveleti paramétereket sok esetben empirikus úton is meghatározhatjuk, esetenként azonban előnyös lehet a Stokes-törvényen alapuló szá­mítások alkalmazása. Ekkor a részecskéket például ekvivalens gömbátmérőiknek megfelelően vesszük figye­lembe. Egy adott szuszpenzió esetén a következő alap­vető változókat kell figyelembe vennünk : (i) ülepítés ideje, és (ii) az adott részecskék esési magassága. Flokkulált szuszpenziók esetén mindkét változó módo­sul; a vermikulit-részecskék aggregációja ugyanis a tényleges részecskeméretet és a szuszpenzió viszkozitá­sát egyaránt befolyásolja. A találmány szerinti eljárás megvalósítása szempont­jából a legjobb eredményeket teljes mértékben deflokku­­lált szuszpenziókkal érhetjük el, ekkor ugyanis a leg­kisebb (kolloid) méretű részecskék kivételével vala­mennyi egyéb részecske adott esetben kiülepíthető. Abban az esetben tehát, ha kis részecskeméret biztosí­tására van szükség, a szuszpenziót hosszú ideig (például több órán vagy több napon át) állni hagyjuk, úgy, hogy a rendszer megközelítse az egyensúlyi állapotot. A vég­zett elektronmikroszkópiái vizsgálatok tanúsága szerint az így kapott szuszpenzió már csak 20 (xm-nél lényege­sen kisebb méretű részecskéket tartalmaz. (b) Szűrés A fent ismertetett ülepitési eljárással a részecskéket széles részecskeméret-tartományban feldúsíthatjuk. Ez az eljárás azonban nem előnyös akkor, ha pontosan meghatározott, éles mérethatárral rendelkező frakciókra van szükségünk. Ilyen frakciókat pontosan ismert pórus­méretű szűrők alkalmazásával alakíthatunk ki, ugyanis a pórusokon nem haladhatnak át olyan részecskék, amelyeknek bármelyik mérete nagyobb a pórusméret­nél. Sok esetben meghatározott célok elérése érdekében a szűrést előnyösen kombinálhatjuk a fenti ülepitési műveletekkel. Deflokkulált vermikulit-szuszpenziók szűrése egyes esetekben nehézségekbe ütközik, a vermikulit-lemezkék ugyanis eltömhetik a szűrő pórusait. A szűrés megköny­­nyítésére és a szűrő pórusainak tisztítására különféle segédmódszereket (például mechanikus vagy vibrációs kezelést) alkalmazhatunk. Mechanikus kezelés esetén a szűrők pórusait dörzsöléssel vagy keféléssel tisztíthat­juk; segédeszközként rendszerint forgó kefét haszná­lunk. Vibrációs kezelés esetén eljárhatunk úgy, hogy a teljes szűrőberendezést mechanikus úton rezgésben tartjuk, vagy csak a szűrővásznak tartják rezgésben pél­dául ultrahang alkalmazásával. A találmány szerinti eljárás második lépésében álta­lában 1—50%, célszerűen 5—25% vermikulitot tartal­mazó szuszpenziót használunk fel. A harmadik lépés­ben felhasznált szuszpenzió vermikulit-tartalma rend­szerint 1—25%, előnyösen 5—10% lehet. A százalékos értékek a szuszpenzió térfogategységére eső vermikulit súlyának százalékos értékét jelentik. A találmány szerinti eljárás negyedik lépését 5—10% vermikulitot tartalmazó szuszpenziókkal is végrehajt­hatjuk, e lépés végrehajtása előtt azonban a szuszpen­ziót célszerűen besűrítjük. Lapok készítéséhez célszerűen a fentinél nagyobb koncentrációjú (például 5%-tól 60—70%-ig terjedő, előnyösen 10—40%-os) szuszpen­ziókat használunk fel; töményebb szuszpenziók alkal­mazásakor ugyanis a víz gyorsabban (következésképpen kevesebb energia