176066. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2,6-bisz(amino-acilamino)- és 2-amino-6-(amino-acilamino)-benzo[1,2 d,5,4-d']bisztiazolok előállítására

9

176066

10

100 ml dioxánban keverés közben éjszakán át nyomásedényben 100°-on tartjuk. Az így kapott keveréket vákuumban bepároljuk, és a maradékot kloroformban feloldjuk. Az oldatot vízzel mossuk, szárítjuk, és szárazra pároljuk. A maradékot dimetilformamidból háromszor átkristályosítjuk. A hozam 5,0 g (az elméletinek 42%-a) cím szerinti vegyület, amelynek olvadáspontja 267— 269°.

A termék kloroformos oldatát éteres sósavval kezeljük, és az így kapott hidrokloridot mossuk és szárítjuk. A termék olvadáspontja 244—246°.

A kiindulási vegyüleíet a következőképpen állítjuk elő:

6,5 g 2,6-bisz(metil-amino)benzo[l,2-d;5,4-d']bisztiazol 50 ml dimetilformamiddal készített jégbe hűtött szuszpenziójához keverés közben 8 ml klóracetilkloridot adunk. A keveréket 1,5 órán át 90°-on melegítjük, majd vízbe öntjük. A csapadékot kiszűrjük, mossuk és szárítjuk. 10 g (az elméletinek 95%-a) 2,6-bisz[N'-metil-N'-(klór-acetil-amino]-benzo[l,2-d;5,4-d']bisztiazolt kapunk, amelynek olvadáspontja 250° (bomlással, dimetilformamidból).

Hasonló módon állítjuk elő a következő vegyületeket :

2.6- bisz[N'-etil-N'-(N,N-dietil-amino-acetil)-amino]benzo[l,2-d;5,4-d']bisztiazoI, op. : 133—135°;

2.6- bisz[N'-etil-N'-(N,N-dietil-amino-acetil)-amino]-4- -bróm-benzo[l,2-d;5,4-d']bisztiazol, op. : 158—160°.

4. példa

2,6-bisz(Piperidino-acetilamino)-benzofl,2-d;5,4-d']bisztiazol-dihidroklorid . 1,5 H20

a) 7,5 g 2,6-bisz(klór-acetilamino)-benzo[l,2-d;5,4- -d'Jbisztiazol és 14 g piperidin keverékét 50 ml dioxánban 8 órán át 90°-on melegítjük. A lehűtött reakciókeverékhez 25 ml vizet és 100 ml etilacetátot adunk. A csapadékot mossuk és etanolból néhány csepp sósav jelenlétében, majd etanol és víz keverékéből átkristályosítjuk. A hozam 4,0 g (az elméletinek 37%-a) cím szerinti vegyület, amelynek olvadáspontja 293—295°.

b) 0,9 g 2,6-bisz(klór-acetilamino)-benzo[l,2-d;5,4- -d'jbisztiazol és 2 g piperidin keverékét 5 ml dimetilformamidban 15 órán át vízfürdőn melegítjük. Ezután a reakciókeveréket vákuumban bepároljuk, és a maradékot éteres sósavval kezeljük. A csapadékot vízből kétszer átkristályositjuk. A hozam 0,9 g (az elméletinek 68%-a) cím szerinti vegyület, amelynek olvadáspontja 292—295°.

Hasonló módon állítjuk elő az alábbi vegyületeket:

2.6- bisz(pirroIidino-acetilamino)-benzo[l,2-d;5,4-d']bisztiazol, op.: 290—292°;

2.6- bisz(tiazolidino-acetilamino)-benzo[l,2-d;5,4-d']bisztiazol, op. : 263—265°;

2.6- bisz(tiomorfolino-acetilamino)-benzo[l ,2-d ;5,4-d'jbisztiazol, op. : 303—305° ;

2.6- bisz(4-feniI-piperidino-acetilamino)-benzo[l ,2-d ;5,4- -d'Jbisztiazol, op. : 288—290° ;

2.6- bisz(morfolino-acetilamino)-benzo[ 1,2-d ;5,4-d']bisz - tiazol, op.: 280°;

2.6- bisz(piperidino-piperidino-acetilamino)-benzo[ 1,2- -d;5,4-d']bisztiazol, op.: 272—274°;

2.6- bisz(3',5'-dimetil-piperidino-acetilamino)benzo{l,2- -d;5,4-d']bisztiazol, op.: 262—265°;

2.6- bisz(4-benzil-pipcridino-acetilamino)-bcnzo-(l,2-d;

5,4-d'Jbisztiazol, op.: 233—235";

2.6- bisz(2-etoxikarbonil-piperidino-acetilamino)-benzo[l,2-d;5,4-d']bisztiazoI, op.: 138—140°.

5. példa

2,6-bisz[(N-Mctil-N-ciklohexil-amino)-acetilamino]-benzo[!,2-d;5,4-d']bisztiazol-dihidroklorid. 1,5 H20

9,0 g 2,6-bisz(klór-acetilamino)-benzo[l,2-d;5,4-d']bisztiazo! és 20,0 g N-metil-ciklohexilamin keverékét 100 ml dioxánban keverés közben 8 órán át vízfürdőn melegítjük. Ezután a reakciókeveréket vákuumban bepároljuk, és a maradékhoz kloroformot és vizet adunk. A szerves fázist mossuk, szárítjuk és bepároljuk. 14 g maradékot kapunk, amit 400 g szilikagélt tartalmazó oszlopon kloroform-eluenssel kromatografálunk. Az eluált terméket (6,8 g=az elméletinek 58%-a) kloroformban éteres sósavval kezeljük, az így kapott hidrokloridot mossuk és szárítjuk. A hozam 7 g hidroklorid, amelynek olvadáspontja 230—235°.

Hasonló módon állítjuk elő a következő vegyületeket :

2.6- bisz[(N-metiI-N-cikIooktil-amino)-acetiIamino]-benzo[l,2-d;5,4-d']bisztiazol, op.: 137—139°;

2.6- bisz[(N-metil-N-ciklopentil-amino)-acetilamino]-benzo[l,2-d;5,4-d']bisztiazol, op. : 189—191°.

6. példa

2,6-bisz(Dietilamino-acetiIamino)-4-klór-8-trifluormetil-benzo[l ,2-d ;5,4-d']bisztiazol-dihidroklorid

8,5 g 2,6-bisz(klór-acetilamino)-4-klór-8-trifluormetil-benzo[l,2-d;5,4-d'Jbisztiazol és 11 g dietilamin keverékét 100 ml dioxánban zárt edényben keverés közben 4 órán át 100°-on tartjuk. Ezután a reakciókeveréket vákuumban bepároljuk, a maradékot kloroformban feloldjuk, az oldatot mossuk, és nátriumszulfáton szárítjuk. Az oldatot bepárolva 7,5 g nyersterméket kapunk. Ezt újból feloldjuk, és 220 g szilikagélt tartalmazó oszlopon kloroformmal eluálva kromatografáljuk. A főfrakciót éteres sósavval kezeljük, a kivált hidrokloridot mossuk és szárítjuk. A hozam 6,0 g (az elméletinek 54%-a). A termék olvadáspontja 240—245° (bomlással).

A kiindulási vegyületet a következőképpen állítjuk elő:

6 g 2,6-diamino-4-klór-8-trifluormetil-benzo[l,2-d;

5.4- d']bisztiol 100 ml dimetilformamiddal készített keverékéhez hűtés és keverés közben 10 ml klóracetilkloridot adunk. Ezután a keveréket egy órán át 60°-on melegítjük, majd éjszakán át állni hagyjuk. A csapadékot dimetilformamidból átkristályosítjuk. A hozam 8,5 g (az elméletinek 96%-a). A termék olvadáspontja > 350°.

A 2,6-diamino-4-klór-8-trifluormetil-benzo[l,2-d;

5.4- d']bisztiazolt (op.: >340°) úgy állítjuk elő, hogy 2- -klór-5-trifluormetil-m-feniléndiamin (lásd 20 025 896 számú NSZK-beli nyilvánosságrahozatali irat és káliumtiocianát lehűtött keverékét ecetsav és metanol elegyében bróm ecetsavas oldatával reagáltatjuk.

5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

60

65

5