176232. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-es helyzetben helyettesített 3-amino-1H-1,2,3-benzotiadizin-1-oxid-származékok előállítására

176232

10

számított: C =53,83%, H =6,45%,

N = 8,97%,

talált: C =53,90%, H = 6,34%,

N = 8,89%.

7. példa

S-Metil-S-{2’-(pirrolidin-l”-il-karbonil•amino)-4’,5’-dimetoxi-fenil]-szulfoximin

5’-dimetoxi-fenil)-N’,N’-dietil-karbamidot hidrogén-peroxiddal N-(2’-metilszulfinil-4’,5’-dimetoxi-fenil)-N’,N’-dietil-karbamiddá oxidáljuk. Ezt a terméket O-mezitilén-szulfonil-hidroxil-aminnal reagáltatva az 5 S-metil-S-[2’ -(dietil-amino-karbonil-amino)-4’,5’-dimetoxi-fenilj-szulfoximinhez jutunk. Ezen szulfoximin melegítése útján nyerjük az l-metil-6,7-dimetoxi-4H-1,2,4-benzotiadiazin-3-on-l-oxidot, op.: 333—335 °C, hozam: 59% (a 2-metiltio-4,5-dimetoxi- 10 -anilinre számítva).

51,7 g N-(pirrolidin-l’-il-karbonil)-2-metilszulfinil-4,5-dimetoxi-anilin, 0,48 mól O-mezitilén-szulfonil-hidroxil-amin /amelyet Tamura és munkatársai módszerével [J. Org. Chem. 38, 1239 (1973)] állítunk 15 elő/ és 1 liter acetonitril elegyét 48 órán át szobahőmérsékleten kevertetjük. Utána az oldószert csökken- • tett nyomáson ledesztilláljuk, és a maradékot feloldjuk 2 liter metilén-kloridban. Ezt az oldatot 1500 ml víz és 200 ml 14 normál vizes ammonium- 70 -hidroxid-oldat hűtött elegyével kirázzuk, majd vízzel mossuk, és megszáritjuk. Az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. Ily módon kristályos

S-metil-S-[2’-(pirrolidin-l ’’-karbonil-amino)- 4’,5’-dimetoxi-fenil]-szulfoximint nyerünk, op.: 25 312—314 °C, hozam: 70%.

Analízis:

számított: C =51,36%, H =6,47%,

N= 12,83%, 30

talált: C =51,16%, H =6,72%,

N = 12,75%.

8. példa 35

1 -Metil-6,7 -dimetoxi-4H-1,2,4-b enzotiadiazin-3-on-l-oxid [a) módszer]

42,8 g S-metil-S-[2’-(pirrolidin-l”-il-karbonil-ami- 40 no)- 4’,5’-dimetoxi-fenil]-szulfoximin és 1 liter bróm-benzol elegyét három órán át forraljuk, majd lehűtjük. A kivált csapadékot kiszűrjük, majd feloldjuk 700 ml kloroformban. Lehűtés során kristályos formában kiválik az 1-metil-6,7-dimetoxi- 45 -4H-1,2,4-benzotiadiazin-3-on-l-oxíd. Op.: 326-328 °C, hozam: 91%.

Analízis:

számított:

C =46,87%,

N = 10,93%,

talált:

C =46,63%,

N = 10,63%.

H =4,72%, 50

H =4,61%,

9. példa

55

1 -Metil-6,7 -dimetoxi-4H-1,2,4-b enzotiadiazin-3-on-l-oxid [b) módszer]

60

Az 5—8. példában leírt módon járunk el, azzal az eltérésiéi, hogy a 2-metiltio-4,5-dimetoxi-anilinbő! és foszgénből N,N-dimetil-anilin jelenlétében nyert

2-metütio-4,5-dnnetoxi-fenil-izocianátot dietil-aminnal reagáltatjuk. Az ily módon nyert N-(2’-naetiltio-4’ 55

10. példa

1 -Metil-3-amino-6,7-dimetoxi-l ,2,4-benzotiadiazin-1 -oxid-származékok

2,6 g 1-metil-6,7-dimetoxi-4H-l,2,4-benzotiadiazin-3-on-l-oxid, 25 ml foszfor-oxiklorid és 0,5 ml víz elegyét körülbelül 3 órán át forraljuk, majd kevertetés közben 200 g jégre öntjük. A vizes elegyet kloroformmal kirázzuk, a kloroformos oldatot m egszárítjuk, és az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. A barna színű, szilárd anyag formájában nyert l-metil-3- -klór-6,7-dimetoxi-l ,2-,4-benzotiadiazin-l -oxidot feloldjuk 100 ml acetonitrilben, és hozzáadunk 5 g

4-fenil-piperidint. Az elegyet körülbelül 20 órán át forraljuk, majd az illékony összetevőket csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. A maradékként nyert szilárd l-metil-3-(4’-fenil-piperidin-l ’-il)-6,7-dimetoxi-1,2,4-benzotiadiazin-l-oxidot feloldjuk 1 liter metilén-kloridban, az oldatot vizes kálium-karbonát-oldattal mossuk, megszárítjuk, majd az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk, ily módon kristályos terméket nyerünk.

E vegyület sósavas sóját etanolos sósav-oldat segítségével készíthetjük el, ily módon az l-metil-3- -(4’-fenü-piperidin-r-il)-6,7-dimetoxi-l,2,4- benzotiadiazin-l-oxid-hidrokloridot 55%-os hozammal nyerjük, op.: 216-218 °C.

Analízis :

számított: C =57,85%, H =6,01%,

N = 9,64%,

talált: C =57,62%, H =5,79%,

N = 9,94%.

A fent leírt módon eljárva, de 4-fenil-piperídín helyett más aminokat használva állítjuk elő az

I. táblázatban megadott 3-amino-származékokat. A táblázat 1. oszlopában találjuk az aminocsoport helyettesítőjét, a 2. oszlopban az op.-adatokat, a 3-5. oszlopban az elemi analízis számított szén-, hidrogén- és nitrogén-értékeit, és a 6—8. oszlopban a talált értékeket.

A találmány szerinti vegyületeknek, beleértve a 10. példában leírt és az I. táblázatban megadott fizikai adatokkal jellemezhető vegyületeket is, vérnyomáscsökkentő hatásuk van. E hatásuk abban nyilvánul meg, hogy képesek normális vérnyomású nyulak vérnyomását csökkenteni. A méréseket a következőképpen végeztük:

Körülbelül 2,5-3,5 kg testsúlyú hím albínó nyulakat használtunk. Az állatok artériájába a kísérlet alatt

5