175917. lajstromszámú szabadalom • Fojtó különösen fojtóvisszacsapó szelep
3 175917 4 További hátrányt jelent, hogy a szeleporsó és a tömítőelem között nem csak az orsó állításánál, hanem minden egyes visszacsapó mozgásnál jelentkezik koptató hatás. Ez gyors elhasználódáshoz, pontatlansághoz vezet. Problémát jelent a teljesen zárt állapot biztosítása is, mivel a tömítőelem a visszacsapószelep funkcióban könnyen kell mozogjon a fojtóorsón, ezt azonban csak csekély túlfedés esetén lehet biztosítani. Ez a csekély túlfedés viszont a teljesen zárt állapotban nem képes a nyomóközeg szivárgását megakadályozni. Végül ismertté váltak olyan megoldások, amelyben a tömítőelem kétfelé van osztva. A belső része egy kevésbé rugalmas anyag (pl. PTFE), a külső pedig rugalmas gumi, amellyel a belső rész radiálisán központozva és feszítve van. A kétrészes kialakítású üléknek a hengeres furatában mozgatható egy fojtóorsó, amelynek hengeres végében - a korábbi kivitelekhez hasonlóan — hornyok vannak kialakítva. Ezek a hornyok az oisóvégtől távolodó irányban vékonyodnak és az ül ék belső, tehát nem rugalmas részével hosszú — négyszögletes keresztmetszetű furatokat képeznek. A teljesen zárt helyzetet az orsó ülékszerűen biztosítja, hasonlóan az ismertetett kúpos fojtószelepeknél szokásos kivitelhez. Visszacsapószelepként olyan külön tömítőszervet alkalmaznak, amely rá van vulkanizálva a kétrészes üléket magába foglaló merev és a házhoz rögzített szeleptányérra. Ez a megoldás a merev belső szeleprésszel kiküszöböli az előző teljesen rugalmas ülékű kivitelnél jelentkező fő hátrányokat, főként a tömítőelemnek a hornyokba történő benyomódását. valamint a mozgás koptató hatását. Ugyanakkor ahhoz képest lényegesen bonyolultabb és költségesebb konstrukció. Hátránya továbbá az is, hogy a fojtó- és visszacsapószelep funkciót csak különböző elemekkel képes biztosítani. Mint az előzőekből kitűnik, az eddig ismert megoldások a feladatukat hiányosan vagy nehézkesen és költségesen oldották meg. A találmány szerinti szeleppel célunk az eddig ismert szelepek hátrányainak a kiküszöbölése és olyan szelep létrehozása, amely a fojtási tartománytól függetlenül, vagyis kis és nagy fojtási keresztmetszetek esetén egyaránt egyszerűen és megbízhatóan biztosítja a fojtási keresztmetszet pontos beállítását, továbbá amelyben ugyanazok a szelepelemek biztosítják a fojtási keresztmetszet teljes lezárását és a visszacsapószelep funkció betöltését is. A kitűzött feladatokat természetesen az eddigieknél egyszerűbben, gyártható és szerelhető kivitelben kell megoldani. A kitűzött feladatot a találmány szerint úgy oldottuk meg, hogy a szelepben a fojtóorsó csőformájú végződéssel van ellátva és a csőformájú végződés radiálisán legalább egy réssel van átszakítva. A fojtó, illetve a záróelem és a visszacsapó elem a találmány szerint egyetlen, a fojtóorsóval egytengelyű, a szelepházhoz képest tengelyirányban rögzített rugalmas ajakos tömítésként van kialakítva oly módon, hogy külső ajakrésze a házban kialakított főj főorsóval egytengelyű furat palástjára illeszkedően van elrendezve. A .fojtóorsó végének csőszerű kialakítása jelentős új előnyt eredményez. Ez esetben a fojtási keresztmetszet a rugalmas tömítőelem felső éle felett elhelyezkedő szabad réskeresztmetszettől függ, a nyomóközeg áramlása és fojtása tehát nem a tömítőelem és a fojtóorsó közötti szögletes furatban történik, mint az eddig ismert kiviteleknél. A rugalmas tömítőelem benyomódása ily módon nincsen hatással a fojtórés méretére, mert annak hatékony szakasza mindig a tömítőelem felett helyezkedik el, és a csőformájú fojtóorsóvég szabad furatába csatlakozik. Ezzel biztosítva van a fojtási keresztmetszet pontos beállításának a lehetősége, egészen kis keresztmetszet értékek esetén is. A rések szélességének, hosszúságának és számának a variálása a fojtási keresztmetszet igen rugalmas és egyszerű változtatását biztosítja. A tömítőelem axiális irányban meg van támasztva, s így elmarad a visszacsapó funkciónál a koptató hatást eredményező mozgás. További előnyös megoldást biztosít az a kivitel, amelynél a tömítőelem önmagában ismert ajakos tömítés. Ekkor a tömítőelem külső ajakos része igen egyszerű módon a házban kialakított furattal együttműködve ellátja a visszacsapószelep funkciót is. Mivel a tömítőelemnek a visszacsapó funkciója ellátásához nem kell axiálisan mozognia, nagyon egyszerűen biztosítható a teljes szivárgásmentes lezárás is. A szeleporsó és a tömítőelem között ugyanis a megfeszítés a szivárgásmentességet biztosító mértékűre növelhető, anélkül, hogy ez a visszacsapó funkció helyes ellátását befolyásolná. További előnyt biztosít, ha a ház aljában, annak a fedéllel való lezárása útján csatornát alakítunk ki, amely összekapcsolja a visszacsapószelepet magába foglaló házfuratot az egyik csőcsatlakozással. Ez a megoldás lehetővé teszi a nyomóközeg belső áramlási útjának a nagymértékű növelését, és ezzel biztosítja, hogy az áramlási veszteség csökkenjen. Végül a rések axiális irányú oldalainak párhuzamos vagy széttartó kialakításával előnyösen lehet különböző fojtási karakterisztikákat létrehozni. Mint az elmondottakból kitűnik, a találmány szerinti szelepkivitel igen egyszerűen biztosítja a kitűzött feladatok megoldását. A továbbiakban a találmányt részletesebben példaként! kivitelek alapján, ábrák segítségével magyarázzuk. Az 1. ábra a találmány szerinti főj tó-visszacsapószelep metszeti képe zárt fojtóorsó állásnál. A 2. ábra az A—A síkban felvett metszetnek egy részlete, felülről nézve. A 3. ábra a fojtóorsó végének a tömítőelemhez viszonyított helyzetét mutatja egy nyitott réskeresztmetszetet biztosító állásnál. A 4. ábra az alsó végén nyitott kontúrú réssel bíró szeleporsó egy részletét ábrázolja. Az 1 házban egytengelyű 2 és 3 csőcsatlakozások vannak kialakítva. Az 1 ház a felső oldalából kialakított 4 nyúlványánál fogva a csőcsatlakozások irányára merőle-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
