176146. lajstromszámú szabadalom • Útvonalkövető szimulátor, különösen gépjárművezetési pályaalkalmassági vizsgálatokhoz
7 176146 8 maszk útvonal tároló a maszkterület egy jellegzetes pontjának koordinátáját (célszerűen X irányú koordinátáját) adatkimenetén szolgáltatja a 35 digitális komparátor részére. A 6. ábrán nem vázolt módon a 34 maszk útvonal tároló fogadja még a függőleges címeket is, és kiolvasása a 33 maszk címregiszterrel meghatározott adatokra, de a letapogató elektronsugárral szinkron történik. Ilyen módon a 35 digitális komparátor az 5. ábrán vázolt 23 és 24 digitális komparátorokhoz hasonlóan működik és kimenetén az M maszkterület egy jellegzetes pontjának koordinátái jelennek meg. Ebből a koordinátaértékből a 11 óragenerátor órajeleinek felhasználásával a 36 maszkterület generátor olyan kimeneti jelet állít elő, amely a kívánt M maszkterület koordinátáit a képmegjelenítéssel szinkron szolgáltatja. Az M maszkterület például 64 x 64 raszterpontból állhat. A korábban leírtak szerint maszk üzemmódban a pályának csak az M maszkterülettel fedett szakasza látható, és ez a szakasz a maszkmozgatásnak megfelelő sebességgel a pálya mentén halad és bármikor megállítható. A 40 alakzat generátor működése a 7. ábra kapcsán a következő. A vízszintes és függőleges alakzatkoordinátákat a 41 és 42 léptető regiszterek állapota határozza meg. Alakzatjel olyan koordinátapontokban keletkezik, amikor a képet letapogató elektronsugárral szinkron változó X, Y vízszintes és függőleges címek megegyeznek a 43 és 44 digitális komparátorokra kapcsolt koordinátaértékekkel. A 41 léptető regiszterrel az O alakzat vízszintes helyzetét, a 42 léptető regiszterrel pedig annak függőleges helyzetét lehet beállítani. A 15 sebességváltómű kimenetéről a vizsgált személy által meghatározott sebességnek megfelelő frekvenciájú órajelek érkeznek a 40 alakzat generátorhoz. A 17 irányváltómű a 41 és 42 léptető regiszterek léptetési irányát illetve tiltását vezérli, ezzel függőleges, vízszintes és ±45°-os alakzatmozgási irányokat tud kijelölni. Ha ennél több irányra van szükség, akkor a 17 irányváltómű a 7. ábrán nem vázolt frekvenciaosztó közbeiktatásával a 41 és 42 léptetőregiszterek léptető bemeneteire vezetett impulzusok arányát is tudja változtatni, és az O alakzat mozgási iránya ezen aránytól függ. Az O alakzat koordinátájának adataiból a 45 alakzat terület generátor all óragenerátor órajeleinek felhasználásával olyan kimenő jelet állít elő, amely a képernyőn meghatározza a 2. ábrán vázolt 6x6 raszterpontból álló O alakzatot. Természetesen ettől eltérő alakzatméretet is alkalmazhatunk. A 18 kiértékelő egység a 20 útvonal generátor, a 30 maszk generátor és a 40 alakzat generátor kimenő jeleiből és a kezelő szervek jellemző állapotadataiból az alábbi események bekövetkezését állapítja meg, illetve értékeli ki. Megállapítja az alakzatnak a pályáról való kilépései számát, továbbá a pályát határoló útvonalat belülről érintő események számát. Ehhez mindössze arra van szükség, hogy a maszkolt útvonaljeleket megfelelő ekvivalencia vizsgáló áramkörökkel összehasonlítsuk az O alakzat jeleivel. Amikor az O alakzatnak van olyan pontja, amely a pályán kívülre esik, akkor egy eseményszámláló ezt megszámlálja. Érintéskor az útvonaljel és az alakzatjel között egyezés áll fenn, és ezt az eseményt külön számláló rögzíti. A 18 kiértékelő egység ezenkívül megállapítja a maszkmegállítások számát (a 31 maszkmegállító egység kimenetéhez kapcsolt számlálóval), az irányváltozások számát a pályán kívül és belül (a 17 irányváltóműhöz kapcsolt számlálóval), a sebességváltozások számát a pályán kívül és belül (a 15 sebességváltóműhöz kapcsolt számlálóval) és az O alakzat által a pályán belül és azon kívül megtett úthosszát (a 41 és léptető regiszterek léptetéseinek megszámlálásával). A kellő kiértékeléshez a 18 kiértékelő egység az alábbi állapotok időtartamát is meghatározza időmérő egységei segítségével : A mérés összidőtartamát, a maszkmegállítások osszidőtartamát, az O alakzat állásidejét, az O alakzatnak a pályán kívül tartózkodási idejét és a pályán belüli tartózkodási idejét. Ezeket a szám- és időadatokat a 18 kiértékelő egység tárolja és kijelzés céljából a mérés végén vagy még a mérés tartama alatt a 19 kijelző egységhez továbbítja. A 19 kijelző egység a mérések számával azonos számú digitális kijelző mezőt tartalmaz, ezért a vizsgálat befejezésekor az összes adatot áttekinthetően, a tévesztés veszélye nélkül leolvashatjuk. A találmány szerinti útvonalkövető szimulátorral a vizsgálatokat az alábbi üzemmódokban és feltételek mellett célszerű elvégezni. Az első üzemmódban a teljes pálya látható a képernyőn, és a vizsgált személynek az alakzatot kell a rendelkezésre álló kezelő szervek (kormány, pedál, megállítómű) segítségével a pályán végigvezetni. A második üzemmódnál a pályának csak egy maszkolt szakasza látható, a maszkolt szakasz egyenletes sebességgel halad a pálya mentén, és ezt a sebességet a vizsgált személy befolyásolni nem tudja, kivéve azt, hogy a maszkmozgást leállíthatja (a 31 maszkmegállító egységgel). A feladat azonos az előzővel, csak most az O alakzatot a mozgó maszkterületen belül kell tartani. A harmadik üzemmód hasonlít a másodikhoz, a különbség csak az, hogy a maszk mozgásának sebessége mindig megegyezik az alakzat mozgási sebességével, kivéve, ha a maszkmozgást külön pedállal a vizsgált személy megállítja. A különböző üzemmódokban kapott nagyszámú vizsgálati eredmény összehasonlító matematikai-statisztikai elemzése alapján megállapítottuk, hogy a) A kilépések és érintések száma, valamint az útvonalon belüli illetve kívüli úthossz aránya igen szignifikánsan különbözik a magas szinten bevált és a sikertelen gyakorlati vizsgákkal jellemzett csoport esetében, valamint egyértelmű kapcsolatban áll a más eljárásokkal azonosított (szenzomotoros teljesítményt vizsgáló berendezés) mozgás-összerendezettséggel, illetve szenzomotoros teljesítményszinttel. b) A maszk állásidő, valamint az útvonalon kívül töltött idő egyértelmű kapcsolatban áll az észlelési és döntési teljesítménnyel (konfliktometriás vizsgálattal ellenőrizve) és igen magas értéket ér el az alacsony szinten beváló taxi-, illetve mentő-gépjárművezetőknél. c) A feladatkomplexitás teljesítménycsökkentő hatásának egyéni szintje egyértelműen azonosítható a különböző programok végrehajtási színvonala közötti különbség alapján. d) A magas kockázatvállalási szinttel jellemezhetők esetében a több alkalommal megismételt azonos program nem hoz lényeges javulást a feladatmegoldás pontosságában, de lényegesen csökken a végrehajtási idő és 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
