176491. lajstromszámú szabadalom • Vízkiadagoló fej
9 176491 10 nyílásokon keresztül távozik. Ezek tengelye a 3 fúvóka 7 hossztengelyével derékszöget zár be. A 4. és 5. ábrán a 3 fúvóka 8 palástfelülete oly módon van kialakítva, hogy hengeres részéhez csonkakúppalást alakú rész csatlakozik. A 4. ábrán a csonkakúp a 8 palástfelülethez képest és attól távolodva növekvő átmérőjű, míg az 5. ábrán látható kiviteli alaknál csökkenő átmérőjű. Mindkét esetben a 3 fúvóka 5 radiális nyílásokkal van ellátva, amelyek a 3 fúvókának csonkakúppalást alakú részén helyezkednek el. Látható a 4. ábrán, hogy az 5 radiális nyílások tengelye a 3 fúvóka 7 hossztengelyével tompa szöget, míg az 5. ábránál hegyes szöget zár be. A 2—5. ábrák mindegyikén látható, hogy a 3 fúvóka 6 belső tere a 2 törzshöz való kapcsolódással ellentett végén konkáv kúppalást alakú részben végződik. A 6—13. ábrákon a fúvókának saját 7 hossztengelyére merőleges síkban vett keresztmetszete látható különböző kiviteli alak esetében. A 6. és 7. ábrán két-két darab 5 radiális nyílás látható és ezek a 7. ábra esetében még egy 4 axiális nyílással is kombinálva vannak. A 8. ábrán négy darab 5 radiális nyílás látható, és ezek 90°-ra helyezkednek el egymástól, míg a 9. ábrán látható fúvókakeresztmetszetek esetében a négy darab 5 radiális nyílás a 3 fúvóka 8 palástfelülete mentén oly módon van kiosztva, hogy a szomszédos 5 radiális nyílások váltakozva hegyes, illetve tompa szöget zárnak be egymással. A 10. ábrán a 8. ábrához hasonló módon 90°-os középponti szöggel elhelyezett négy darab 5 radiális nyílás látható, el van látva azonban a 3 fúvóka a 4 axiális nyílással is. Hasonlóképpen a 9. ábrán föltüntetett megoldás variánsként fogható föl a 11. ábrán levő fúvókakeresztmetszet, ahol az 5 radiális nyílások ugyancsak egy 4 axiális nyílással vannak társítva. A 12. ábrán a 3 fúvóka öt darab radiális nyílással rendelkezik, míg a 13. ábrán az 5 radiális nyílások ugyanezen kiosztása mellett egy darab 4 axiális nyílás is ki van alakítva. A 6—13. ábrákon megfigyelhető, hogy egyegy vízkiadagoló fejből a nyílások számának megfelelően kettő, három, négy, öt vagy hat sugárban lép ki az öntöző víz. Az agrotechnikai tapasztalatok szerint a 3 fúvókának azok a kiviteli alakjai látszanak előnyösebbeknek, ahol a vízkiadagoló fejet függőleges irányú vízsugár nem hagyja el. Amennyiben az alkalmazott nyomás a 0,75 m vízoszlopnyomást nem haladja meg, úgy az öntöző víz nem sugár formájában hagyja el a vízkiadagoló fejet, hanem csepegtetéssel. Ilyen kis nyomások mellett kedvező szerepe van a talajt függőleges irányban érő nedvességnek is. A csepegtetéssel és a különböző irányú és intenzitású vízsugarak kibocsátásával végzett kísérleteink azt mutatják, hogy az egy helyre történő csepegtetés nem kedvező, mert a beáztatott talaj sáv szélein a talajból kimosott ásványi anyagok állandó jellegű sólerakódásokat idézhetnek elő. Ezzel szemben a vízsugarat kibocsátó fejeknél a nyomás változtatásával all öntözött sáv szélességét tág határok között tudjuk változtani, a sólerakódást mérsékelhetjük, majd a tenyészidő befejeztével végrehajtott ún. tározó öntözés útján a mégis bekövetkezett kisebb mértékű sólerakódásokat könnyen „szétmoshatjuk”. A 14—18. ábrákon a 11 öntözött sávot tüntettük föl, és berajzoltuk azokat az egymással öszszefüggő rendszert alkotó 10 hálózati pontokat, amelyek azt mutatják, hogy a vízkiadagoló fejekből a vízsugarak hol érik a talajt A 14. ábrán pl. az az eset látható, amikor a vízkiadagoló fej a 6. ábrán föltüntetett kétsugaras 3 fúvókával van ellátva. A 7. ábrán föltüntetett fúvókakeresztmetszethez pedig a 15. ábrán bemutatott 11 öntözött sáv tartozik. Ez utóbbinál látható, hogy az 1 csővezeték nyomvonalába is esik egy-egy 10 hálózati pont. A 16. ábrán azt az esetet láthatjuk, amikor a berajzolt négy darab 10 hálózati pont egy képzeletbeli négyzet sarokpontjai mentén helyezkedik el. Ez az öntözési kép a 8. ábrán levő fúvókakeresztmetszethez tartozik. Külön ábrán nem mutatjuk be, de természetesen könnyen belátható, hogy a 13. ábra szerinti képzeletbeli négyzet téglalappá torzul abban az esetben, ha a 3 fúvóka a 9. ábrán látható keresztmetszettel rendelkezik. Hasonlóképpen elképzelhető az is, hogy az öntözési kép kiegészül az 1 csővezeték nyomvonalában levő 10 hálózati ponttal akkor, ha a 3 fúvóka a 10. vagy 11. ábrán látható módon van kialakítva. A 17. ábrán olyan 11 öntözött sávot láthatunk, amely a 12. ábrán föltüntetett fúvókakeresztmetszethez tartozik. A szemléletesség érdekében két egymást követő vízkiadagoló fej által létrehozott 10 hálózati pontokat jelöltük be az ábrába, amely ily módon azt is mutatja, hogy a vízkiadagoló fejek az 1 csővezeték mentén úgy vannak kiosztva, hogy a 11 öntözött sávot a vízsugarak „kötésben” érik. A 18. ábra hasonló módon a 13. ábra szerinti fúvókakeresztmetszethez tartozó öntözési képet tünteti föl. A vízsugarak mindkét utóbbi esetben a 10 hálózati pontokban érnek talajt, és e pontokból indul ki a nedvesség szétszivárgása. Célszerűen a vizet szállító 1 csővezeték megközelítőleg a soros növénykultúrák, pl. gyümölcsfák vonalában halad, és így a gyökérzettel átjárt területsávot megközelítőleg egyenletes módon tudjuk nedvességgel ellátni. A vízkiadagoló fejeket tartalmazó 1 csővezetéket általában nagy szilárdságú vékony sodronyra, ún. kordonra függesztjük föl olyan függesztő szervek segítségével, amely az 1 csővezeték célszerűen legmélyebb helyzetben levő alkotója mentén elhelyezett 2 törzseket és velük együtt a 3 fúvókákat is automatikusan függőleges helyzetben tartja. A 3 fúvókákat a 4 és 5 nyílásaik átmérője szerint célszerűen más-más színű műanyagból állítjuk elő. A 3 fúvókák meghibásodása vagy esetleges eldugulása esetén az eltávolított 3 fúvókákat azonos színűekkel kicserélve az öntözés zavartalanul folytatható. Tapasztalatunk szerint homoktalajoknál 3—7 liter/óra, kötött talajoknál legföljebb 5 liter/óra vízmennyiséget kell a talajba juttatni. A víz5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
