176453. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fehér és szürkenyár vegetatív szaporítására
3 176453 4 A továbbiakban a kipergetett magot is gondosan kell kezelni, mert a mag nedvességtartalma magas és hamar befülled. A kellően szikkasztott mag hűtőházi tárolást kíván, ellenkező esetben hamar romlik és csírázási erélye is csökken. A talajba juttatott mag a talaj állandó nedves állapotát igényli, mivel az első két hét alatt szinte a talaj felszínén él és a vetőbarázda kiszáradása a csírázó növény biztos pusztulását eredményezi. Ugyancsak károkat okozhat a koratavaszi záporok által előidézett kiverés is, ezért takarással védeni kell a bevetett területet. A továbbiakban a kikelt sorok gyomtalanítása és ápolása is sok kézimunkaerőt igényel. A magról való szaporításnál némiképp javítást jelent, ha a vetés hidegágyba, fóliaházba történik. Mindezek a körülmények összességükben azt eredményezték, hogy a szaporításnak itt ismertetett körülményes módjával a csemeteigényeket nem lehet kielégíteni. A nehézségek áthidalására ismeretesek törekvések a fehér és szürkenyár vegetatív úton való szaporítására, azonban ezek a gyakorlat számára sikerteleneknek minősültek. Próbálkoztak már a dugványok különféle vegyszerekkel való kezelésével, melyektől a kalluszképződés megindítását remélték, így ismeretes az aszkorbinsavas, a nikotinsavas, a huminsavas, a bórsavas kezelés, valamint a széndioxidos, etilénes, acetilénes kezelés is, de vannak irodalmi adatok az indolil-ecetsavas, indolil-vajsavas, indol-propionsavas, naftilecetsavas, diklórfenoxi-ecetsavas kezelésre is és még számos, a növényszaporításban vagy termesztésben stimuláló szerként ismert anyagok alkalmazására is. A különféle kezelések nem hozták meg azt az eredményt, ami a vegetatív megfelelő gyakorlati útja lehetett volna a fehérnyár és szürkenyár csemete előállításában. A találmány ezeken a problémákon kíván javítást eszközölni és feladatul tűzte ki a fehérnyár és szürkenyár vegetatív szaporításának kidolgozását dugványozással. A találmány abban foglalható össze, hogy a fehér és szürkenyár hajtásaiból szabvány szerinti dugványokat készítünk a tavaszi dugványozási időszakban, a dugvány készítésére alkalmatlan vékony és görbe vesszőket, hajtásokat, hajtásvégeket rügyekkel együtt szecskázzuk, majd zúzzuk. A zúzalékot mintegy 48 órán át vízben áztatjuk időközönkénti felkeveréssel. Ily módon a feltárt növényi részekben levő sejtnedveket, köztük jelesen az auxint is kilúgozzuk. Ezután a zúzalékot kiválasztjuk az oldatból, majd a tiszta oldatba az előre elkészített, nem szikkadt dugványokat előnyösen 24 óra körüli időtartamra beáztatjuk oly módon, hogy az oldat a dugványokat teljesen ellepje. Ezt követően a kellően előkészített talajba elvégezzük a dugványozást, mielőtt azok megszikkadnának. A dugványozott terület kellő nedvességtartalmáról gondoskodni kell, ha nem várt száraz időszak következne be. A találmány szerint célszerűen úgy járunk el, hogy kiválasztott klónokból anyatelepet létesítünk, ahol az anyanövényeken tó'kefejet alakítunk ki és a dugványozást ezekről a tőkefejekről nyert hajtásokból előállított dugványokkal eszközöljük. A dugványozásra fel nem használt vesszőrészekből a fent leírt módon zúzalékot készítünk, melyet vízben kiáztatunk és ebből készítjük a törzsoldatot, melybe a dugványokat beáztatjuk dugványozásukat megelőzően. A továbbiakban a fent leírt módon járunk el. A továbbiakban a találmány szerinti eljárás foganatosítási módját részletesen ismertetjük, anélkül azonban, hogy a találmányt a kiviteli példára korlátoznánk. A kiválasztott, jó habitusú fehér vagy szürkenyár egyedének éves hajtásából szabvány szerinti dugványokat készítünk, az önmagában ismert módon, tavaszi időszakban. A szabványnak meg nem felelő vékony, vagy görbe növényi hajtásokat, hajtásvégeket, melyeket egyébként megsemmisítenének, aprítógéppel mintegy 2-5 cm hosszú darabokra szecskázzuk. Ezt követően a szecskázott darabokat szőlődarálón engedjük át, amikor is a vessződarabokat felzúzzuk. Az így nyert zúzalékot kb. 48 órán át vízben áztatjuk abból a célból, hogy a feltárt növényi zúzalékban levő sejtnedveket, a rügyek vízben oldható anyagát, beleértve az auxint is kilúgozzuk. A kilúgozást oly módon végezhetjük el, hogy egy súlyrész zúzalékhoz öt súly rész vizet adunk és az áztatás egész ideje alatt időközönként, célszerűen három óránként az egészet megkeverjük az intenzív érintkeztetés érdekében. Az áztatási idő letelte után a zúzalékot rostán kiválasztjuk és mintegy három-hat óra időnyit lecsepegni hagyjuk. Az így nyert folyadék a növényi sejtek vízben oldódó részét tartalmazza, mégpedig a tapasztalat szerint elsődlegesen a kalluszképződést elősegítő, hormonális hatású vegyületcsoportokat, beleértve a csúcsrügyekben fokozottan jelen levő és a növekedést szabályozó auxint is. Most ebbe az oldatba beáztatjuk az előre elkészített, kötegelt dugványokat úgy, hogy az oldat a dugványokat teljesen belepje. (A dugványok célszerű vastagsága 6-30 mm, hossza 12-16 cm). A dugványok áztatását célszerű 24 órán át folytatni oly módon, hogy az áztató oldat azokat teljesen ellepje, majd a szikkadás bevárása nélkül a dugványozást meg kell kezdeni, ill. el kell végezni. A dugványozás ideje a koratavasz, általában február közepétől március közepéig terjedő időszak. A kiültetett duvgányokat nem szükséges földréteggel betakarni, azonban gondoskodni kell arról, hogy a talaj nedvességtartalma állandó legyen. Éppen ezért öntözni is kell rendszeresen a dugványokat, ha az időjárás nem csapadékos, mégpedig célszerűen mindaddig, míg a dugványból nőtt hajtások hossza el nem éri a 60 cm-es magasságot. A találmány célszerű alkalmazási módja lehet az, hogy a fehér és szürkenyár megfelelő, jó habitusú kiónjaiból törzsanyatelepet létesítünk, jó táperőben levő mély termőrétegű talajon. Az első évben a teendő a dugvány egy szálra való metszéséből áll. A második év tavaszán a hajtást 80 cm körüli magasságban, rügy felett visszavágjuk és a tőkefejet alakítunk ki. A tőkefejen a második évben 2-6 db, a harmadik évben 4-8 db, később pedig 10-14 hajtást lehet hagyni, míg a többi hajtást még zsenge korában el kell 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
