176334. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szekunder alkoholok dezoxidálására
9 176334 10 gyületeket, amelyek képletében X” kémiai kötést jelent - úgy állítjuk elő, hogy vicinális (aß) vagy szomszédos (0,7) hidroxilcsoportokat tartalmazó szerves vegyületet - például 1,2-0,0-izopropilidén-3-O-metil-a-D-glukofuranózt - közömbös oldószerben N,N-tiokarbonil-diimidazollal reagáltatunk, tiokarbonát-észter, például 1,2-0,0-izopropilidén-3-0- -m e t il-5,6-0,0-tiokarbonil-a-D -glukofuranóz keletkezik. A (III) általános képletű aciklusos észter közbenső vegyületet olyan (I) általános képletű közbenső vegyületből állítjuk elő, amelynek képletében X a tiokarbonilcsoporthoz nitrogén- vagy kénatommal kapcsolódó csoportot jelent, előnyösen N -( sze k -alkoxi-karbonil)-imidazol-észter közbenső vegyületből - például N-(3|3-kolesztanil-oxi-tiokarbonil)-imidazolból - úgy, hogy az imidazolcsoportot kvatemizáljuk, például erős alkilező szerrel- trietil-oxónium-fluor-boráttal - alkilezzük, majd alkálifém, - például metanolban oldott nátriumfém — jelenlétében ezt a csoportot a kívánt -O-X”-csoporttal kicseréljük, így például 0-metil-0-3|3-kolesztanil-tiokarbonátot kapunk. A (II) általános képletű szelenoészterek új vegyületek, és ezeket úgy állítjuk elő, hogy az [A] reakcióvázlat szerint előállított (V’) általános képletű szekunder alkohol-imidinium-klorid közbenső terméket — elemi szelénnek nátrium-bór-hidriddel való reagáltatásával kapott - nátrium-hidrogén-szeleniddel a [B] reakció vázlat szerint reagáltatjuk. A találmány szerint a szelenoészter előállításához a nátrium-hidrogén-szelenidet rendszerint ismert eljárásokkal, szelénpor és nátrium-bór-hidrid etanolban végrehajtott re agái tatásával kapjuk. A- nátrium-hidrogén-szeleniden kívül trietoxi-boránt is tartalmazó reakcióelegyhez 0 °C-on ecetsavat, majd az (V’) általános képletű aril-imidinium-klorid-só közbenső terméket — például 0-koleszteril-N,N-dimetil-benzimidinium-kloridot — adunk, és a reakcióelegyet szobahőmérsékleten 30 percig keverjük. Az így keletkezett O-szek-alkil-szelenoésztert - például O-koleszteril-szeleno-benzoátot — szokásos módszerrel- például extrahálással, átkristályosítással és kromatografálással — kényelmesen elválaszthatjuk és tisztíthatjuk. Amint a korábbiakban tárgyaltuk, a találmány szerinti folyamat úgy megy végbe, hogy a szén-oxigén kötés gyökös mechanizmus során karbon-gyök keletkezése közben felhasad, és ez a szabad gyök a szerves ón-hidrid donorról származó hidrogénatom átvitelével reagál. A dezoxidálást előnyösen semleges, viszonylag enyhe körülmények között hajtjuk végre, hogy a molekulában adott esetben jelenlevő karbonilcsoportot vagy az észter-, lakion- vagy poliéncsoportokat ne károsítsuk. A találmány szerinti eljárás valószínű mechanizmusa a [C] reakció vázlattal szemléltethető az (I) és (III) általános képletű tioészterek esetében. A következő példák a találmány szerinti eljárást szemléltetik. Az 1.-8. példák a közbenső vegyületek előállítását, a 9.-20. példák a közbenső termékeknek dezoxidált végtermékké való átalakítását szemléltetik. 1. példa a) N-(30-kolesztanil-oxi-tiokarbonil)-imidazol 2,5 g kolesztanolt és 2 g N,N’-íiokarbonil-diimidazolt 25 ml 1,2-diklór-etánban oldunk, és az oldatot visszafolyatás közben 3 óra hosszat forraljuk, majd vákuumban bepároljuk. A maradékhoz vizet adunk, és diklór-metánnal extraháljuk, az egyesített szerves kivonatokat híg sósavval, majd vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal és végül vízzel mossuk. Az oldatot vízmentes magnézium-szulfáton szárítva és vákuumban bepárolva N<3/3-kolesztanil-oxi-tiokarbonil)-imidazolt tartalmazó maradékot kapunk. A terméket kristályosítva és dietiléter és metanol elegyéből átkristályosítva olvadáspontja 151-152 °C. [a]ß° =-57,2° (c = 0,8 g/cm3, kloroformban). b) N-(3j3-koleszteril-oxi-tiokarbonil)-imidazol 1 g koleszterolt ps 1 g N,N-tiokarbonil-dümidazolt 7 ml tetrahidrofuránban oldjuk, és az oldatot visszafolyatás közben 4 óra hosszat forraljuk, majd vákuumban bepároljuk. A száraz maradékhoz vizet adunk, és a vizes keveréket diklór-metánnal extraháljuk. Az egyesített szerves kivonatokat híg sósavval, majd nátrium-hidrogén-karbonáttal és végül vízzel mossuk. Az oldatot vízmentes magnézium-szulfáton szárítva és vákuumban bepárolva, N-(30-koleszteril-oxi-tiokarbonil)-imidazolt tartalmazó maradékot kapunk. A terméket dietil-éter és etanol elegyéből átkristályosítva, tisztítjuk. Olvadáspontja 144—145 °C. [a]p =-32,6° (c = 3 g/cm3, kloroformban). 2. példa O-kolesztanil-tiobenzoát 5 g foszgént tartalmazó 40 ml diklór-metánhoz hozzáadunk 4,5 g N,N-dimetil-benzamidot, és a reakciókeveréket szobahőmérsékleten 17 óra hosszat állni hagyjuk, majd vákuumban bepároljuk. A kapott maradékot 40 ml diklór-metánban oldjuk, és keverés közben hozzáadjuk 7,72 g kolesztanol 50 ml tetrahidrofuránnal készült oldatához. A reakciókeveréket további 10 percig keverjük, mire a közbenső vegyületként keletkezett kondenzációs termék, azaz az 0-kolesztanil-N,N-dimetil-benzimidinium-klorid, kristályosán kiválik. A reakciókeverékhez 7 ml piridint adunk, majd 5 percig hidrogén-szulfíd gázt buborékoltatunk át rajta. Ezután a reakciókeverékhez vizet adunk, a rétegeket elválasztjuk, a vizes réteget diklór-metánnal extraháljuk, az egyesített szerves rétegeket előbb sósavval, majd vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal és végül vízzel mossuk. Vízmentes magnézium-szulfáton szárítva, vákuumban bepárolva és a maradékot diklór-metán és etanol elegyéből átkristályosítva O-kolesztanil-tiobenzoátot kapunk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
