175824. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés termoplasztikus szálak előállítására
17 175824 18 ságon, attól lejjebb jelentős távolságon és oldalirányban egészen a 18 áramvonalakig, amelyek a legszéléről visszajönnek ellenáramban. így az egymásra ható sugarak szempontjából az A szakaszt a két ellentétes értelmű örvény keletkezése és a szekunder sugár közvetlen közelében, lejjebb uralkodó depresszió jelenléte jellemzi, amely depresszió elég erős az örvények csúcsai és az azok alatti szakaszban. Mielőtt a B szakaszt vizsgálnánk, hangsúlyoznunk kell, hogy mint a két örvény, a szekunder sugár pályája is a lapnál kezdődik, a főgázáramra merőlegesen, majd áramlásirányban lefelé eltérül akkor, amikor a sugár a főárammal keveredik és azzal összevegyül. A sugárnak és az örvényeknek ez az eltérítése, amely az A szakaszban éppen csak hogy elkezdődik a B és C szakaszokban fejeződik be és olyan hosszon megy végbe, amely 10—13-szorosa a szekunder sugár nyílásátmérőjének, a szekunder sugár mentén felfelé mérve, azaz a 2B ábra második skálája mentén mérve. B szakasz A B szakasz felfelé terjed az A szakasz felső határolószintjétől a szekunder sugár nyílás átmérője 3—5-szörösének megfelelő távolságra a 2B ábra második skáláján mérve. A B szakaszban az A szakaszban leírt indukciós hatás következményeképpen a szekunder sugár kerületi rétegei fokozatosan összekeverednek a gázáram szomszédos rétegeivel, olyan jól, hogy a keveredés rérétegvastagsága növekszik, míg a szekunder sugár magja fokozatosan elveszti identitását és eltűnik. Azon a szinten, ahol a 2D ábrát ábrázoltuk még létezik a szekunder sugár magja, amit 15-tel jelöltünk és ennek még a fő gázáramtól jól eltérő és jelentkező jellemzői vannak. A B szakasz ott végződik, ahol a szekunder sugár magja eltűnik. Olyan mértékben, ahogyan a szekunder sugár elveszti individualitását, azaz sebességének és irányának kiinduló jellemzőit, egy új áram születik, amelyet 21-gyel jelöltünk és ez a sugár a főáram keveredéséből jön létre és ezt keverékáramnak nevezhetjük, vagy húzóáramlásnak, vagy szálképző áramlásnak és ez jelenik meg a B szakasz végén. A szekunder áram magjának és örvénylő keverékrétegnek a lefelé való eltérését a mag keresztmetszetének csökkenése és a réteg deformációja követi. Amint a 2D ábrán látható, ez a réteg úgy deformálódik, hogy ellaposodik és oldalirányban megnyúlik a főgázáramhoz képest és az említett szakasz szélei fokozatosan kibővülnek, hogy a már említett örvények alakját vegyék fel. Ez a deformált, serleg alakú szakasz egy ion oszlop kettős ívű oszlopfejének klasszikus motívumához hasonlít. A főáramnak a szekunder sugárral szomszédos rétegei, amelyek a sugár körül folynak áramlási irányukat rákényszerítik a két örvényre. Ez a forgásirány olyan, hogy az egyik vagy másik örvény külső rétegére helyezett folyadékrészecskét magával vinné az előbb említett kettős ív homorú oldala felé és a két örvény bekapja mint két ellentétes értelemben forgó hengerréteg. Addig, amíg az örvények külső rétegei a főáram szomszédos rétegeivel azonos sebességgel forognak, az egyes örvények belső vagy központi részei nagyon nagy sebességgel forognak. Ily módon minden egyes örvény indukciós hatást fejt ki a főáram azon szomszédos részeire, amelyek a szekunder sugár körül folynak. Az így indukált gázáram felfelé és a szekunder sugár és a keverék réteg eredő áramának lelapult profiljából képzett homorulat belseje felé irányul. Az örvények keresztmetszete észrevehetően nő a B szakaszon való áthaladásuk során és önmagukban elég szép gázburkot vagy ernyőt képeznek, amely a gázáram egy részére defiektorként hat. Meglepő, hogy bár a folyadék az örvények belsejében nagy sebességgel áramlik, ezek az örvények alakjukat és helyzetüket tekintve stabilak, csúcsaik csak a szekunder sugár kibocsátási nyílásának a széléhez kapcsolódnak, annak tengelyénél kissé lejjebb és ezáltal a két örvénynek mintegy mozdulatlanságot kölcsönözve. C szakasz A C szakasz, amely a szekunder sugár nyílásátmérőjénck 7—10-szeres távolságában terjed a második skála mentén, az a szakasz, amelyben a keverék és az örvények eltérítése lefelé gyakorlatilag befejeződik, a szekunder sugárból, amely elvesztette identitását, keletkezett a keverék áram, vagy húzó áram. A két örvény tovább terjed a fent leírt burkot vagy ernyőt továbbra is fenntartva. A C szakasz végének szomszédságában az örvények is kezdik elveszteni identitásukat. A 2E és 2F ábrák, amelyek a C szakaszban vett metszetek a 14B örvényeket ábrázolják. Annak érdekében, hogy a szekunder sugár és a főáram kölcsönhatásának magyarázatát tökéletesebbé tegyük, az A, B és C szakaszokban felhívjuk a figyelmet a 2H ábrára. Ez az ábra a 2A ábrához hasonló nézet, amelyen azonban a jobb érthetőség kedvéért az üveg ábrázolását elhagytuk. A 2H ábra is a gázáramot mutatja a főáramra merőleges H síkhoz képest. Ez a sík a szekunder sugártól felfelé van elhelyezve kellő távolságban ahhoz, hogy a főáramot a kölcsönhatás jelensége ne zavarja. A 15 szekunder áram behatolásának mélysége a 12A főáramba, amelynek teljes szélessége T, a szekunder sugár és a főáram kölcsönhatásának egyik fontos jellemzője. Általában azt mondhatjuk, hogy minél erőteljesebb a szekunder sugár a főáramhoz viszonyítva, annál mélyebben hatol be a szekunder sugár a főáramba. A 2 és 2H ábrákon a P' pont a C szakasz végén, ahol mint az előbb említettük az eltérítés véget ér, a keveredési szakasz elülső vagy homlokoldali szélén azt a felső határt jelöli, ahol a keverék a főáramba folyik. Valójában akkor, amikor a főáram kölcsönhatásban van a szekunder sugárral, az említett áram egy része a kibocsátási sík fölé van eltérítve, olyan jól, hogy a főáramnak a P' pont alatt elhaladó áramvonalai felfelé vannak nyíllal jelölve az előbb leírt keverékáram eltérítő hatásának következtében és ily módon elkerülik a kölcsönhatási szakaszt és pályájukat lefelé követik, anélkül, hogy ez a szakasz beszippantaná őket, vagy indukálódnának ez utóbbiba. Ennek a hatásnak a következtében a P' ponton áthaladó áramvonal áthalad az 5 pontban a H síkon, amely pont a kibocsátási síktól P távolságban van és kisebb annál a távolságnál, amely ezt a síkot a P' ponttól elválasztja. Az 5 pont tehát az a pont, amelyen a főáramnak a kibocsátási síktól legtávolabbra eső áramvonala halad át, amely még részt vesz a kölcsönhatásban. Ezért a P távolságot a kibocsátási sík azon távolságának nevezzük az 5 ponttól a H síkban, amely megadja a szekunder sugár behatolásának a magasságát a főáramba. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 9
