176393. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés a vezetékellenállások hatásának kompenzálására ellenállások távmérésénél

MAGYAR népköztársaság országos TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 176393 Bejelentés napja: 1976..VII. 29. (GA-1220) Nemzetközi osztályozás: G 01 R 27/14 Közzététel napja: 1980. VIII. 28. Megjelent: 1981. VTII. 31. Feltalálók: Szabadalmas: Bartha János oki. villamosmérnök, Pástyán Ferenc okL villamosmérnök, Ganz Műszer Művek, Budapest Budapest Kapcsolási elrendezés a vezetékellenállások hatásának kompenzálására ellenállások távmérésénél 1 A találmány tárgya kapcsolási elrendezés a veze­tékellenállások hatásának kompenzálására ellenállá­sok távmérésénél, előnyösen a mérendő ellenállás nyugalmi értékének kiegyenlítésével, tehát az ellen­állás érték megváltozásának indikálásával. Hasonló célra, tehát ellenállások, valamint ellen­­állásá és ellenállásváltozássá átalakítható egyéb fizi­kai mennyiségek távmérésére már ismertek külön­féle kapcsolási elrendezések, amelyek az ellenállások távmérését négy, illetve három hozzávezetés felhasz­nálásával oldják meg. A négy vezetékes rendszer lényege, hogy a mérendő ellenálláson meghatározott nagyságú mérőáramot hajtanak keresztül és további két mérővezetékkel az ellenálláson eső feszültséget a feszültségmérő eszközhöz csatlakoztatják. Ezen el­rendezés hátránya, hogy az áramforrásnak és a feszültségmérő eszköznek függetlennek kell lennie egymástól, mert ellenkező esetben a hozzávezetések ellenállásától és a mérőáramtól függően jelentős nagyságú hibafeszültség léphet fel, ami a mérést meghamisítja. Közös tápfeszültség forrás esetén ugyanis az áramforrás árama a hozzávezetések ellenállásán átfolyva a közös földponthoz képest a mérendő ellenállás potenciálját megemeli, tehát a feszültség­­mérő műszer ezt a feszültséget a mérendő ellenállá­son eső feszültséghez hozzáméri. A négyvezetékes rendszer ezen hiányosságának javítására alkalmas kapcsolási elrendezést ismertet a 2 2 448 337 számú NSZK közzétételi irat, amelynek lényege, hogy a mérendő ellenállás egyik végpont­ját virtuális földpotenciálra hozzák, így a feszült­ségmérő műszer a mérendő ellenálláson eső feszült- 5 ség valódi értékét méri jó közelítéssel. A fenti megoldás hátránya, hogy a kompenzálás­hoz négy vezeték szükséges és a mérendő ellenállás nyugalmi értékének kiegyenlítéséhez, amelyre az ellenállás mérésre visszavezetett különféle egyéb fi- 10 jákai mennyiséget eltérő kezdőpontja miatt van szükség, külön kapcsolási elemek szükségesek. A hozzávezetések ellenállásainak kompenzálására gyakran alkalmazzák a háromvezetékes módszert, 15 amelynek lényege, hogy a hozzávezetések ellenállá­sát szimmetrikusnak feltételezve, a mérőkörben a hozzávezetések ellenállásán azonos nagyságú, de el­lentétes irányú áramot hajtanak keresztül, így a vezetékellenállásokon eső feszültségek a mérőkörben 20 azonos nagyságúak, de ellentétes irányúak, így egy­más hatását közömbösítik, tehát a mérőkör ki­meneti pontján a mérendő ellenálláson eső feszült­ség jelenik meg. A fentebb leírt alapelv igen sokféle kapcsolási 25 elrendezéssel valósítható meg. Ilyen lehetőség például az, hogy a mérőkör adott áramát áramge­nerátorral stabilizáljuk és a mérendő ellenállás és az áramgenerátortól távol elhelyezett vezeték közös pontjára a mérőáram kétszeresét ellentétes irányban 30 biztosító áramgenerátort iktatunk. 176393

Next

/
Oldalképek
Tartalom