175953. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szennyezők eltávolítására gázokból

11 175953 12 nyomásváltozások és hőmérsékletkülönbségek for­májában jelentkeznek, és fokozzák a sugár keverő hatását. Ezzel a találmány szerinti rendszer tisztítá­si hatékonyságát mind a szilárd részecskék, mind a gáz alakú szennyezők vonatkozásában fokozzák. A találmány szerinti megoldással történt méré­sek során kiderült, hogy jóllehet a gőzsugár alkal­mazása a 36 ejektorban igen kedvező, levegőt is előnyösen lehet alkalmazni annak ellenére, hogy azonos szívó, atomizáló és tisztító hatás eléréséhez az alkalmazandó gőznél lényegesen nagyobb mennyiségű levegőre van szükség. Azt találtuk pél­dául, hogy 0,05 kg gőz szükséges 0,45 kg (1) mennyiségű szennyezett gáz áthajtásához, az alkal­mazott gőz, illetve levegő relatív nyomásától függő­en. Megfigyelhető azonban egy olyan pont, amely­nél a gőz alkalmazásának költségei fokozódnak, és a levegővel végzett áthajtás jóval gazdaságosabbá válik, a járulékos berendezések költségeit is beleért­ve. Ezt a jelenséget részletesebben a 12. és 13. ábra kapcsán ismertetjük. Ehelyütt csupán annyit jegyzünk meg. hogy a gőzfúvóka termikus hatás­foka mintegy 20—25%, és jóllehet a gőzt a 3 852 409 számú USA szabadalmi leírásban ismer­tetett módon lehet felhasználni a tisztítórendszer­ben, költségei meglehetősen nagyok. Másrészt, egy jól tervezett gőzturbina termikus hatásfoka 80% körül van, míg egy mechanikus légfúvó hatásfoka meghaladja a 90%-ot. A 12. ábrán is látható, a gőzt egy kazánban lehet előállítani és gőzturbiná­hoz vezetjük. Az 50 gőzturbina 52 légfúvóval van összekapcsolva, amely körülbelül 88 kg/cm2 nyomá­sú levegőt szállít a 36 ejektorfúvókához. Természe­tesen más nyomástartományban működő légfúvókat is lehet alkalmazni. Minthogy a gőzturbina-légfúvó rendszer hatásfoka jóval nagyobb, a szennyezett gáznak levegő segítségével történő áthajtása lénye­gesen kisebb költséget igényel, mint a közvetlen gőzhajtású rendszer, annak ellenére, hogy megvaló­sításához járulékos berendezésekre van szükség. Pél­daképpen megemlítjük, hogy 0,03 kg gőz szükséges a gázkeverék minden egyes pound-jának áthajtásá­hoz, ha direkt gőzhajtást és jól tervezett ejektorfú­­vókát alkalmazunk. Ugyanilyen hatás eléréséhez mindössze 0,01 kg gőzre van szükség abban az esetben, ha a 12. ábrán bemutatott gőzturbina-lég­fúvó rendszert alkalmazzuk. Bizonyos körülmények között villamos energia még könnyebben vagy gaz­daságosabban hozzáférhető, mint a gőz. Ebben az esetben, amint azt a 13. ábrán bemutatjuk, gazda­ságosan alkalmazható egy villamos motorral össze­kötött légfúvó. Bizonyos esetekben az egész folya­matban több energiát igényelhet a szivattyúzás, illetve gázáthajtás, mint maga a tisztítás. Ahol ez az eset áll fenn, gazdaságosabb lehet járulékos ven­tillátorokat vagy légfúvókat alkalmazni, mint az ejektorfúvókákkal végezni az áthajtást. Az 52 és 54 légfúvókba bevezetett levegő egyaránt lehet külső levegő vagy a rendszerből kilépő és visszavezetett kilépő gáz. Visszatérve az 1. ábrára, látható, hogy a 36 ejektorfúvókából kilépő 56 sugár a 18 keverőcső falát az 58 szakaszon éri el. Ezt a szakaszt vissza­verődési tartománynak is nevezhetjük. Amint azt már az előbbiekben