176537. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lapok, és préselt idomtestek előállítására
3 176537 4 mérsékleten végzett hőkezeléssel kialakítják a lángmentesítő bevonatot. Ismert az is, hogy a faforgács-lemezek előállításához kötőanyagként karbamid-formaldehid vagy fenol-formaldehid gyanta helyett izocianát-oldatok is felhasználhatók. Figyelembe véve azt, hogy az izocianát-oldatok kis töménységűek, a szükséges mennyiségű kötőanyag felviteléhez a rostanyagot igen nagy mennyiségű oldattal kell kezelni, és az oldószer eltávolítása jelentősen megnöveli az eljárás energiaigényét. A lignincellulóz-alapú rostlemezek előállítására eddig alkalmazott eljárások közös hátránya a nagy energiaigény. Ha kötőanyagokként hőre lágyuló, illetve hőre keményedő műanyagokat használnak fel, a préselést a műanyag olvadáspontjánál magasabb, illetve a kikeményedési pontnak megfelelő hőmérsékleten kell végezni, ami általában lényegesen meghaladja a 200 C°-ot. Ha a kötőanyagot oldat formájában használják fel, az oldószer tökéletes eltávolításához szükséges hőenergia növeli az eljárás energiaigényét. Az eddig ismert eljárások közül energiaigény szempontjából a fenol-formaldehid vagy karbamid-formaldehid gyantaemulziót alkalmazó módszerek bizonyultak a legkedvezőbbeknek ; a préselést azonban még ebben az esetben is viszonylag magas (150 C° és 220 C° közötti) hőmérsékleten kell végezni, és a préselés során még mindig jelentős mennyiségű (a felhasznált emulzió 60—70 súly%-át kitevő, sőt esetenként ennél is több) vizet kell eltávolítani a rendszerből. A találmány értelmében ezeket a hátrányokat kívánjuk kiküszöbölni. Kísérleteink során azt tapasztaltuk, hogy ha szerves izocianátokat R0(CH2CH20)nC0NHX általános képletű felületaktív anyagok — ahol R 1—4 szénatomos alkil-csoportot jelent, n egész számot képvisel és a molekula átlagosan legalább 5 oxietilén-csoportot tartalmaz, és X valamely, legalább egy szabad izocianát-csoportot tartalmazó di- vagy poliizocianát maradéka — jelenlétében emulgeáljuk vízben, olyan emulziókhoz jutunk, amelyek még nagy (kb. 65%-os) izocianát-tartalom esetén is könnyen felvihetők a lignincellulózalapú rostanyagra, és az ilyen emulziókkal kezelt rostanyagokból a szokásosnál lényegesen alacsonyabb préselési hőméisékleten is kifogástalan minőségű préselt rostlemczek alakíthatók ki. A találmány tárgya tehát eljárás lapok vagy préselt idomtestek előállítására lignincellulóz-alapú anyag és egy kötőanyag keverékének forró préselése útján. A találmány értelmében kötőanyagként egy szerves izocianát vizes emulzióját használjuk fel, amely emulgeálószerként valamely R0(CH2CH2O)nCONHX általános képletü felületaktív anyagot tartalmaz — ahol R 1—4 szénatomos alkil-csoportot jelent, n egész számot képvisel, mimellett a molekula átlagosan legalább 5 oxietilén-csoportot tartalmaz, és X valamely, legalább egy szabad izocianát-csoportot tartalmazó di- vagy poliizocianát maradékát jelenti. Lignincellulóz-alapú anyagként a találmány szerinti eljárásban például faforgácsot, farostot, hulladékfát, fagyapotot, parafát és fakérget, fűrészport és egyéb fafeldolgozási hulladékanyagokat és/vagy más természetes eredetű lignincellulóz-alapú rostos anyagokat, például kilúgozott cukornádat, szalmát, lentöreket, továbbá szárított sást, nádat vagy füvet alkalmazhatunk. A lignincellulóz-alapú anyagokhoz adott esetben szervetlen eredetű rostos vagy lemezes anyagokat, például üvegrostot, csillámot vagy azbesztot is keverhetünk. A találmány szerinti eljárásban szerves izocianátokként például alifás izocianátokat, így hexametilén-diizocianátot, aromás izocianátokat, így m- vagy p-fenilén-diizocianátot, tolilén-2,4- vagy -2,6-diizocianátot, difenilmetán-4,4'-diizocianátot,klórfenilén-2,4-diizocianátot, naftilén-l,5-diizocianátot, difenilén-4,4'-diizocianátot, 4,4'-diizocianát-3,3'-dimetil-difenilt, 3-metil-difenilmetán-4,4'-diizocianátot és difeniléter-diizocianátot, cikloalifás diizocianátokat, így ciklohexán-2,4- és -2,3- -diizocianátot, l-metil-ciklohexil-2,4- és -2,6-diizocianátot, a felsorolt vegyületek elegyeit, továbbá bisz-(izocianato-ciklohexil)-metánt, valamint triizocianátokat, így 2,4,6-triizocianáto-toluolt és 2,4,4'-triizocianáto-difenilétert használhatunk fel. A találmány szerinti eljárásban izocianátok elegyeit is alkalmazhatjuk. A felhasználható izocianát-elegyek közül példaként a tolilén-diizocianát-izomerek elegyeit (így a kereskedelemben kapható, 2,4- és 2,6-izomereket tartalmazó elegyet), továbbá az anilin-formaldehid kondenzátumok foszgénezésekor képződő, di-, tri- és magasabbrendű poliizocianátok elegyeit említjük meg. Ezek az elegyek szakember számára jól ismertek. A felhasználható izocianát-elegyek közé tartoznak többek között a foszgénezési reakciókban kapott, metilénhidas polifenil-poliizocianátokat (di-, tri- és magasabbrendű poliizocianátokat) és foszgénezési melléktermékeket tartalmazó nyers elegyek. A találmány szerinti eljárásban poliizocianátokként különösen előnyösen alkalmazhatunk aromás diizocianátokat vagy magasabbrendű poliizocianátokat. Igen előnyösnek bizonyultak a di-, tri- és magasabbrendű poliizocianátokat tartalmazó, nyers metilénhidas polifenil-poliizocianát elegyek. A metilénhidas polifenilpoliizocianátok ismert vegyületek és az (I) általános képlettel jellemezhetők — ahol n értéke 1 vagy annál nagyobb egész szám. Nyers poliizocianát-keverékek esetén n átlagértéke célszerűen 1-nél nagyobb. Ezek a vegyületek az anilin és formaldehid kondenzációjával előállított poliamin-elegyek foszgénezésével állíthatók elő. A di-, tri- és magasabbrendű poliizocianátokat tartalmazó, nyers metilénhidas polifenil-poliizocianát-elegyeket a továbbiakban „MDI” jelöléssel jelöljük. A találmány szerinti eljárásban különösen előnyösen használhatjuk fel a fölöslegben vett diizocianátok vagy magasabbrendű poliizocianátok és hidroxil-végcsoportot tartalmazó poliészterek vagy poliéterek reakciójával előállított, izocianát-végcsoportot tartalmazó előpolimereket, valamint a fölöslegben vett diizocianátok vagy magasabbrendű poliizocianátok és poliol-monomerek vagy poliol-monomer-elegyek (például etilénglikol, trimetilol-propán vagy butándiol) reakciójával előállított termékeket. Különösen előnyösnek bizonyultak a hidrofób poliolok, például ricinusolaj felhasználásával előállított, izocianát-végcsoportot hordozó előpolimerek, ezek a vegyületek ugyanis vízzel lassan reagálnak. A találmány szerinti eljárásban izocianát-végcsoportot hordozó előpolimerekként például az MDI izocianát-végcsoportot hordozó előpolimerjeit alkalmazhatjuk. Miként már említettük, a találmány szerinti eljárásban emulgeálószerekként R0(CH2CH20)nC0NHX általános képletű vegyületeket használunk fel, ahol R 1—4 szénatomos alkil-csoportot jelent, X valamely di-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
