176489. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lábbeli sertésfelsőbőrök előállítására
3 176489 4 Topográfiái hely és irány Bélésbőr Ruházati nappa Ruházati velúr Farrészen hosszirányban 37,5 59,2 43,9 Farrészen keresztirányban 26,9 54,1 39,2 Nyakrészen hosszirányban 53,5 61,5 48,9 Nyakrészen keresztirányban 46,7 64,0 54,7 Középrészen hosszirányban 40,5 50,0 44,4 Középrészen keresztirányban 35,5 56,8 43,4 Hasszélen hosszirányban 42,0 43,1 33,8 Hasszélen keresztirányban 57,9 92,0 56,8 Maradó nyúlás/o Topográfiai hely és irány Bélésbőr Ruházati nappa Ruházati velúr Farrészen hosszirányban 12,4 21,6 16,0 Farrészen keresztirányban 9,0 20,3 14,2 Nyakrészen hosszirányban 18,2 26,2 19,0 Nyakrészen keresztirányban 19,4 26,9 20,3 Középen hosszirányban 14,4 18,9 16,0 Középen keresztirányban 12,1 23,4 17,6 Hasszélen hosszirányban 17,4 19,9 15,0 Hasszélen keresztirányban 25,2 45,8 25,2 Topográfiai hely és irány Nyúlás 1 kp/ms szaki tási szilárdság mellett %-ban Bélésbőr Ruházati nappa Ruházati velúr Farrészen hosszirányban 26,2 45,6 35,8 Farrészen keresztirányban 19,4 49,8 — Nyakrészen hosszirányban 34,3 42,2 40,5 Nyakrészen keresztirányban 33,6 46,9 40,5 Középrészen hosszirányban 29,0 36,7 34,0 Középrészen keresztirányban 23,6 49,3 40,1 Hasszélen hosszirányban 28,2 31,4 33,0 Hasszélen keresztirányban 40,0 83,5 — használhatatlan. E nagy különbségek eredményes csökkentésére alkalmas utáncserzési és töltési eljárás mindezideig nem vált ismertté. A másik ok, amely a sertésbőrből készült lábbelik elterjedését gátolja, szintén a sertésbőrök speciális tulajdonságaival függ össze. A második világháború utáni években gyűjtött tapasztalatok szerint a sertés felsőbőrökből készült cipők hordási tulajdonságai rossznak bizonyultak: a cipők rövid használat után deformálódtak, ugyanakkor keménnyé váltak. A deformáció a sertésbőrök nagy maradó nyúlására, a keményedés pedig a rossz izzadságállóságra vezethető vissza. A maradó nyúlás növényi cserzés alkalmazásával kissé csökkenthető, a növényi cserzésű bőrök izzadságállósága azonban nem kielégitő. Sertésbőrből csak a krupont használták fel felsőbőralapanyag előállítására, amikoris a szokásos krómcserzés után organikus cserzőanyagokkal utáncserzést (helyesebben: utánkezelést) végeztek. Az organikus cserzőanyagokkal, azaz növényi eredetű vagy szintetikus cserzőanyagokkal végzett utáncserzés célja tulajdonképpen a csiszolhatóság javítása (Stather és munkatársai: Ges-Abh. 1955, 12, 3—30, Freiberg) azonban így nem csökkenthetők annyira, hogy egészbőrt lehetne felhasználni cipőfelsőbőr céljára. A bélésbőr például az említett utáncserzési eljárással készül, és ahogy a fentiekben ismertetett táblázatokból is kitűnik, a topográfiai különbségek igen tekintélyesek. Utáncserzésre továbbá ún. gyantacserzőanyagokat is használnak. (A gyantacserzőanyagok elnevezése a német szakirodalom szó szerinti fordításából terjedt el. A kifejezés szakmailag helytelen, mert ezen anyagoknak cserzőhatása általában nincs, csak a bőrök rostközti üregeiben lerakódva fejtenek ki töltőhatást. Tekintettel azonban arra, hogy a kifejezés a magyar szakirodalomban elterjedt, a jelen leírásban is használjuk, és rögzítjük, hogy itt gyantacserzőanyagokon diciándiamid, karbamid, melamin, biuret bázisú kondenzátumokat, valamint aktív csoportokat tartalmazó polimerdiszperziókat értünk.) A gyantacserzőanyagokat főleg töltőanyagként használják korrigált (azaz felületi csiszolással barkahibamentesített) marhabőrök csiszolhatóságának javítására. A gyantacserzőanyagok a bőrt keménnyé, merevvé teszik. Az organikus cserzőanyagok és gyantacserzőanyagok kombinációját a marhabőrök laza részeinek töltésére, feldolgozhatóságának javítására használják. Sertésbőr esetén a kombináció azonban nem alkalmazható, mert az organikus cserzőanyagoknál már részletezett hátrányok lépnek fel. Végül ismertté vált az ún. cirkoncserzés, bár az is inkább utánkezelés, mivel egymagában, főcserzésként való alkalmazása az eljárás drága és bonyolult volta miatt nem tudott széles körben elterjedni, és a cirkonsókat inkább első sorban töltőanyagként, segédanyagként alkalmazzák. A cirkonsók cserzés céljára való alkalmazását első ízben az 1 940 610 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban írták le. Nem sokkal később az IG Farbenindustrie is bázikus cirkonklorid felhasználásán alapuló cserzési eljárást szabadalmaztatott (643 087 számú német szabadalmi leírás). Chambard és Lasserre modifikált (dezaminált, metilezett) és nem modifikált pőre (pőre=a meszezett bőr cserzés előtt) cirkonsókkal végzett cserzése után a megkötött cirkonsó mennyiségének alakulásából arra a következtetésre jutottak, hogy a cirkonsó cserzőhatását a kollagén peptid-csoportjai és a cirkonsó hidroxil-csoportjai közt létrejövő hidrogénkötések eredményezik. A krómsó ugyanakkor — általános nézet szerint — a kollagén karboxil-csoportjaival képez belső komplexet, s ily módon következik be a cserzés. Ismereteink szerint a cirkonsós utáncserzést sertésbőrökre nem alkalmazzák. Saját kísérleteink során meggyőződtünk arról, hogy a cirkonsó kitűnően reagál ugyan a kollagén aktív helyeivel, de a laza, üres nyak- és hasszélrészeken — ahol a bőr adottságai miatt a rostsűrűség, illetve az egységnyi bőr-köbtartalmon belül a kollagénrostok száma lényegesen kisebb, mint a tömött farrészeken — az elért töltőhatás nem volt kielégítő. A cirkon cserzőanyag alkalmazása javította a bőr izzadtságállóságát, csiszolhatóságát, csökkentette a laza részek nyúlékonyságát, de egymagában alkalmazva 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
