176516. lajstromszámú szabadalom • Lepárló berendezés
5 176516 A készülék célszerű kiviteli alakjánál a második fokozatnak a gyűjtőedény felé irányuló elvezető csonkja alatt a kondenzátor felületén lecsapódó párát az elvezető csonkhoz terelő gyűjtőeresz van elhelyezve. A találmány szerinti lepárló berendezés számos előnnyel rendelkezik. Ezek legfontosabbja, hogy összetapadásra és megdermedésre hajlamos viszkózus anyagok lepárlására kiválóan alkalmas, mégpedig az eddigi készülékeknél nagyobb desztillációs sebességgel. A nagy sebesség az expanziós kialakítású kondenzátornak, valamint annak köszönhető, hogy az elpárologtatott gőzök kinetikai energiáját is hasznosítjuk a vákuum növelésére. Ily módon egyszerűen és olcsón olyan berendezéshez jutunk, amely finomvegyszerek és gyógyszeralapanyagok lepárlásához kiválóan alkalmas. Kedvező az is, hogy a filmelpárologtató felületek létrehozása mechanikai eszköz nélkül történik. Kedvező az is, hogy nincs szükség nagyobb teljesítményű és költségű vákuumszivatytyú és annak védelmére szolgáló vákuumcsapda alkalmazására. Tapasztalataink szerint az expanziós kondenzálás segítségével nagymértékben sikerült a készülék szelektivitásának fokozása. A szerkezeti kialakításnak köszönhető, hogy még az erősen ragadós viszkózus anyagok sem okoznak a készülékben eltömödéseket. Emellett a 200—300 °C közötti hőmérséklettartományban a nagy viszkozitású, kátrányosodó és hőbomlásra alkalmas termékeket nemcsak nagy szelektivitással, hanem gyorsan, intenzíven és kíméletesen tudjuk desztillálni. A találmányt kiviteli példák kapcsán, rajzok alapján ismertetjük részletesen. A mellékelt raj-" zokon az 1. ábra a találmány szerinti lepárló berendezés egy lehetséges kiviteli alakjának vázlatos függőleges metszete, a 2. ábra az 1. ábrán bemutatott készülék egy részlete nagyított léptékben. Az 1. ábrán látható, hogy a lepárló berendezés olyan kétfokozatú készülék, melynek első fokozatát az 1 kiforraló üst és annak tartozékai, második fokozatát pedig az 5 párateret körülzáró, a 2 ütköző felületet és a 3 kondenzátort tartalmazó ház jelenti. Az első és második fokozat közötti összeköttetést a 4 expanziós torok, valamint a 9 visszavezető nyílás- teszi lehetővé. Az 1 kiforraló üst alsó része az la fűtött fal, amelynek hajlása az lb legmélyebb pontjától kiindulóan egyre meredekebbé válik. Az 1 kiforraló üst alsó része képezi a 7 folyadékteret, amelyben a lepárlandó folyadék különböző magasságban foglalhat helyet. Az 1 kiforraló üst geometriai alakjából adódóan a 7 folyadéktérben elhelyezkedő folyadék 8 legkisebb mélységű része mindig az 1 kiforraló üst fala mentén van és emiatt a folyadék buborékos forrása mindig e 8 legkisebb mélységű részen jön létre. A kilépő párarészecskék a 6 áramlásvezető fal mentén távolodnak el a 7 folyadéktértől. A 2. ábrán látható, hogy a 6 áramlásvezető fal folytatásába esik a 12 terelő idom, amely a párarészecskéket a 15 keverőtérbe vezető 17 kapu felé irányítja. A 12 terelő idom legmélyebb részén helyezkedik el a 13 terelő él. A 12 terelő idom a 6 áramlásvezető fallal tompaszögben találkozik, és találkozásuk mentén konkáv éltől mentes lekerekített átmenet van kialakítva. Az 1 kiforraló üst, illetve a 15 keverő tér fölé nyúlik a 18 vezetőcsatorna, amelynek alsó részében alakul ki a 16 nagynyomású tér, míg fölső része a 4 expanziós torokban folytatódik. A 18 vezető csatorna falának alsó részét alkotja a 14 ütköző tér, ahonnan a súlyosabb párarészecskék visszakerülnek az 1 kiforraló üst 10 páraterébe, illetve magába a 7 folyadéktérbe. A 4 expanziós torokkal szemben jött létre a lepárló második fokozatának 2 ütközőfelülete, amely lefelé a 2a elpárologtató felületben folytatódik. A második fokozatban a 2 ütközőfelületre jutott nehezebben illő és ezért szelektíven kondenzálódó párarészecskék lefelé haladnak, és a 9 visszavezető nyíláson át az első fokozat részét képező 15 keverőtérbe kerülnek. A könnyebben illő részecskék ezzel szemben a 3 kondenzátor hűtött falán lecsapódnak, és függőlegesen lefelé haladva a 11 elvezető csonkhoz jutnak, amelyből a 21 vezetéken át a 20 gyűjtőedénybe kerülnek. A 3 kondenzátor felületén lecsapódó párát a 19 gyűjtőeresz fogja föl, és tereli a 11 elvezető csonkhoz. A találmány szerinti desztilláló berendezésnek az 1. és 2. ábrán bemutatott kiviteli alakja esetén a lepárlás a következő módon zajlik le. Az 1 kiforraló üstbe például szívás útján bejuttatjuk a desztillálandó terméket, majd a 20 gyűjtőedény felől a 21 vezetéken és a 11 elvezető csonkon keresztül depresszió alá helyezzük. Az 1 kiforraló üstöt és a második fokozat házának 2 ütköző felületét fűtjük, míg a 3 kondenzátort hűtjük. A 0,01 és 2,00 Hgmm közötti tartományban a 0,5 és 1,0 kp/dm3 fajsúlyú termékek esetén buborékos forrás a 15 mm-nél kisebb folyadékmélységben jön létre. Az 1 kiforraló üst alakja folytán ez az lb legmélyebb ponttól számítva mindig a lehető legtávolabbi folyadékfelszínnél következik be. Az itt kilépő pára mozgásában követi a 6 áramlásvezető falat, majd a 17 kapun átjutva a nagy vákuum miatt nagy sebességgel áramlik a 18 vezetőcsatornába és azon keresztül a 4 expanziós torokba. A 4 expanziós torokból kilépő részecskék nehezebben illó és emiatt kondenzálódó részei a 2 ütköző felületre csapódnak, majd a 2a elpárologtató felület mentén csorognak, és a 9 visszavezető nyíláson át ismét a lepárló első fokozatába jutnak. A második fokozat 6 páratere erős depresszió alatt van, mert a 20 gyűjtőedény felől történő szívás hatásához szuperponálódik az az injektorhatás is, amely azáltal jön létre, hogy az első fokozatból kilépő pára a 17 kapu felől a 15 keverőtér 15a kilépő oldala felé igen nagy sebességgel áramlik. Ez annyit jelent, hogy a 12 terelőidom 13 terelőéle mentén leváló gyors mozgású párák a 9 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