kifejtettük, a szennyezőt tar­talmazó gáz keresztülhalad az 56 sugáron, és azzal nagymértékben keveredik, miközben a visszaverő­dési tartományt eléri. Az 58 szakaszt követően lényegében valamennyi szennyező szemcsét beborít­ják a vízrészecskék, amelyek adott esetben a szük­séges reagenseket is tartalmazhatják különböző já­rulékos gázszennyezők eltávolítása érdekében. Ugyanakkor azonban a szennyezőket tartalmazó kicsi vízszemcsék sebessége nem feltétlenül azonos, és így állandó ütközések játszódnak le az egyes szemcsék, valamint a szemcsék és a 18 keverőcső fala között. Ezen ütközések során a vízszemcsék, illetve cseppecskék száma nagyobb méretű cseppek­­ké állnak össze. Amint azt már a 3 852 409 számú USA szabadalmi leírásban is láthattuk, a 18 keve­rőcsövet olyan hosszúságúra kell méretezni, hogy végénél a vízcseppek mérete akkora legyen, hogy azok a gázáramból leválasztóciklon segítségével eltá­­volíthatók legyenek. Jóllehet egy leválasztóciklon igen hatékonyan alkalmazható vízcseppek eltávolítá­sára, ez a szerkezet meglehetősen drága, és ezen túlmenően jelentős mértékű nyomásesést jelent. A rendszerben a fellépő nyomásesés elérheti a 127— —254 vízoszlopmm értéket. Egy tisztítórendszer üzemeltetési költségei viszont jelentős mértékben függenek a berendezésben fellépő nyomáseséstől, így, jóllehet a hivatkozott USA szabadalmi leírás­ban ismertetett rendszer lényeges előnyöket bizto­sít a nagy energiaigényű nedves tisztítóberende­zésekkel szemben, amelyekben a nyomásesés elér­heti az 1016 vízoszlopmm-t. vagy akár annál na­gyobb is lehet, a leválasztóciklonnal ellátott rend­szerben fellépő nyomásesés még mindig jelentős korlátozó tényező a gazdaságosság szempontjából. A találmány szerinti megoldással lehetővé vált viszonylag kisméretű szennyezőt tartalmazó csep­pecskék leválasztása gázáramból anélkül, hogy a hagyományos leválasztóciklonokat alkalmaznánk, és az azokban fellépő nyomásesés a rendszert terhel­né. A találmány szerinti megoldásnál a 18 keverő­csövet 60 diffúzor követi. A 18 keverőcső és a 60 diffúzor 21 és 23 csőkarimákkal van összekapcsol­va. A 60 diffúzor másik végénél 62 kamra talál­ható. A 60 diffúzor nyílási szöge célszerűen 7—15". Optimálisnak 10°-os szög bizonyult. A leg­jobb eredményeket olyan 60 diffúzorral lehetett elérni, amelyben a belépési tartomány és a kilépési tartomány aránya biztosította, hogy a belépésnél mintegy 60 m/sec. sebességgel áramló keverék a 60 diffüzort 3—6 m/sec. sebességgel hagyja el. A sebes­ség ilyen csökkenése nagy nyomásnövekedést ered­ményez, ami a Bemoulli-törvénnyel egyértelműen meghatározható. Ugyanakkor a gázkeverék és a vízcseppek tartózkodási ideje a 60 diffúzorban annyira megnövekedett, hogy lehetővé vált a csep­­peknek a gravitáció hatására történő kiválása és a szemcsék méretének ütközések által történő továb­bi növekedése. Egy 450 kg/perc névleges kapacitású rendszerbe, amelyben egy 457 mm átmérőjű keve­rőcsövet alkalmaztunk, célszerű olyan diffüzort be­építeni, amelynek fél nyílásszöge 10°, belépő átmé­rője 457 mm és kilépő átmérője 1438 mm. A dif­fúzt» hossza ez esetben 2782 mm. A kísérletek során az is kiderült,, hogy egy hagyományos kialakítású diffúzt» nem olyan haté-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom