175927. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olyan kettősfalú műanyagcső előállítására, amelynek külső fala haránthullámos, belső fala padig sima
3 175927 4 beszívná- A poliolefinek, például polietilén, polipropilén, vagy a poliamidok és hasonló nagypolimerek esetében lényegesen nagyobb nehézségek állnak elő. A poliolefineknek viszont az az előnyük, hogy jól hegeszthetők, és hidegállóságuk (hidegtűrésük) nagyobb. Továbbá a poliolefinek elégéskor nem okoznak környezetszennyezést, a poliolefinkloridok elégésekor pedig sósav képződik. A nehézségeket mindenekelőtt az okozza, hogy a poliolefinek megmunkálási hőfoka lényegesen magasabb, mint a poliolefinkloridok megmunkálási hőfoka. Ennek következtében azután a körhomyokban bezárt levegő mennyiségnek a - térfogatcsökkenése is lényegesen nagyobb mértékű, mint a poliolefinkloridoké, amit már nem lehet azzal kiegyenlíteni, hogy nagyobb nyomású levegőt vezetnek be a két cső közötti térbe. Ehhez járul még az a körülmény is, hogy a poliolefineknek kisebb a hővezetőképessége. Ha a külső, haránthullámos cső lehűlt, akkor a belső cső hője csak az összehegesztési helyen át áramolhat ki, vagyis a belső cső még a külső cső megszilárdulása után is hosszú ideig képes a képlékeny alakváltozásra. Mindezeket a nehézségeket a külső falán haránthullámos cső esetében azzal győzzük le, hogy a külső falba, vagy a két fal között, nyílásokat létesítünk, amelyek a haránthullámok belső tereit egymással vagy a külső térrel összekötik, és amelyeket, a belső cső lehűlése után, hegesztéssel lezárunk. Ha nyílásokat hozunk létre, amelyek révén a szomszédos gyűrű alakú bordák (hullámok) egymással kapcsolódnak, akkor ugyanolyan feltételek állanak fenn, mint a csavarvonal alakú haránthullámok esetében. Annak érdekében, hogy ezeknek a csöveknek a hátrányait kiküszöböljék, az összekötőnyílásokat utólagosan le kell zárni, ami bizonyos nehézséggel jár, ha a szomszédos haránthullámok a nyílások révén egymással össze vannak kötve. Találmányunk további fejlesztése értelmében ezért a nyílásokat kívülről szúrjuk be. Ennek következtében minden egyes gyűrű alakú tér összeköttetésben áll a külső levegővel, a gyűrű alakú hullámban levő levegő lehűlésekor kívülről levegő juthat be, ami meggátolja a légritkulás bekövetkezését. A beszúrt nyílásoknak a lehűlés utáni újbóli lezárása célszerű a gyűrű alakú hullámokon,, a szerszámoknak megfelelően kiképzett mélyedései segítségével, olyan szemölcsszerűén kiemelkedő részeket kialakítani, amelyekbe a nyílásokat beszúrjuk. A szemölcsök nyílásait fűtőfelületi, vagy ultrahangos hegesztés segítségével le lehet zárni, aminek során a szemölcsöket laposra szétnyomjuk és az idomfelület többi részéhez igazítjuk. A nyílások beszúrását akkor végezzük el, amikor a cső a szerszámpályából kilép. Ezeket a nyílásokat azonban már a szerszámpályán belül is be lehet szúrni. Ebből a célból a szerszámokon olyan furatokat alkalmazhatunk, amelyeknek bősége megfelel a nyílások beszúrására szolgáló tűk vastagságának. A cső kialakításakor ezek a tűk olyan helyzetet fonalnak el, amelyben a hegyük nem nyúlik bele a szerszámüregbe. Amint a külső fal már eléggé alaktartóvá vált, előnyösen rövidéi azelőtt, hogy a szerszámpálya szétnyílik, a tűket külső vezérlőszervek bedöfik a külső falba, majd pedig azokat visszahúzzák. Annak során, hogy a cső a kialakítópályát elhagyja, illetve tovább hűl, a gyűrűs hullámokon belül légritkulás jelentkezik, és ezért a beszúrt nyílásokon keresztül levegő áramlik be a gyűrű alakú hullámokba. Ennek folyamán nemcsak levegő jut be az üregbe, hanem nagyfokú légnedvesség is, sőt adott esetben a külső cső hűtéséhez használt víz is. Ha levegőnek és víznek ez a keveréke a belső cső külső oldalára jut, akkor ez, az elgőzölgés következtében, alakváltozást szenved, és a belső falon nemkívánatos, befelé irányuló horpadások keletkeznek, amelyek nemcsak a külső megjelenést rontják, hanem egyúttal csökkentik a cső használhatóságát is, mert növelik az áramlási ellenállást. Rájöttünk, hogy ezt a károsodást úgy lehet meggátolni, ha a nyílásokat azokba a falrészekbe szúrjuk bele, amelyek az alakításkor függőlegesen, vagy közel függőlegesen állanak, azaz a beszúrás oldalirányban következik be úgy, hogy a levegő beáramlásakor a magával vitt vízcseppecskék nem ütköznek fel a belső falnak a nyílással szembe álló részén, hanem a gyűrűs csatornában lefelé hullanak, ott el oszlanak és elgőzölögnek. A találmány tárgya szerinti eljárással előállított kettősfalú műanyagcsőnek külső falán gyűrű alakú haránthullámok vannak, belső fala pedig sima, a külső cső falán pedig szemölcsszerű kiemelkedő részek vannak, amelyeket átszúrunk és amelyeknek a nyílásait hegesztéssel újból elzárjuk. Az ilyen csöveken a hegesztési varratok felismerhetők, ezek a varratok azonban az olyan csöveken, amelyeket nem a találmány szerinti eljárással állítottak elő, hiányoznak. A találmány előnyösen poliolefinekből, vagy poliamidokból készített durva profilú műanyagcsövekre vonatkozik, azaz olyan csövekre, amelyeken a hullámok magassága, és a hullámhossz a belvilág 8—12%-át teszi ki, így például a 100 mm belvilágú csövön a hullámok külső átmérője 120 mm. A találmány tárgya példaképpeni kiviteli alakjait •szemléltetik az 1—9. ábrák. Ezekben az 1. ábra a beszúrt nyílásokkal ellátott cső egyik részének a keresztmetszete. A 2. ábra ugyanennek a csőnek függőleges hosszmetszete. A 3. ábra ugyanezen a hosszmetszet behegeszte'tt nyílásokkal. A 4. ábra az ismeretes kettősfalú cső, amelyen a nyomás hatására beállott alakváltozást szemléltetjük. Az 5. ábra a beszúrt nyílásokkal ellátott cső egyik részének a keresztmetszete. A 6. ábra függőleges hosszmetszete az 5. ábra szerinti csőnek. A 7. ábra a két szomszédos haránthullámok közötti összekötő nyílásokkal ellátott cső egyik részének keresztmetszete. A 8. ábra részleges hosszmetszete a 7. ábra szerinti csőnek. A 5 10 15 20 25 30 35 ♦0 45 50 S5 60 65 2
