176177. lajstromszámú szabadalom • Fékvezérléssel kombinálható elektro-hidraulikus hajtóberendezés, főleg vasúti járművek részére
13 176177 14 veszi fel szabályszerűen a fék bekapcsolásához szükséges helyzetét, a következő különleges műveletek biztosítandók: Az 51 szelep és a 60 szabályozószelep mindegyikén vagy egy-egy 75, illetve 76 nyomóközeg-állítóhenger, amely vészjelzésre (nyomás a 62 vezetékben) a bekapcsoló 51 szelepet „Be” helyzetbe, illetve a 60 szabályozószelepet a fék legnagyobb töltését biztosító helyzetbe állítja. A vészjelzésre tehát mindig a lehető legnagyobb, a 71 túlfolyószelep által behatárolt fékezési nyomaték áll be. Vészhelyzetben, például, amikor az 51 szelep, vagy a 60 szabályozószelep fennakad, a fékezés a 4. ábra szerint történhet. Itt a bekapcsoló 51 szelepet megkerülő, ‘kiegészítő hűtőköri 80, 81 és 82, 83 vezetéket és a 60 szabályozószelepet megkerülő, kiegészítő 84, 85 töltővezetéket alkalmazunk. Kiegészítésül még egy további bekapcsoló 86 szelep kerül felhasználásra, amely vészjelzésre (nyomásváltozás a 72 vezetékben) az 57 és 57a töltőszivattyúkat a 84 és 85 töltő vezetékeken keresztül közvetlenül a 28 fék munkaterébe köti úgy, hogy a fék gyorsan feltöltődik. Ezenkívül alakul a kapcsolat a 80 és 81 vezetékek között, valamint a 82 és 83 vezetékek között is, úgy, hogy kiegészítő hűtőkör jön létre. A könnyebb érthetőség kedvéért az 5. ábra részleteiben is mutatja az 1. ábrán látható és már ismertetett 33 kapcsolóberendezést. Az 5. ábra a már leírt 35 és 37—39 részeken kívül még azokat a 90—97 vezérlő- vagy számítórészeket is szemlélteti, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a szerkezet a váltófokozatról a tengelykapcsoló-fokozatra átkapcsoljon. A v és S értékek a 90, illetve 91 vezérlőegységekbe jutnak, emellett az előbbi olyan programokat tárol, melyek a 39 motorteljesítménykapcsoló különböző S állásaiban elért v menetsebesség függvényében a váltófokozatban elérhető Zw vonóerőnek felelnek meg. Ily módon a 90 vezérlőegység kimenetén keletkező jel a váltófokozatban jelentkező pillanatnyi Zw vonóerőnek felel meg. Hasonlóképp a 91 vezérlőegység olyan jelet ad, amely a tengelykapcsoló fokozatban jelentkező pillanatnyi Zk vonóerőt szemlélteti. A 92 multiplikátor az m járműtömegből és a pillanatnyi b gyorsulásból alkotott szorzatot határozza meg. Az m • b szorzat mely a pillanatnyi B gyorsítóerőt képviseli, továbbá a Zw jel a 93 differenciaképzőbe jut, ahol az Zw mínusz B különbség jön létre. Ez a különbség a pillanatnyi F menetellenállás. A 94 vezérlőegység a ZK és F jeleket fogja fel és ezekből a Zk/F hányadost alkotja. A 95 vezérlőegység az X hivatkozási jelet hozza létre, amely nagyobb mint 1 és pl. a v menetsebességtől vagy az m járműtömegtől függ. A 96 összehasonlító készülék a fent említett Zk/F jelet az X hivatkozási jellel hasonlítja össze. Ez a készülék csak akkor ad egy C kapcsolási jelet, ha ZK/F egyenlő vagy nagyobb mint X. A C jel kiváltja az átkapcsolást a váltófokozatból a tengelykapcsoló fokozatba, de a 97 vezérlőegység hatására csak akkor, ha a v menetsebesség egyenlő vagy nagyobb mint V9. Ez esetben ugyanis a C jel a 40 és 41 vezérlővezetékeken át a 24 hajtó műbe jut. Szabadalmi igénypontok: 1. Fékvezérléssel kombinálható, elektrohidraulikus hajtóberendezés, főleg vasúti járművek részére, változtatható fordulatszámú villanymotorral és hidrodinamikus hajtóművel, amely magába foglalja a hidrodinamikus nyomatékváltót a „váltó-fokozat” biztosításához és a váltót áthidaló tengelykapcsolót, ez előnyösen egy hidrodinamikus tengelykapcsoló, a „tengelykapcsoló fokozat” biztosításához, valamint a hidrodinamikus fékberendezést, továbbá a fokozatok automatikus kapcsolását szolgáló kapcsolóberendezé$t a nyomatékváltó és a tengelykapcsoló változó be- és kikapcsolására, ahol az alsó menetsebességtartományban mindig a váltó fokozat, a felső menetsebességtartományban mindig a tengelykapcsoló fokozat van bekapcsolt helyzetben, azzal jellemezve, hogy a váltófokozatból a tengelykapcsoló fokozatba átkapcsoló kapcsolóberendezés (33) tartalmaz: a váltó fokozatban kifejtett vonóerő (Zw) és a hozzá tartozó gyorsítóerő (B) különbségeként alkotott menetellenállást (F) meghatározó differenciaképző egységet (93), továbbá a járműtömeg (m) és a gyorsítás (b) szorzataként a pillanatnyi gyorsítóerőt (B) képző multiplikátort (92), és a meglévő menetellenállást (F9) az átkapcsolás után a tengelykapcsoló fokozatban elérhető vonóerővel (Zk) összehasonlító, a közepes sebességtartományban (v9-v6) a váltó fokozatból a tengelykapcsoló fokozatba való átkapcsolásra jelt adó összehasonlító készülékei (96). 2. Az 1. igénypont szerinti hajtóberendezés kiviteli alakja, melynek villanymotoija korlátozott időtartamra túlterhelésre beállítható, azzal jellemezve, hogy a közepes menetsebesség-tartományban a visszakapcsolást tengelykapcsoló fokozatból nyomatékváltó fokozatba végző berendezés a villanymotor hőterhelését érzékelő hőérzékelővel kapcsolatos. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti hajtóberendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az egyetlen dinamikus fékként működő hidrodinamikus fék töltési fokát beállító, azaz a hidrodinamikus féknyomatékot vezérlő fő-vezérlőberendezésen kívül, vészjelzésre a hidrodinamikus fék bekapcsolását kiváltó pót-vezérlőberendezéssel rendelkezik. 4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti hajtóberendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a villanymotor (20) és a hidrodinamikus hajtómű (24) a járműfelépítményben helyezkedik el és, kardántengelyeken (30) keresztül kapcsolódik a forgózsámolyban (32) ágyazott hajtótengelyhez. 5. A 2-4. igénypontok bármelyike szerinti hajtóberendezés kiviteli alakja melynek jellemzője, a villanymotor (20) tekercseinek hőmérsékletét mérő, egy meghatározott hőmérséklet túllépésekor tengelykapcsoló fokozatból nyomatékváltó fokozatba visszakapcsoló mérőkészülék (36). 6. A 2-4. igénypontok bármelyike szerinti hajtóberendezés kiviteli alakja, melynek jellemzője, a villanymotor (20) teljesítményfelvételét mérő és 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7
