175957. lajstromszámú szabadalom • Befogószerkezet középponti nyílással ellátott tárcsa főképpen hajlékony mágnestárcsa központosítására és forgatására
3 175957 4 ezután veszi fel névleges méretét a tágítószetkezet feszítésének hatására. Mindezen megoldások közös jellemzője, hogy a tárcsa középponti nyílásába behatoló, előnyösen csonkakúp formájú bevezető résszel és ennek folytatásaként kialakított hengeres vezető résszel ellátott tájolóelem, valamint a tárcsát a forgatótányér homlokfelületére szorítással rögzítő szorítóelem konstrukcionálisan közös egységet képeznek. Ilyen módon mind a pozicionálás mind a szorítás a forgatótányér irányában történő mozgás során jön létre, a tájolófelület és a szorítófelület pedig a működtetés során egymáshoz képest mozdulatlanok. Ezek a megoldások nem zárják ki az olyan hibás működést, amelynek során (például a tájoló-szorító elem ferde helyzetéből adódóan) a tárcsa megszorítása még a megfelelő központosított helyzet elérését megelőzően bekövetkezik. Az ilyen befogás pedig a tárcsa forgásütését okozza, ami az információkiolvasási rendszer hibás működéséhez vezet. A találmány révén ezeket a hiányokat kívánjuk kiküszöbölni. A találmány révén azt a célt kívánjuk elérni, melynek segítségével egyértelműen különválaszthatjuk a központosítás és a tárcsaszorítás funkcióit, és kizárjuk a teljes központosítottság előtti megfogás lehetőségét. A találmány tehát befogószerkezet különösen hajlékony mágnestárcsa központosítására és forgatására, amelyre az jellemző, hogy forgatótányérja, a tárcsát annak középponti nyílása szerint központosító tájolóeleme, a forgatótányérral szemközt elrendezett tárcsaszorító mechanizmusa, valamint a befogószerkezet nyitását, illetőleg zárását végrehajtó működtető mechanizmusa van, amely utóbbiak a tárcsa két különböző oldalán vannak elrendezve, a közöttük kialakuló kapcsolat pedig (a szerkezet zárása és nyitása során) a tárcsanyíláson keresztül valósul meg. A tájolóelem — amely a műszaki gyakorlatból ismert és a tárcsa nyílásnál mintegy 1—3 mm-rel kisebb átmérővel kezdődő, majd a névleges tárcsanyílásméretig bővülő, kúpszerű bevezető felülettel van kiképezve — a forgatótányér homlokfelületének fészkében, a forgástengely mentén elmozdíthatóan van elrendezve. A működtető mechanizmus által a forgatótárcsa homlokfelülete fölé kiemelt tájolóelem a tárcsanyíláson keresztülhatolva (és egyben a tárcsát a forgásközéppontba helyezve) kapcsolatba jut a forgatótányérral szemben elrendezett szorítómechanizmussal, és azt működésbe hozza. A találmányt egy kiviteli példa kapcsán, a leíráshoz mellékelt rajz segítségével részletesen is megmagyarázzuk. Az ábra a találmány szerinti szerkezet példaképpeni megoldásának félmetszeti képét mutatja, nyitott és zárt állapotban. Behelyezés után az 1 tárcsa a külső meghajtó energiaforrás által egyenletesen for^tott 2 főtengelyre szilárdan rögzített 3 forgatótányér homlokfelületére fekszik fel, míg a tárcsanyílás a forgástengelyhez képest bizonyos excentridtással (általában max. 2 mm) helyezkedik el. A tárcsa befogása a működtető mechanizmus hatására történik, a 4 tájolóelemnek a forgástengely mentén történő elmozdításával. A működtető mechanizmus (amelynek a befogószerkezettel közvetlenül kapcsolatban levő elemeit az ábrán az 5 mozgató csapok képviselik) a 2 főtengelyen elcsúsztatható 4 tájolóelemhez csatlakoztatott 6 perselyben elhelyezett 7 gördülőcsapágy közbeiktatásával csatlakozik a befogószerkezethez. A működtető mechanizmus által felfelé mozgatva a 4 tájolóelem kiemelkedik a 3 forgatótányér homlokfelületéből, és táguló bevezető felületének segítségével a tárcsát forgástengelybe hozza. A tárcsanyíláson áthatolva a tárcsaszorító mechanizmusra gyakorolt erőhatásával előidézi a tárcsa befogását. Az ábrán bemutatott példaképpeni megoldásnál a tárcsabefogó mechanizmust a készüléktesthez rögzített 8 álló tengely körül elforgatható koszorúszerkezet képezi. A tárcsával közvetlen kapcsolatba kerülő 9 szorítókoszorú a 8 álló tengely körül forgatható 10 csőtengely külső hengerfelületén tengelyirányban elcsúsztatható. Ugyanezen hengerfelületen van elhelyezve a 4 tájolóelemmel kapcsolódó 11 ütközőelem. A 9 szorítókoszorút és a 11 ütközőelemet a 12 rugó a 8 álló tengely végeit határoló váll fel öletekhez szorítja. A 11 ütközőelemet az ennek palásthornyába támaszkodó és a 10 csőtengely koronanyúlványaiban elhelyezett 14 csuklócsapok körül elbillenthető 13 emelők kötik össze a 9 szorítókoszorúval. Nyitott állapotban a 9 szorítókoszorú és a 3 forgatótányér közötti munkarésbe a tárcsa szabadon behelyezhető. Záráskor a 4 tájolóelem által elmozdított 11 ütközőelem a 13 emelőknek a 14 csuklócsapok körüli elbillentésével a 9 szorítókoszorút lefelé mozdítja el. A tárcsa beszorítása a 9 szorítókoszorú felütközése után a 12 rugó további összenyomódása ellenében a 11 ütközőelem a működtető mechanizmus által meghatározott végállapotáig tovább mozog, miközben a 13 emelők megfelelően kialakított szakaszai rugalmasan deformálódnak. Ezáltal az is biztosítható, hogy a tárcsaszorító erőhatás a koszorúperem mentén közel egyenletes elosztású lesz. A befogáson keresztül átadódó súrlódásos forgatónyomaték hatására a szorítószerkezet a 8 álló tengely körül forogni kezd. A befogószerkezet nyitása a tájolóelem mozgatásával érhető el. A 12 rugó erőhatására a 11 ütközőelem a tájolóelemet követve lefelé mozdul, a 13 emelők pedig tovább nem akadályozzák a 12 rugó erőhatására felemelkedő 9 szorítókoszorú mozgását. A szétnyíló munkarés lehetővé teszi a tárcsa szabad kivételét. Szabadalmi igénypontok: 1. Befogószerkezet középponti nyílással rendelkező tárcsa, különösen hajlékony mágnestárcsa központosítására és forgatására, melynek forgatótányérja (3), valamint a mágnestárcsát annak központi nyílása szerint központosító tájolóeleme (4), a for-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
