176514. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ciántartalmú ipari szennyvíz kezelésére
MAGYAR SZABADALMI 176514 NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS SZOLGALATI TALALMANY Bejelentés napja: 1978.1. 24. (EE—2544) Közzététel napja: 1980. VIII. 28. Nemzetközi osztályozás: C 02 C 1/18 C 02 C 5/02 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI Megjelent: 1981. IX. 30. ■V r HIVATAL " -.V.W Feltalálók: Szabadalmas: Fekete Szilárd, vegyészmérnök 40%, EGYT Gyógyszervegyészeti Gyár, dr. Nagy Kálmán, vegyészmérnök, 22%, Budapest Harangozó György, vegyészmérnök, 22%, Nemere Ferenc, vegyészmérnök, 8% és Márkus Gyula, vegyészmérnök, 8%, Budapest. Eljárás ciantartalmu ipari szennyvíz kezelésére 1 A találmány tárgya eljárás ciántartalmú ipari szennyvíz kezelésére. Közelebbről, a találmány tárgya eljárás a-aminosavnitrilek Strecker-reakcióval történő gyártása során keletkező ammonium- és ciántartalmú ipari szennyvíz ciánmentesítésére. Ismeretes, hogy a szerves vegyiparban széleskörű a különböző szerves ciánvegyületek előállítása és felhasználása. Ennek következménye, hogy a rendszerint vizes reakciókörülmények alkalmazása következtében számolni kell a mérgező ciánvegyületek jelenlétével és kibocsátásával. A mérgező ciános oldatok három csoportba sorolhatók környezetvédelmi veszélyességük, illetve kezelhetőségük szempontjából: 1. Az oldat nem tartalmaz veszélyes mérgező anyagokat, mert a jelenlevő szerves ciánvegyületek, pl. akrilnitril, nagyon stabilak. 2. Az oldat könnyen bomló és/vagy hidrolizáíhaíó szerves ciánvegyületeket tartalmaz az esetleges cianid szennyezés mellett. Ezek a vizes oldatok mérgezőek az élővilágra, viszont kezelésük az ismert méregtelenítési eljárásokkal (nátriumhipokloritos, hidrogénperoxidos, formalinos, stb.) megoldható. 3. Komoly környezetvédelmi problémát jelent viszont, ha a szerves ciánvegyületek lassú bomlása következtéből fennáll a mérgező hatás, de a bomlási folyamat kis sebessége következtében az ismert módszerekkel nem biztosítható a környezetvédelem igényeit kielégítő méregtelenítés. A találmány az utóbbi csoportba sorolható ciános oldatok kezelésére vonatkozik. A szerves vegyiparban, 2 különösen a gyógyszer-alapanyag és gyógyszeriparban számos z-aminosavnitril t úgynevezett Strecker-reakcióval állítanak elő. Ennek során a megfelelő oxovegyületet például hidrogéncianiddal & ammóniával reagál- 5 tátják. Az z-aminosavnitril természetesen úgy is előállítható, hogy például a megfelelő aldehidbiszulfitot vizes oldatban és/vagy szerves oldószer jelenlétében nátriumcianiddal reá gáltatják, majd a keletkező ciánhidrinből ammónia és/vagy ammóniumsó hozzáadásáig val nyerik az a-aminosavnitrilt. A fentiekben vázlatosan ismertetett gyártástechnológiáknál keletkező szennyvizek összetételére jellemző a magas ammónia- (50— 250 g/1) és cianid-íartalom (2000—35 000 mg/l) a vizes fázisba beoldódó nitrilek és oldószemyomok, valamint 15 a mellékreakciók folytán mindig képződő klórálló szerves ciánvegyületek mellett. A szennyezőanyagok minősége és koncentrációja következtében ezek a szennyvizek nem engedhetők a csatornába, sőt még a méregtelenítésük is számos olyan 20 veszéllyel jár, illetve járhat, amely a tisztítási technológiának az eddigieknél biztonságosabb és hatékonyabb módszerét teszi szükségessé. A bioszféra ciánszennyeződésével járó veszélyek az egészség és a környezetvédelem területén dolgozó szakemberek előtt jól ismertek. 25 a szakirodalom is részletesen foglalkozik ezekkel a veszélyekkel (Hans Liebmann, Handbuch der Frischwasser-und Abwasserbiologie, II. München, 1960. 827—843). A különböző ciánmentesítési eljárások összehasonlításával, leírásával számos könyv, cikk és szaba- 30 dalom foglalkozik (Otto Borchert, Abwasser aus der 176514
