176365. lajstromszámú szabadalom • Szubsztituált 2,1,3-benzotiadiazin-4-on-2,2-dioxidokat tartamazó gyomirtószerek és eljárás a hatóanyagok előállítására

3 176365 4 alkálifém- vagy alkáliföldfém-kationt jelent - oldó­szer jelenlétében reagáltatunk. Ha kiindulási anyagként 3-izopropil-2,l,3-benzo­­tiadiazin-4-on-2,2-dioxidot, paraformaldehidet, só­savat, és/vagy tionilkloridot használunk, akkor a reakciót az [A] reakcióséma szemlélteti. Ha kiindulási anyagként l-klórmetil-3-izopropil­­-2,l,3-benzotiadiazin-4-on-2,2-dioxidot és káliumace­­tátot használunk, akkor a reakciót a [B] reakció­séma szemlélteti. Ha kiindulási anyagként l-klórmetil-3-izopro­­pil-2,l,3-benzotiadiazin-4-on-2,2-dioxidot és izopro­­pilmerkaptánt használunk, akkor a reakciót a [C] reakcióséma szemlélteti. Formaldehidet leadó vegyületként például para­formaldehidet és/vagy trioxánt használhatunk. Halogénezőszerként előnyösen hidrogénhalo­­genideket, például sósavat, hidrogénbromidot, hid­­rogénjodidot vagy hidrogénfluoridot és/vagy szervet­len savkloridokat, például foszfortrikloridot, fosz­­forpentakloridot, foszforoxikloridot, foszfortri­­bromidot, tionilkloridot, tionilbromidot, kéntetra­­fluoridot, foszgént vagy karbonildifluoridot használ­hatunk. A találmány szerinti a) eljárásváltozat egyik elő­nyös végrehajtási módja szerint a 3-izopropil-2,l,3- -benzotiadiazin-4-on-2,2-dioxidot összekeverjük leg­alább 1 mól formaldehiddel vagy formaldehidet le­adó szerrel, és hidrogénhalogeniddel vagy egy Le­­wis-sawal, adott esetben iners oldószerben -10-+120°C, előnyösen 0 és 50 °C, között 1-10 óra hosszat reagál tatjuk, majd feleslegben al­kalmazott hidrogénhalogeniddel vagy szervetlen savkloriddal -50 és 120 °C, előnyösen 0 és 100 °C között 1 -12 óra hosszat reagáltatjuk. Az a) eljárásváltozatban iners oldószerként elő­nyösen szénhidrogéneket, például ligroint, benzint vagy toluolt, hidrogénhalogenideket, például meti­­lénkloridot, kloroformot, 1,2-diklóretánt, étereket, például dietilétert, dioxánt vagy tetrahidrofuránt vagy észtereket, például acetecetésztert, etilacetátot vagy izobutilacetátot használhatunk. Savas katalizátorként a hidrogénhalogenidek, pél­dául hidrogénbromid, -jodid, -klorid vagy -fluorid mellett Lewis-savakat, például vas(III)kloridot, cink(II jkloridot vagy alumínium(III)kloridot hasz­nálhatunk. Foszgén vagy karbonilfluorid használata esetén a halogénező katalizátor szekunder karbon­savamid, például dimetilformamid vagy dimetil­­acetamid lehet. A katalizátorként használt Lewis-sa­vakat vagy karbonsavamidokat előnyösen 0,005-0,05 mól mennyiségben használhatjuk 1 mól I képletű kiindulási vegyületre számítva. A b) eljárásváltozatban kiindulási anyagként használt II és III általános képletű fenolok, tiofe­­nolok, merkaptánok, karbonsavak, foszforsavészte­­rek és aminok, valamint sóik ismertek. Savmegkötőszerként az ilyen célra szokásos ve­­gyületeket használhatjuk, például előnyösen alkáli­­hidroxidokat, alkálikarbonátokat és tercier szerves bázisokat. Különösen előnyösen használható a nát­riumkarbonát, trietilamin, piridin, trimetilamin, a^,7-pikolin, lutidin, N,N-dimetilanilin, N,N-dime­­tüciklohexilamin, kinolin, tri-n-propilamin és tri­­-n-butilamin. Az a) eljárásváltozatban a reakcióhőmérséklet tág határok között változhat. Általában —20 és + 110 °C, előnyösen -10 és +80 °C között dolgoz­hatunk. A b) eljárásváltozat végrehajtása során például I mól IVa általános képletű 1-halogénmetil-3-izo­­propil-2,l,3-benzotiadiazin-4-on-2,2-dioxidot 1 mól II általános képletű vegyülettel és körülbelül 1-1,2 mól savmegkötőszerrel reagáltatunk. A sztö­­chiometrikus viszonyok eltérése a kitermelésben nem okoz lényeges változást. A találmány szerinti c) eljárásváltozatban 1 -2 mól III általános képletű vegyületet 1 mól IVa általános képletű vegyülettel reagáltatunk. A reakcióhőmérséklet általában 0 és 120 °C, előnyösen 20 és 100 °C között van. Oldószerként elsősorban poláris szerves oldószereket, előnyösen nitrileket, például acetonitrilt, izobutironitrilt, ben­­zonitrilt, szulfoxidokat, például dimetilszulfoxidot, amidokat, például dimetilformamidot, N-metilpirro­­lidont vagy észtereket, például etilacetátot, izobu­tilacetátot használhatunk. A reakciókeverékből a IVa általános képletű vegyület elkülönítésére a halogénezőszer feleslegét vákuumban eltávolítjuk, hasonlóképpen a formalde­hidet és az oldószert is, és a maradékot egyszer átkristályosítjuk. Számos esetben az oldószer eltá­volítása után visszamaradó IVa általános képletű vegyületet közvetlenül a II vagy III általános kép­letű vegyületekkel reagáltathatjuk. A IV általános képletű vegyületeknek a b) és c) eljárásváltozatok során kapott reakciókeverékből való elkülönítésére a kivált halogenidet elválasztjuk és a szüredéket szárazra bepároljuk. A maradékot vízzel nem elegyedő oldószerben feloldjuk, rövid ideig híg vizes alkálioldattal, majd vízzel extrahál­juk. Ha kevésbé poláros, vízzel nem elegyedő oldó­szert használtunk, akkor a reakcióoldatot közvet­lenül híg vizes alkálioldattal és vízzel extrahál­hatjuk. A szerves fázis szárítása és bepárlása után a kívánt végterméket kapjuk. Ezt adott esetben szo­kásos módon, például átkristályosítással vagy kro­­matografálással tisztíthatjuk. A következő példák szemléltetik a találmány szerinti eljárást. A hőmérsékleti adatokat Celsius­­-fokban adjuk meg. 1. példa l-Klórmetil-3-izopropil-2,l,3-benzotiadiazin­-4-on-2,2-dioxid [a) eljárásváltozat] 7,0 sr. paraformaldehid és 24 sr. 3-izopropil­­-2,l,3-benzotiadiazin-4-on-2,2-dioxid 260 sr. benzol­lal készült szuszpenzióját keverés közben 5-10 °C­­-on hidrogénkloriddal telítjük. Ezután 20 perc alatt hozzácsepegtetünk 28,0 sr. tionilkloridot, miközben a hőmérséklete 15 °-ra emelkedik. Ezután még 12 óra hosszat szobahőmérsékleten a gázfejlődés befejeződéséig keverjük, majd vákuumban bepárol­juk. A kristályos maradékot ciklohexánból átkristá­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom