175962. lajstromszámú szabadalom • Mérési elrendezés műszeres diagnosztikai mérések során az amocionális befolyásoltság csökkentésére
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 175962 C|) Bejelentés napja: 1975. 11. 13. (ME-1834) Nemzetközi osztályozás: B 61 B 5/05 ORSZÁGOS Közzététel napja: 1980.. V. 28. TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1981. IV. 30. Feltaláló: Szabadalmas: Ágoston Mihály old. gépészmérnök, Budapest Medicor Művek, Budapest Mérési elrendezés műszeres diagnosztikai mérések során az emocionális befolyásoltság csökkentésére 1 A találmány tárgya mérési elrendezés műszeres diagnosztikai vizsgálatok során az emocionális befolyásoltság csökkentésére. Az orvosi gyakorlatban a helyes diagnózis felállításában fontos szerepe van a vizsgált betegről nyert 5 műszeres vizsgálatok eredményeinek. Ilyen műszeres diagnosztikai vizsgálatok például a vérnyomásmérések, pulzusszámmérések, az elektrokardiográfíás vizsgálatok, a testhőmérséklet mért értékei stb. A műszeres vizsgálatok eredményei azonban 10 nemcsak a beteg pillanatnyi kóros vagy egészséges objektiv állapotától, hanem annak ingerültségétől, fáradtságától, azaz emocionális állapotától is függenek. Jól ismert például az a jelenség, amely szerint ugyanarról a betegről nyert egymásutáni vérnyo- 15 másértékek sorozata aszimptotikusan csökkenő jellegű. Ennek nyilvánvalóan az az oka, hogy a vizsgálat ténye a beteg izgalmi állapotát és így vérnyomását is fokozza, az egymásutáni mérések során azonban ,.hozzászokik” a méréshez, izgalmi 20 állapota pedig fokozatosan megszűnik. A tényleges vérnyomásértéket tehát nem az első mérés eredménye adja meg. Számos egyéb műszeresen vizsgált jellemző értékét is befolyásolja a beteg emocionális állapota, de 2$ ezeknél a vérnyomásméréstől eltérő időbeli lefolyás tapasztalható. Az emocionális állapot és a műszeresen mért diagnosztikai jellemzők között a közvetlen kapcsolat fennállása ma már egyetlen orvos előtt sem 30 2 kétséges, az egyes jellemzők és az emocionális állapot közötti kapcsolat pontos feltárására azonban mindeddig még nem volt lehetőség, és ez az orvostudományban „fehér foltot” képez. A helyes diagnózis felállításához az orvosnak fel kell használni a sokszor évtizedes gyakorlata során felhalmozódott tapasztalatait, hogy a betegről nyert egyéb információk (anamnézis, fiakális vizsgálat stb.) alapján a műszeresen mért adatokat helyesen tudja értékelni. Ez a módszer szubjektív jellege miatt pontatlan, valamint rendkívül időigényes. A vizsgálatok többsége esetén a helyes értékelés kialakításához nincs elég idő. Vannak olyan esetek is, ahol a normálistól eltérő műszeresen mért adatok nem tényleges szervi rendellenességre vagy megbetegedésre, hanem különböző neurózisokra vagy egyéb pszichés rendellenességekre vezethetők vissza. A kiugró jellemzők csökkentésére irányuló terápia ekkor a tényleges betegség félreismeréséhez vezethet. A fentiek alapján indokoltak a műszeres diagnosztikai vizsgálatok objektívvá tételére irányuló törekvések, ezek azonban mindeddig nem vezettek eredményre. A pszichiátriai és a neurológiai gyakorlatban elterjedten alkalmazzák a biológiai „feedback” módszert, amelynek révén már komoly terápiás eredményeket értek el. A biológiai feedback módszer lényegét az képezi, hogy az ezt alkalmazó személy részére érzékel-175962
