175867. lajstromszámú szabadalom • Ütközőbak
7 175867 rókát is, amelyek a profiltartókból kialakított 27 ütközőállvány rögzítéséhez szükségesek. Mivel a 14 középütköző-berendezésnek nincs sík homlokfelülete, ezért a középső 28 ütközőtuskó 29 homlokfelülete megfelelően profilozott, s ezáltal koncentrált felfekvés biztosítható a 14 középütköző-berendezés, valamint a 28 ütközőtuskó között, amikor a jármű felütközése bekövetkezik. Ennek igen lényeges jelentősége van annak érdekében, hogy elkerülhessük a mozgó alkatrészekkel és kapcsolóval rendelkező csatlakozó sérüléseit. A 4-6. ábrákon bemutatott, s egészében 30-cal jelölt ütközőbak-fej két, az egyes 11 ütközőháromszögekhez rendelt 31 íiögzítőlemezzel rendelkezik, amelyekben 33 átmenő furatok találhatók azon 32 csavarok számára, melyek az elkülönült 34 ütközőtuskók rögzítésére szolgálnak. A 31 rögzítőlemez 35 felső-, illetve 36 alsó peremén szögvasszerűen meghajlított 37 kapcsok vannak felhegesztve, amelyek megfogják a 11 ütközőháromszög 13 fejlemezének felső és alsó peremét, amikor a 31 rögzítőlemezek oldalról a 13 fejlemezre tolódnak. A 13 fejlemezek a 39 szögvasak segítségével támaszkodnak a 11 ütközőháromszögükre. A 31 rögzítőlemezek átmenő furatokkal vannak ellátva, amelyek a 13 fejlemezek 12 átmenő furataival fedésben vannak, miközben a már a szögvaskeret rögzítésére szolgáló csavarokat felhasználjuk arra, hogy létrehozzuk a 31 rögzítőlemezek szilárd rögzítésére a 11 ütközőháromszög 13 fejlemezére. A 31 rögzítőlemez felső peremére derékszögű, vízszintesen elhelyezkedő 38 lemezek vannak felhegesztve, amelyek éppúgy, mint az 1-3. ábrán bemutatott 15 ütközőbak-fej 24 lemezei is, 25 hosszúkás nyílásokkal vannak ellátva, a 26 kereszttartó rögzítése céljából. Könnyen belátható, hogy ennél a találmány szerint átalakított ütközőbaknál is megtartottuk az eddigi ütközőfelfutási sík helyzetét úgy, hogy sem a hasznos vágányhossz, sem az ütközőbak fékútja nem rövidül le, miközben a 34 ütközőtuskók között egy eddig nem hasznosított szabad tér jön létre, az automatikusan kapcsolódó járműcsatlakozó részére. Az ilyen fajta ütközőbak átállításának szerelése ugyancsak a legcsekélyebb ráfordítás mellett végrehajtható. Az ütközőbakok ezen fajtáját is ugyanúgy át lehet alakítani középütköző-berendezéssel ellátott vasúti járművekhez, mint azt már az 1—3. ábrákon bemutatott ütközőbakokkal kapcsolatban leírtuk. A 8. ábrán látható 1 ütközőbak kialakítható olyan ütközőháromszögekből is, amelyek a 200 ütközőtámaszból (befogó), a 300 alaptámaszból (átfogó), valamint az 50 feszítődúcból (ellen-befogó) állnak. Az egyes 200, 300 és 50 támaszok előnyösen elhasznált sínanyagból készülnek és a 70, 90, valamint 110 csomólemezek útján vannak összekötve egymással. A 300 alaptámasz a 130 befogóhevederek segítségével van a mindenkor hozzárendelt 150 fut4- sínre erősítve, éspedig súrlódásos kötéssel. Ezenkívül az egymással párhuzamosan elhelyezkedő 300 alaptámaszok a 180 átlós kötés útján vannak egymással összekapcsolva. C A, 70 csomólemezek 170 profildarabokkal vannak felszerelve, amelyek a 210 ütközőbak-fejek rögzítésére szolgáló 190 fejlemezeket hordanak. A 200 ütközőtámasz és az 50 feszítődúc 230 metszéspontjának tartományában a 200 ütközőtámaszon a 250 kereszttartó van elhelyezve, amely az egymás mellett egyenesen álló ütközőháromszögeket összeköti. Mivel a 230 metszéspontok a 70 csomólemez tartományában találhatók, a 250 kereszttartó a 200 ütközőtámasz alatt is rögzíthető. Ha már most egy vasúti jármű 270 ütközője az ütközőbak mindkét 210 ütközőbak-fejére nyomást fejt ki, akkor ezen erők a 70 csomólemezeken keresztül átadódnak az ütközőháromszögeknek, amelyek a 250 kereszttartókon át támaszkodnak egymásnak. A támaszkodás emellett olyan helyen történik, amely lehetetlenné teszi az ütközőháromszögeknek egy jármű felfutásakor való oldalirányú kitörését. Az ütközőbak átlós kötés révén további támaszokkal látható el, amelyek a 290 rögzítési pontok útján a 200 ütközőtámaszokkal vannak összekötve. Szabadalmi igénypontok: 1. Ütközőbak, egymással egy kereszttartó útján mereven összekötött ütközőháromszögekkel, amelyeknek elülső végein fejlemezek találhatók az ütközőtuskók oldható felerősítéséhez, a felfutó vasúti jármű lökésének felvételére, ahol is a jármű oldalsó ütközőkkel, vagy automatikusan bekapcsolódó, az oldalütközőkön előrefelé túlnyúló középütközővel van ellátva, azzal jellemezve, hogy a kereszttartó (26) a középső csatlakozó (14) tartományán kívül van elhelyezve, és vagy — olyan járművekhez, amelyek oldalütközőkkel (8) és középcsatlakozóval rendelkeznek - a két ütközőháromszög (2, 2a illetve 11) fejlemezei (13) az egymástól elválasztott oldalsó ütközőtuskók (19) oldható felerősítésére szolgálnak, vagy — olyan járművekhez, amelyek csak egy, automatikusan bekapcsolódó középcsatlakozóval rendelkeznek, oldalütközők nélkül - a fejlemezek egy hajlítással szemben merev kereszttartó (27) rögzítésére szolgálnak, amelyre a középső ütközőtuskó (28) van elhelyezve, egy középütköző-berendezéssel ellátott jármű felfutásakor adódó lökés átvitelére. 2. Az 1. igénypont szerinti ütközőbak kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a fejlemezek (13) és az adott esetben azokra ráhelyezett rögzítőlemezek (16 vagy 31) átmenő furatokkal (18 vagy 33) rendelkeznek, az ütközőtuskók (19 vagy 34) felerősítéséhez olyan járművek részére, amelyeknek oldalsó ütközői vannak, illetve egy hajlítással szemben merevkereszttartó (27) felerősítéséhez olyan járművek részére, amelyek középütközőberendezéssel (14) vannak ellátva, s ezen lemezek hátsó oldalukon az ütközőháromszögek (2, 2a vagy H) fejlemezeibe (13) beleakaszkodó reteszelőelemekkel (20, 21 és 37) rendelkeznek, továbbá, hogy a rögzítőlemez felső végén átmenő csavarfuratokkal (25) ellátott, vízszintesen elhelyezkedő lemez (24 vagy 38) található, a két ütközőháromszöget (2, 2a vagy 11) összekötő kereszttartó (26) rögzítésére. 5 10 15 Í20 25 30 15 40 45 50 55 60 65 4