felhasználásával) távolítható el egy adott méretű idomtestből. Ebben a lépésben olyan szuszpenziókat használunk fel, amelyek 50 fxm-nél nagyobb méretű részecskéket már nem tartalmaznak. Ez az adat az egyes részecskék nagy méreteire (azaz a hossz- és keresztméretre) vonatkozik. Figyelembe véve, hogy a szuszpenzió a szilárd részecské­ket apró lapok vagy lemezek formájában tartalmazza, a részecskék egyik jellemző mérete (a vastagság) a má­sik két méretnél lényegesen kisebb, tipikusan a legna­gyobb méret néhány ezredrésze, sőt néhány tízezred­része lehet. A találmány szerint előállított vermikulit-szuszpen­­ziókból különféle idomtesteket, így lapokat, lemezeket, papírokat, bevonatokat, hullámlemezeket, kapszulákat, tokokat, öntvényeket vagy profiltesteket alakíthatunk ki. Ezek az idomtestek lényegében teljes egészükben vermikulit-lemezkékből állnak, amelyekben a lemezké­ket kölcsönös vonzóerők kapcsolják egymáshoz. A ta­lálmány szerint előállított vermikulit-szuszpenziókból vermikulit-lemezt vagy lapot és egyéb anyagokat, pél­dául papírt vagy műanyagot tartalmazó, szendvics-szer­kezetű termékeket is előállíthatunk. A találmány szerinti eljárással közvetlenül kapott termékek folyékony vízre érzékenyek, a formázási mű­velet után végrehajtott ioncserés kezeléssel azonban víz­állóvá tehetők. Az ioncserés kezelést például az 1016 385 sz. nagy-britanniai szabadalmi leírásban leírt módon hajthatjuk végre. A találmány értelmében redőzött lapokat is előállít­hatunk úgy, hogy a vermikulit-szuszpenziót megfelelően redőzött felületű alapanyagra választjuk le, vagy a szárí­tott vermikulit-lemezt formázott préslapok vagy prés­hengerek között préseljük. A lapokat két irányban (hossz- és keresztirányban) is redőzhetjük; az így kapott lapok nemcsak esztétikus külsejűek, hanem mechanikai tulajdonságaik (például szakadási nyúlásuk stb.) is ja­vulnak. A nagyméretű redőzött lapok kezelhetősége és esése is jobb a nem redőzött termékekénél. Több redő­zött lapréteg összeillesztésével háromdimenziós, méh­­sejt-szerű-szerkezeteket is kialakíthatunk. Az idomtestek formázása közben a vizet hőközlés közben vagy anélkül végrehajtott elpárologtatással tá­volíthatjuk el. Eljárhatunk úgy is, hogy a vizet a for­mázó felület (például minta) abszorbens anyagával itatjuk fel például a kerámiaiparban alkalmazott csúszó­öntési eljáráshoz hasonló művelet szerint. A lemezkéket elektroforetikus úton is leválaszthatjuk a szuszpenzió­ból; ezt a módszert célszerűen akkor alkalmazzuk, ha a víz gyors eltávolítására van szükség. Miután a víz fő­tömegét az előbb ismertetett módszerek bármelyikével eltávolítottuk, a képződött vermikulit-réteget lefejthet­jük a formázó felületről, vagy éghetetlen bevonatként a felületen hagyhatjuk. E bevonatok további előnye, hogy vízgőz-permeabilitásuk csekély. Azt tapasztaltuk, hogy az amerikai eredetű vermiku­­litokból, amelyek a dél-afrikai eredetű vermikulitoknál könnyebben válnak szét rétegekre, igen kis vízpermea­­bilitású lapok állíthatók elő. így például a vermikulit­­lapok vlzpermeabilitása körülbelül a fele a polipropilén­filmek átlagos vízpermeabilitásának. A vermikulit-szuszpenziókat tetszés szerinti ismert 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom