175872. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés keményítő dextrinálására

9 175872 10 bevitt anyag hőmérséklete ugrásszerűen 120°C-ra emelkedik. A 120 °C-os hőmérsékletet célszerűen nem lépjük át, mert azáltal hatásos depolimerizáció feltételei adottak. Ezen feltételek, hogy a válasz­tott hőmérséklet segítségével a sav elpárolgását vagy bomlását megakadályozzuk, továbbá biztosít­juk, hogy a hatásos depolimerizációhoz fluidizáló levegő nedvessége, valamint a termék maradék ned­vessége megfelelő legyen. A végtermék megfelelő depolimerizációs fokát ebben lépésben éljük el. A hőbevezetés az első lépésben ismertetett módon külső és belső fűtőfelületek segítségével történik. Hidraulikus úton lebontott keményítőtermékek­nél ismeretes, hogy visszaalakulásra hajlamosak, en­nek megakadályozását végezzük a harmadik műve­leti lépésben, ahol a második lépésben elért depoli­merizációs fokot stabilizáljuk. Ezért már ismerte­tett módon a második lépésből a terméket folya­matosan a harmadik lépéshez vezetjük, és ugrás­szerűen 170°C-ra melegítjük. Ezen hőmérséklet al­kalmas arra, hogy a savat és a maradék nedvességet legrövidebb idő alatt elvonjuk. így a depolime­rizáció feltételeit megszüntetjük és a dextrint stabi­lizáló polimerizáció megy végbe. Az ugrásszerű hőmérséklet emelkedés következtében a folyama­tosan bevezetett termék csak a másodperc töredé­kéig van a cukorképződés tartományában. Ezáltal a végtermék DE-tartalmát 1,0—2,6%-ra csökkentjük. Ezen eljárás során előállított dextrin csak kismértékben ragad, ismételten felhasználható és világos színű. A dextrin stabilizálását a negyedik lépésben ug­rásszerű 150°C-ról 20 °C-ra való hűtéssel fejezzük be, így az összes nem kívánt mellékreakciókat, a maradék cukorképződést is megszüntetjük. A nedvesítés az ötödik műveleti lépésben a fluidizált rétegen eloszlatott finom ködszerű vízzel történik. A kész dextrin a következő paraméterekkel ren­delkezik: viszkozitása: 76 cP utósűrítés: 0% oldhatóság: 100% DE-tartalom: 1,4% szín: középsárga A teljes berendezés öt örvényáramreaktorból áll, amelyekben egy-egy eljárási lépés megy végbe. Mind az öt egység azonos felépítésű, és lényegében három részből 11, éspedig 1 fenékrészből, kettős­falú hengeres 2 részből és kompenzációs 3 részből. Az 1 fenékrészhez a fluidizáló közeget bevezető egység csatlakozik, amely lassan forgó üreges 6 tengelyen csillag alakban elrendezett, 7 levegőel­osztókból áll. A beadagolás 4 hozzávezetésen át pneumatikusan történik. Az elvezetés celláskerekes 5 zsilipen át történik. A celláskerekes 5 zsilipből a keményítő pneumatikus szállítórendszerbe kerül. A fluidizált réteg vastagságát a keményítő a cellás­kerekes 5 zsilipen át történő elvezetésével szabá­lyozzuk. A szállító, valamint a fluidizáló levegő portalanítása 8 porleválasztóban történik. Normál üzemeltetési körülmények között a be­rendezés a következőképpen működik: 9 örvényáramberendezésbe, pneumatikus úton kereskedelmi minőségű keményítőt adagolunk. A fluidizálás forró levegővel megy végbe, amely 11 kompresszorból 12 hőcserélőn át bevezető egységbe jut. A megsavanyítás 10 szórófejen keresztül tör­ténik. A 9 örvényáram berendezés falainak kettős­falú 13 köpenyét a kondenzáció és a harmatpont­­csökkenés elkerülése céljából alacsony nyomású gőz bevezetése útján fűtjük. A kissé felmelegedett ke­ményítő eltávolítása a celláskerekes 5 zsilipen ke­resztül folyamatosan megy végbe, majd pneuma­tikus úton 14 szárítóegységbe jut, amelynek kettős­falú 15 köpenyét 5—lOatt nyomású gőz fűti. A fluidizáló levegő 16 hőcserélőben 110—200°C-ra melegszik, és az előző műveleti lépésben ismer­tetett módon a 14 szárítóegységbe jut. A 14 szárítóegységben a fluidizáló levegő befúvatási se­bessége 5—30 cm/sec. A megszárított keményítő ezután 17 dextriná­­torba vagy fehérdextrinként kerülő 26 vezetéken keresztül 20 hűtőbe kerül. A hevítés 8-16 att nyomású gőzzel táplált kettősfalú 18 köpennyel és a 14 szárítóegységnél ismertetett módon felme­legített és bevezetett fluidizáló levegővel történik, amely kerülő 27 vezetéken át körfolyamatba kerül, így a megszárított keményítő a dextrinálásnál igen egyenletes hőhatásnak van kitéve. Celláskerekes 19 zsilipen át távozó dextrin tökéletesen oldódik, csak kismértékű utósűrítést igényel és csak kismérték­ben van elszínező dve. A 17 dextrinátorból nyert dextrin 20 hűtőegy­ségbe jut. A 20 hűtőegység kettősfalú 21 köpenyét hűtőközeg, előnyösen hűtővíz hűti. A hűtőközeg áramlását úgy állítjuk be, hogy a dextrin a 20 hűtőegységet 15-20 °C-os hőmérsékleten hagyja el. Lehűtés után a dextrin 22 nedvesítőegységbe jut. A 22 nedvesítőegység fluidizált rétegében a dext­rint 23 szórófejen át vízzel megnedvesítjük úgy, hogy víztartalma meghaladja a 12,3%-ot. A meg­­nedvesítéskor képződő hő elvonása a 22 nedvesítő­­egység kettősfalú 24 köpenyébe vezetett hűtőközeg segítségével megy végbe. Celláskerekes 25 zsilipen át távozó dextrin to­vábbi feldolgozása a szokásos módon történik. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás keményítő dextrinálására, amelynek során a keményítőt fluidizálással létrehozott ör­vényágyban megsavanyítjuk, előszárítjuk, utószárít­juk, dextrináljuk, hűtjük és nedvesítjük, azzal jelle­mezve, hogy az örvényágy különböző részeire im­­pulzusszerűen ható gáz alakú fluidizáló közeget vezetünk be, a kialakított örvényágyban a 10 .. .30% relatív nedvességtartalmú keményítőt az egyes lépéseknek megfelelően hőkezeljük, oly mó­don, hogy a reakcióhőméisékleteket ugrásszerűen változtatjuk, mégpedig az előszárítást és a savanyí­tást 60 ... 80 °C hőmérsékleten, az utószárítást 100 ... 130 °C hőmérsékleten a kívánt depolimeri­zációs fok eléréséig végezzük, a depolimerizációs fokot 140 °C-nál nagyobb, előnyösen 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom