176170. lajstromszámú szabadalom • Kötőelemek bútorok összeállításához
3 176170 4 betét csavarható be oly módon, hogy az közben a másik lapban levő csavarhoz rögzíti a szerkezetet. Ennek a megoldásnak is jelentős hátránya, hogy stabilitása az oldalirányú erőkkel szemben nem kielégítő, minthogy az egymáson feltámaszkodó felületek viszonylag kicsik. Különösen kedvezőtlen a facsavar alkalmazása, mert ez rendkívül kis átmérő mentén illeszkedik a rögzítendő elemhez. A jelent találmánnyal az említett hátrányok kiküszöbölése a célunk és olyan kötőelemek kialakítása bútorok összeállításához, amelyek mindkét összeerősítendő bútorlapban azonos fészekbe helyezhetők, és amelyek nem rendelkeznek különböző kiálló nyúlványokkal, annak érdekében, hogy a bútorlapokat a beillesztett kötőelemekkel is nehézség nélkül lehessen tárolni és szállítani. A kitűzött feladatot a találmány szerint úgy oldjuk meg, hogy a retesz az első kötőelembe illeszthető tárcsaszerű elemként van kialakítva, és forgási középpontja felé néző spirális zárófelülettel, illetve zárófelületekkel van ellátva, a második kötőelemben pedig a reteszt elfordulás után részben befogadó olyan járat, illetve bemélyedés van kialakítva, amely a spirális zárófelülettel kapcsolódó elemmel van ellátva. A találmány szerinti megoldás egy célszerű kiviteli alakjánál a retesz spirális zárófelülete a tárcsaszerű elemből kinyúló belső lapjaként van kialakítva, a második kötőelemben levő járatnak a spirális zárófelülettel kapcsolódó felülete pedig körív alakú. A perem lehet a tárcsaszerű elem egyik oldalán vagy akár mindkét oldalán. Egy másik célszerű kiviteli alak szerint a retesz spirális zárófelülete a tárcsaszerű elemen levő nyelv belső oldalán van kialakítva, a második kötőelemen levő bemélyedés pedig a zárófelülettel kapcsolódó pecekkel van ellátva. A kötőelemek legalább részben az összekötendő elemekben kialakított fészekbe illeszkedő hengerpalást felülettel vannak határolva, és a hengerpalást felületek célszerűen bordákkal vannak ellátva. Az egyes elemek átmérőjük mentén szétnyithatóan lehetnek kialakítva, oly módon, hogy a retesz elfordítása után átmérőirányban deformálódnak, és a fészekben történő rögzítést biztosítják. A találmány szerinti kialakítás jelentős előnye, hogy rögzítéskor az említett módon mindkét kötőelemben olyan erők és deformációk lépnek fel, amelyek a biztonságos rögzítést fokozzák. További előnye a megoldásnak, hogy nem tartalmaz különálló rögzítőelemeket, például csavarokat, amelyek adott esetben elveszhetnek, illetve összeállításkor külön behelyezhetők a kötőelemekbe. A találmány további részleteit kiviteli példákon, rajz segítségével ismertetjük. A rajzon az 1. ábra a talámány szerinti kötőelempár nézete egymáshoz illesztve, a 2. ábra az 1. ábrán bemutatott kötőelempár II—II metszete, a 3. ábra a 2. ábrán bemutatott megoldás III—III metszete, a 4. ábra a 3. ábrán látható kötőelempár IV—IV metszete, az 5. ábra a kötőelemekben alkalmazott retesz képe, a 6. ábra a találmány szerinti kötőelem egyik darabja átmérője mentén szétnyitva és a reteszszel, a 7. ábra a másik kötőelem távlati képe szétnyitott állapotban, a 8. ábra a találmány szerinti kötőelemek egy másik kialakításának nézete a retesszel együtt, a 9. ábra a 8. ábrán bemutatott kötőelem párja, a 10. ábra a találmány szerinti kötőelemekkel történő összeillesztés robbantott képe, a 11. ábra az összeillesztett bútorelemek távlati képe a kötőelemekkel együtt, a 12. ábra az illesztés elölnézete részben metszve, és a 13. ábra az összeillesztett elemek metszete. Az 1—7. ábrákon látható az 1 és 2 kötőelemek kialakítása. Az 1 és 2 kötőelemek lényegében körkeresztmetszetűek, és palástjaikon 3 bordákkal vannak ellátva. A 3 bordák a 10—13. ábrákon látható módon illeszkednek a bútorlapokba készített fészkekbe.. Az 1 kötőelem palástfelülete egyik oldalán le van vágva, és ezen homloklapból csupán a 13 nyúlvány emelkedik ki. A 13 nyúlvány a 2 kötőelem megfelelő helyén kialakított 12 horonyba illeszkedik. A 2 kötőelem fölső lapján ezenkívül 11 borda van kialakítva, amely az 1 kötőelem megtámasztására szolgál. Mindkét 1 és 2 kötőelem célszerűen öntéssel készül műanyagból. Az 1 és 2 kötőelemek szétnyithatók, és 5 csuklópánttal vannak ellátva. Az 5 csuklópánt mentén szétnyitott 1, illetve 2 kötőelemek összehajtáskor a 6 helyezőcsap és a 6’ helyezőfurat segítségével illeszthetők ismét össze. Az 5. ábrán külön látható az 1 és 2 kötőelemeket összekötő 9 retesz képe. A 9 reteszen a kapcsolófelület 14 peremekként van kialakítva, amint az a 6. ábrán is jól látható. A 14 peremek belső felülete alkotja a spirális zárófelületeket. A 9 reteszt az 1 kötőelem 10 üregébe lehet beilleszteni, és beillesztés után a 9 retesz elfordítható. A 9 retesz forgástengelye az 1 kötőelem középvonalában célszerűen körülbelül 10°-os szöget zár be. A 14 peremeken kialakított zárófelület befelé csökkenő sugarú spirálisként van kialakítva. Ha a 9 reteszt a 4 csavarfej segítségével elfordítjuk, a 14 peremek besildanak a 7 járat 8 vállainak 15 belső felületeire, amelyek a 9 retesz forgástengelyével koncentrikusan vannak kialakítva. Minthogy a 9 retesz 14 pereme, illetve az ezen levő zárófelület spirális kialakítású, a forgás során az 1 és 2 kötőelemek egymáshoz feszülnek és biztonságos kapcsolódást hoznak létre. A létrehozott kötés természetesen bármikor oldr ható a 9 retesz visszaforgatásával. A 8—13. ábrákon a találmány szerinti megoldás egy másik kiviteli alakját,ü valamint a kötőelemek felhasználását mutatjuk be. Az 1 és 2 kötőelemeknek a bútorlapokba történő beerősítése a kötőelemek bármelyik kiviteli alakjánál lényegében azonos. Ha megnézzük a 10—13. ábrákat, látható, hogy a 2 kötőelem teljesen kör alakú, és palástfelületén 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
