176158. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált2H-piran-2,6 (3H)-dion-származékok előállítására

5 176158 6 Az (I) általános képletű vegyületeket az R he­lyében hidrogénatomot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek savaddíciós sóit a gyógyszerké­szítésnél szokásos vivőanyagok alkalmazásával, ön­magában ismert módon, gyógyszerkészítménnyé ala­kíthatjuk. Az előállított gyógyszerkészítmény típusa és az alkalmazott vivőanyag természetesen függ attól, hogy milyen módon kívánjuk a találmány szerinti vegyületet beadni, azaz orálisan, parenterálisan vagy inhalálás útján. A hatóanyagot célszerűen olyan dózisban adjuk be, hogy az gátolja az allergiás reakció tüneteit. A dózis egy-egy beadásnál álta­lában 0,5—600 mg. Előnyösen naponta 1—4 alka­lommal adjuk be a gyógyszerkészítményt azonos dózisokban, és a napi dózistartomány általában 0,5—2400 mg. Elsősorban az asztma profilaktikus kezelése cél­jából inhalálás útján beadható gyógyszerkészítmé­nyeket alkalmazhatunk. Ebben az esetben a ható­anyagot vizes oldatban vagy szuszpenzióban hasz­náljuk, és a belélegeztetéshez Önmagában ismert aeroszol-fejlesztő készüléket alkalmazunk. Ügy is eljárhatunk azonban, hogy az aktív hatóanyag szuszpenziójából vagy oldatából önmagában ismert cseppfolyósított hajtóanyaggal, például diklór-di­­fluor-metánnal vagy klór-trifluor-etánnal aeroszólos palackban forgalomba hozott gyógyszerkészítményt állítunk elő. A gyógyszerkészítmény szilárd aktív anyagot is tartalmazhat, amelyet szilárd hígítószerrel, például laktózzal hígítva adunk be porinhalációs berendezés segítségével. A fentebb ismertetett gyógyszerkészítményekben a vivőanyag mennyisége változhat, azonban cél­szerűen ez képezi a hatóanyag szuszpenziójának vagy oldatának főtömegét. Abban az esetben, ha a hígítószer szilárd, mennyisége kevesebb lehet, mint a szilárd hatóanyagé, megegyezhet azzal, vagy akár meg is haladhatja annak mennyiségét. A találmány szerint sokféle más gyógyszerkészít­mény formájában is beadhatjuk az (I) általános képletű vegyületeket. Szilárd'vivőanyag alkalmazása esetén a gyógyszerkészítményt tablettázhatjuk, vagy por vagy szemcse formájában kemény zselatin kap­szulába helyezhetjük, vagy pedig pilula vagy pasz­tilla formájában adhatjuk be orálisan. A szilárd vivőanyag mennyisége változhat, előnyösen azonban a szilárd gyógyszerkészítmény minden darabja 25 mg és lg közötti mennyiséget tartalmazhat belőle. Ha folyékony vivőanyagot használunk, szi­rupot, emulziót, lágy zselatin kapszulát, steril be­fecskendezhető folyadékot vagy vizes vagy nem-vi­zes szuszpenziót állíthatunk elő. Szilárd vivőanyagként például a következőket használhatjuk: laktóz, szacharóz, talkum, zselatin, agar-agar, pektin, akác, magnéziumsztearát, sztearin­­sav, stb. Folyékony vivőanyagként például kókusz­olaj, olívaolaj, víz stb. alkalmazható. Hasonló mó­don, a vivőanyag bármilyen, önmagában ismert időkésleltető anyagot, például gücerin-monosztea­­rátot vagy glicerin-disztearátot is tartalmazhat, ön­magában, vagy viasszal együtt. A gyógyszerkészítményeket a gyógyszerkészí­tésénél szokásosan alkalmazott módszerekkel állít­hatjuk elő, így keveréssel, granulálással és sajto­lással, ha szükséges, vagy az alkotórészek összeke­verésével és oldásával. Az (I) általános képletű vegyületet egységnyi dózisú gyógyszerkészítmény formájában adhatjuk be meghatározott időközökben vagy szükség sze­rinti egyes dózisokban. A gyógyszerkészítményeket felhasználhatjuk az allergiás tünetek megszünte­tésére, azonban folyamatos vagy profilaktikus ke­zelés is végezhető. Allergiás légútszűkület megszün­tetésénél vagy megakadályozásánál meghatározott időközökben adjuk be a gyógyászatiig hatékony mennyiségű hatóanyagot. A szükséges dózis megha­tározása a szakember számára önmagában ismert módon történik, figyelembe véve természetesen a kezelni kívánt allergiás állapot súlyosságát. A találmány szerinti eljárás az alábbi példák segítségével részletesen ismertetjük. 1. példa 10 g. (0,065 mól) 2-amino-4-nitro-fenol, 125 ml száraz toluol és 25 ml jégecet elegyét oldódásig melegítjük, majd az oldathoz 20 perc alatt hozzá­csepegtetünk 7,57 g (0,074 mól) ecetsavanhidridet, és a reakcióelegyet 2 órán át hevítjük körülbelül 80 °C-on. Az elegyet szűrjük, a szilárd anyagot toluollal mossuk, majd metanolból átkristályosítjuk. 2-Acetamido4-nitro-fenolt kapunk, op. 283-284 °C. 6,6 g (0,034 mól) előállított 2-acetamido-4-nitro­­-fenolt 200 ml metanolban oldunk, hozzáadunk 5,65 ml tömény sósav-oldatot és 0,50 g 10%-os palládium/szén katalizátort, majd az elegyet körül­belül 1 órán át hidrogénezzük Parr készülékben. Szüljük, a metanolt vákuumban lepároljuk, és ilyen módon 2-acetamido-4-amino-fenol-hidrokloridot ka­punk. 4,8 g (0,0236 mól) kapott 2-acetamido-4-ami­­no-fenol-hidrokloridot kevés metanolban oldunk, és hozzáadunk 1,98 g (0,0236 mól) nátriumhidrogén­­karbonátot körülbelül 25 ml vízben oldva. A ka­pott oldatot hozzáadjuk 5,0 g (0,0236 mól) 3,5-dia­­cetil-4,6-dihidroxi-2H-pirán-2-on metanollal készített forralt oldatához, és a reakcióelegyet 2,5 órán át forraljuk visszafolyató hűtő alatt nitrogén atmosz­férában, majd pedig egy éjszakán át keverjük szo­bahőmérsékleten, és szűrjük. A szilárd anyagot éterrel mossuk, nagy feleslegben vett dioxánnal forraljuk, és szűrjük. Az oldatot körülbelül 150 ml térfogatúra pároljuk be, 100 ml acetonitrilt adunk hozzá, és egy éjszakán át hűtjük. 3-[l-(3-acetami­­do-4-hidroxi-fenil-amino)-etilidén]-5-acetil-4-hidroxi­­-2H-pirán-2,6(3H)-dion-t kapunk, op. 248—250 °C (bomlás közben). A vegyületet metanolban nátri­­ummetiláttal kezelve mind a mono-, mind pedig a dinátriumsót előállítjuk. 2. példa Az 1. példában leírt módon eljárva, 3 g (0,0195 mól) 4-amino-2-nitro-fenolt hozzáadunk 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom