176283. lajstromszámú szabadalom • Kapcsoló berendezés váltakozó áramú fogyasztók bekapcsolására, a bekapcsoláskor fellépő áramtranziens csökkentésére

3 176283 4 ban, és különböző hátrányai vannak. A soros ellen­állás értékének fokozatos csökkentése különösen nagy áramú terhelés esetén nem egyszerű feladat. Egy másik ismert megoldásnál a fogyasztóval (pl. a hálózati transzformátor primer tekercsével) sorba kapcsolt ellenállás értékét néhány relé vagy kapcso­lóelem szekvenciális bekapcsolásával csökkentik. Ha az ellenállás értékének változtatása durva lépések­ben történik (kevés relé), az átkapcsolás pillanatá­ban továbbra is viszonylag nagy áramlökések kelet­keznek. Ha viszont a soros ellenállás értékét fino­mabb lépésekben csökkentik, viszonylag sok (5-6) relére van szükség. Ez egy sok elemből álló szek­venciális áramkör kialakítását teszi szükségessé, amelynek megbízható működése (pl. rövid hálózat­kimaradások esetén) nem biztosítható. Ezen megol­dás további hátránya, hogy az ellenállásokat vi­szonylag nagy disszipációra kell méretezni, vagy más módon kell védekezni a túlmelegedés ellen. Egyébként a kisméretű tápegységben elhelyezett ellenállások a relék vagy félvezető kapcsolóelemek meghibásodása esetén, ha tartósan bekapcsolva ma­radnak, tűzveszélyessé is válnak. Hogy ezt elkerül­jék, a soros ellenállást a fogyasztó teljesítményének legalább felére kell méretezni, ami pl. 1 kW-os fogyasztó esetén 500 W-ot jelent. Az ismert áramgenerátoros töltésnél a puffer­­kondenzátorok töltőáramát soros ellenállással korlá­tozzák. Ez a megoldás viszonylag bonyolult elekt­ronikát tesz szükségessé, emellett a transzformáto­rok bekapcsolása miatt fellépő túláramot nem csökkenti. Ismert olyan megoldás is, amikor a fogyasztót logikai jellel vezérelt félvezető kapcsoló elemek alkalmazásával a hálózati feszültség nullátmenetei­­nél kapcsolják a hálózatra. Ha a kikapcsolás nem hálózatkimaradás következtében lép fel, a fogyasz­tó kikapcsolása is csak a hálózati feszültség nullát­­meneteinél történik. Ez a megoldás a mechanikus relék pergése miatt keletkező áramlökéseket teljes mértékben kiküszöböli. A hálózati zavarok így je­lentősen csökkennek, azonban kikapcsoláskor a transzformátor vasmagjának telítésben maradását alig befolyásolja. így a bekapcsoláskor fellépő áramtranziens, bár kissé csökkentett mértékben, továbbra is fennáll. Ha azonban a váltakozó áramú táplálás áramkimaradás miatt — tehát nem okvetle­nül a nullátmenet pillanatában — szűnik meg, a megoldás nem előnyösebb a félvezető kapcsolóele­met nem alkalmazó megoldáshoz képest. Emellett életvédelmi szempontból a félvezető kapcsolóelem véges értékű záróirányú ellenállása miatt célszerű további soros kapcsoló mechanikus relét vagy relé­ket alkalmazni. Több egységből álló fogyasztók esetében gyak­ran kerül alkalmazásra a szekvenciális bekapcsolás módszere. Ha a fogyasztó több különálló egységből áll, bekapcsoláskor az egyes egységeket sorrendben egymás után kapcsolják a hálózatra. Ebben az esetben a hálózat túlbiztosítására nincs szükség, az egyes egységek bekapcsolásakor azonban továbbra is hálózati zavarok keletkeznek. További hátrány, hogy hálózatkimaradás után a fogyasztó automati­kus visszakapcsolása csak viszonylag bonyolult mó­don oldható meg. Az előbbiek alapján megállapítható, hogy a be­kapcsoláskor fellépő áramtranziens csökkentésének jó hatásfokú általános megoldása jelenleg nem is­meretes. A számítástechnikai berendezéseket meg­vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a belföldön és külföldön gyártott elektromos és elektronikus be­rendezések, ill. tápegységek bekapcsoláskor mérhető áramfelvétele a névleges üzemi áramfelvételnek há­rom-négyszerese. A találmánnyal célunk a fentiekben vázolt vala­mennyi nehézség egyidejű kiküszöbölése, és olyan kapcsoló berendezés kialakítása, amelynél a fo­gyasztó bekapcsolása fokozatosan megy végbe, vagyis a fogyasztón átfolyó áram folyási szöge fokozatosan nő, és a fogyasztó árama csak egy előre meghatározott idő múlva éri el a névleges értékét. A találmánnyal megoldandó feladatot ennek megfelelően egy olyan kapcsolóberendezés kialakí­tásában jelölhetjük meg, amely alkalmas váltakozó áramú fogyasztók bekapcsolására és a bekapcsolás­kor fellépő áramtranziens csökkentésére. A találmány alapja az a felismerés, hogy a kitűzött feladat egyszerűen megoldódik, ha a fo­gyasztóval- egy olyan nemlináris kapcsoló szervet kapcsolunk sorba, amelynek segítségével a fogyasz­tón átfolyó áram folyási szögét fokozatosan növel­jük. A találmány szerinti kapcsoló berendezés tehát olyan ismert berendezés továbbfejlesztése, amely alkalmas váltakozó áramú fogyasztók bekapcsolásá­ra és a bekapcsoláskor fellépő áramtranziens csök­kentésére. A továbbfejlesztés, vagyis a találmány abban van, hogy a kapcsoló berendezésnek láncba­­kapcsolt szinkronizáló egysége, késleltető egysége, kapcsoló szerve és esetleg hálózatfigyelő áramkörrel ellátott kapcsoló szerkezete is van. A kapcsoló szerv a fogyasztóval sorba, közvetlenül a hálózatra, a szinkronizáló egység két bemenete pedig vagy közvetlenül a hálózatra, vagy a kapcsoló szerv két kimenetére van kapcsolva. A találmány értelmében célszerű, ha a kapcsoló szerkezetnek láncbakapcsolt hálózatfigyelő áramkö­re, ÉS-kapuja, áramgenerátora és legalább két mun­ka- és egy nyugvó érintkezővel ellátott kapcsoló jelfogója van. A találmányt részletesebben a rajz alapján ismer­tetjük, amelyen az ismert megoldásokat, a talál­mány szerinti kapcsoló berendezés néhány példa­ként! kiviteli alakját és a találmány szerinti kapcso­ló berendezés jelszint-idődiagramját tüntettük fel. A rajzon az 1-3. ábra az ismert megoldások, a 4. ábra a találmány szerinti kapcsolóberendezés néhány példakénti kiviteli alakja, az 5. ábra a szinkronizáló egység, a késleltető ®8ység és a kapcsoló szerv néhány további lehetsé­ges példakénti kiviteli alakja, a 6. ábra a találmány szerinti kapcsoló berendezés jelszint idődiagramja. A rajzon azonos hivatkozási számok hasonló részleteket jelölnek. Ha egy-egy részlet ugyanazon megoldáson belül többszörösen előfordul, vagy va-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom