176294. lajstromszámú szabadalom • Eljárás antigének és antitestek meghatározására

13 176294 14 zásához, amely keskenyebb a látható tartományban yégzett színképelemzéshez használatos küvettáknál. így célszerűen 0,5—4 mm szélességű, előnyösen 1 -2,5 mm szélességű küvettákat alkalmazunk. Abban az esetben, ha valamely antigén vagy antitest nyomnyi mennyiségét kívánjuk meghatá­rozni a lehető legnagyobb pontossággal - ami eddig csupán a radioimmun-vizsgálat alkalmazásával volt elérhető -, különösen előnyös az alábbi fel­tételek betartása: a) lehetőleg nagy egyensúlyi állandójú antigént vagy antitestet alkalmazunk, b) 0,3—0,6 mikrométer átlagos átmérőjű latex-ré­­szecskéket használunk, amelyek részecskeméret-el­oszlása lehetőleg egy szűk tartományba esik, c) az extinkciót 1,2—1,4 mikrométer hullám­­hosszúságú fény segítségével határozzuk meg, d) viszonylag hosszú, például 1-3 óra közötti reakcióidőt alkalmazunk, e) az érzékenyített latex-részecskék koncentrá­cióját megnöveljük, feltéve, hogy az extinkció mér­hető marad. Ha viszont a reakciósebesség mérésével (a „B” kalibrációs görbét alkalmazva) viszonylag rövid idő alatt kívánunk egy ismeretlen mintát meghatározni, előnyös, ha f) viszonylag nagy átlagos átmérőjű latex-részecs­­kéket alkalmazunk, g) a hordozórészecskék koncentrációját a latex­­ben megnöveljük, feltéve, hogy az extinkció mérése elvégezhető, és h) lehetőleg rövid reakcióidőt alkalmazunk, pél­dául 5 másodperc és 10 perc közötti időt, előnyö­sen pedig 10 másodperc és 3 perc közötti reak­cióidőt. Ha ebben az esetben az előre megállapított extinkció-érték eléréshez szükséges időt az ordiná­­fin, a koncentrációt pedig az abszcisszán ábrázol­juk, mégpedig logaritmusos léptékben, akkor a „B” kalibrációs görbét egyenes vonal alakjában kapjuk. A találmányt a fentiek során a mintában jelen­levő valamely antigén és/vagy antitest meghatáro­zásával kapcsolatban fejtettük ki, amely meghatáro­zás azon alapul, hogy a minta antigénjét és/vagy antitestét érzékenyített hordozórészecskékkel agglu­tináljuk (azaz LA-rendszert alkalmazunk). A találmány szerinti eljárás olyan minta megha­tározására is alkalmas, amelynél a fentebb említett agglutinációval szembeni gátló hatás képezi a mérés alapját (azaz LI-rendszert alkalmazunk). A hiányos antigéneket, például a hapténeket olyan módon határozhatjuk meg, hogy a találmány szerinti eljárást az LI-rendszerre alkalmazzuk. Eb­ben az esetben például az antigént a találmány szerint alkalmazott hordozórészecskékhez rögzítjük, és az így érzékenyített hordozórészecskéket kompe­titiv reakcióba visszük egy olyan antitest adott mennyiségével, amelyet előzetesen meghatározott koncentrációjú antigénnel (például egy standard an­tigén-oldattal) reagáltattunk, majd pedig mérjük a kapott reakcióelegy extinkcióját. A fenti eljárást a standard antigén-oldat különböző koncentrációival megismételjük, és így megkapjuk a „C” kalibrációs görbét. Végül egy ismeretlen mintát is reakcióba viszünk meghatározott koncentrációjú ugyanilyen antitesttel, majd pedig a kapott reakcióelegyet az érzékenyített hordozó anyaggal reagáltatjuk. Ezeket a reakciókat gyakorlatüag ugyanolyan körülmények között kell végrehajtanunk, mint amüyen felté­teleket a „C” kalibrációs görbe felállítása során alkalmaztunk. Ezután meghatározzuk az érzéke­nyített hordozórészecskékkel kapott reakcióelegy extinkcióját, és a „C” kalibrációs görbéről leolvas­suk az ismeretlen mintában jelenlevő antitest mennyiségét (vagy koncentrációját). A fentebb említett LI-rendszer alkalmazásával az ismeretlen mintában jelenlevő antitestet úgy is meghatározhatjuk, hogy egy bizonyos antitestet rögzítünk az oldhatatlan hordozórészecskékhez. Kí­vánt esetben úgy is eljárhatunk, hogy eltérő típusú antigént és antitestet rögzítünk egyidejűleg az old­hatatlan hordozórészecskékhez, majd pedig megha­tározzuk az ismeretlen mintában jelenlevő antigént és antitestet. így a találmány szerinti eljárás alkalmazásával igen nagyszámú antigén és/vagy antitest kvantitatív meghatározását végezhetjük el. Ilyen anyagok pél­dául a következők: 1. Betegek vagy véradók vérvizsgálatakor megha­tározhatjuk például a vércsoport-anyagokat, az Au­vagy HB-antigént vagy a vér más szennyező anya­gait, vagy a fibrin/fibrinogén bomlástermékeket. Ez az utóbbi időben hasznosnak bizonyult olyan be­tegek gyógyulásának ellenőrzése során, akiknél ve­seátültetést hajtottak végre, vagy veséjük felmondta a szolgálatot. 2. A humán chorion-gonadotropin (hCG), amelynek meghatározása fontos szerepet játszik a terhesség megállapításánál vagy a chorionepitelioma gyógyulásának megállapításánál. 3. A humán chorion-gonadotropin vagy az ösz­­triol-glukuronid, amely a tüszőhormon anyagcsere­­terméke, s a vizeletben történő meghatározásuk a terhesség fenntartása szempontjából jelentős. 4. A vérben levő oxitocin, amely a jelenlegi feltevések szerint méhösszehúzódásokat okoz. 5. Mellékvesekéreg-hormonok, így a kortikoidok és az aldoszteron vagy az adrenokortikotrop hor­monok (ACTH). 6. Inzulin, amelynek a meghatározása diabétesz­nél jelentős, vagy a tüszőhormont serkentő hor­monok, ösztrogének, sárgatest, hormon, stb. 7. Gasztrin vagy szekretin, amelyek gyomor-bél hormonok. 8. Allergiában, szifiliszben, hemolitikus sztrepto­­kokcidiózisban, rubeolában, autoimmun-betegségek­­ben, például kollagenózisban és más fertőzéses beteg­ségekben szenvedő betegek testfolyadékaiban jelenle­vő antitestek. A találmány szerinti eljárás természetesen ezek­nek az antigéneknek és/vagy antitesteknek a kvali­tatív vagy félkvantitatív meghatározására is felhasz­nálható. A találmány szerinti eljárás kivitelezéséhez pél­dául a 4. ábrán látható berendezést alkalmazhatjuk, amely tulajdonképpen egy 1 fényforrásból és 2 * 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom