175824. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés termoplasztikus szálak előállítására
21 175824 22 kunder sugár nyílásátmérője 7—10-szeres távolságának felel meg az első skálán. Más kifejezéssel, a húzást létrehozó kölcsönhatás jelensége az első skálán a 7—10-szeres távolságban játszódik le, ami lehetővé teszi, hogy a szekunder sugár előtt áramlásirányban felfelé egy második sugarat helyezzünk el és újabb szálképző központot létesítsünk a sugár által meghatározott kölcsönhatási szakasz eredményeképpen. így eljárva, több szálképző központot valósíthatunk meg, vagy akár egy sorozat szálképző központot hozhatunk létre áramlásirányban felülről lefelé egyetlen főáram mentén. I szakasz Az I szakasz az A szakasz feletti rész a 10 lappal szomszédosán, azaz az a rész, amelyben a recirkulációs áramlások a legerőteljesebbek. Mint az A szakasz az 1 szakasz is mind oldalirányban, mind áramlásirányban lefelé és felfelé jelentős kiterjedésű, a lapra merőleges kb.'a szekunder sugár nyílásátmérőjének 1—2-szeres távolságában. Az I szakaszban az üveg vagy depresszióval kerül kibocsátásra közvetlenül a szekunder sugártól lejjebb, vagy be van húzva ebbe a szakaszba, mikor ettől a szakasztól bizonyos távolságra kerül. Biztosak lehetünk, hogy az üveg szét fog folyni, hogy pontosan behatoljon ebbe a szakaszba, még akkor is, ha az üveget bebocsátó nyílás nincs közvetlenül a szekunder sugártól lejjebb elhelyezve. Ez a recirkulációs áramlások hatásának köszönhető, amelyről az A szakasszal kapcsolatban beszéltünk és amelyek az I szakaszban eléggé erőteljesek. Más szavakkal az I szakaszban az üveg lokalizálódik a depressziós szakaszban közvetlenül a szekunder sugár alatt. Ez a lokalizálódás látható a 2C ábrán. A lokalizáció jelensége .fontos a húzás szempontjából, mivel a stabil üvegkúp kialakulásában fontos szerepe van, amely üvegkúp csúcsából húzódik a szál. Ez a lokalizáció az üvegkúpnak nagyon szilárd, reprodukálható és előretervezhető alapot ad. Nagy határok között, amit a továbbiakban ismertetünk, megállapítható, hogy amikor az olvadt üveg a rendszerbe kerül, máshol mint közvetlenül a szekunder sugár alatt, az üveg gyorsan és egyenesen a lokalizálás helye felé folyik. így tehát, ha az üveget kissé aló nyílásnál lejjebb vezetjük is be — amint a 2B ábrán ábrázoltuk — a recirkulációs áramok felfelé viszik a szekunder sugár nyílásával szembe, pontosan a kívánt helyzetbe. Sőt mi több, az üveget bevezethetjük lejjebb és egyik vagy másik oldalra kissé eltolva a szekunder sugár középvonalától, anélkül, hogy a recirkulációs áramoktól megszökhetne. Valójában, ha az előbb az A szakasszal kapcsolatban leírt depressziós szakasz bármely pontján vezetjük is be az üveget, azonnal a kívánt helyzetbe folyik és ebben lokalizálódik, közvetlenül a szekunder sugár alatt. Ha az üveget a szekunder sugár felett és pontosan annak tengelyében vezetjük be, akkor a lap mentén folyik végig a szekunder sugár felső oldala felé, ahol néha elválik úgy, hogy egyik része szétfolyik a szekunder sugár alapja köré. Ebben az esetben a szétosztott üvegszálak összefolynak közvetlenül a szekunder sugár alatt és az üveg a kívánt helyzetbe kerül. Ha az üvegszál nem válik szét, akkor a szekunder sugár egyik oldalán halad el, hogy ezt a helyzetet felvegye. Végül, ha az üveget felül vezetjük be és egy kissé oldalt a szekunder sugár tengelyvonalához képest, akkor lefelé fog áramlani a szekunder sugár alapja irányában, majd ennek egyik oldalán és így jut a kívánt helyzetbe, közvetlenül a szekunder sugár alatt. Magától értetődik, hogy ha az üveget jóval a szekunder sugár alatt vezetjük be, pl. a szekunder sugár nyílásátmérőjének 4-szeres távolságában, vagy még lejjebb — az első skála mentén mérve —, akkor a recirkulációs áramok nem tudják elkapni. Hasonlóképpen, ha az üveget fent vezetjük be, de a szekunder sugárhoz képest nagyon eltolva, akkor oldalt fog elhaladni, anélkül, hogy a recirkulációs áramok elkapnák. Mindamellett meglehetősen tág határok között a találmány szerinti eljárás számtalan lehetőséget ad az üveg be- és kibocsátási pontjára, amelyek mind alkalmazhatók, anélkül, hogy az eredményt veszélyeztetnék. Azokon a fent leírt befolyásokon kívül, amelyet a gázáramok kifejtenek az I szakaszban levő üregre, létezik még egy felületi feszültség is, külön az üveg kilépési nyílásának a közelében. Ezt a felületi feszültséget az üveg és a nyílás kerülete között a felületérintkezés hozza létre, akkor, amikor az üveg ezen a nyíláson át kilép a húzási rendszer kibocsátási síkjába. Ha az üvegkibocsátó nyílásokat a szekunder sugár alatt közvetlenül a lokalizációs szakaszban helyezzük el, akkor ezt a felületi feszültséget ki lehet használni, azaz arra lehet használni, hogy növeljük vele az üvegkúp stabilitását. Ez az az ok, amiért bejelentő előnyben részesíti azt a megoldást, amelynél az üvegkibocsátó nyílások közvetlenül a szekunder sugár alatt vannak elhelyezve. Az előzőeket összefoglalva az I szakaszban a nyújtandó anyag lefolyását az jellemzi, hogy az anyagot a kölcsönhatási szakasz szomszédságába visszük egy olyan helyre, amely közvetlenül a szekunder sugár alatt van. II szakasz A II szakasz a szekunder sugár nyílásátmérőjének kb. háromszoros távolságában húzódik a második skála mentén az I szakasz végétől kiindulva az alább ismertetett okok miatt. A II szakaszban a már lokalizált üveget, amint az I szakasszal kapcsolatban már leírtuk, a gázáramok kombinált hatása magával viszi és stabil kúp képződik. A kúpos szakaszban az üveg észrevehetően laminárisán folyik és a szakasz fokozatosan egyformán és folyamatosan csökken, úgy, ahogy a csúcshoz közeledünk. A szakasznak ez az egységes csökkenése nagyon fontos a szálképzés szempontjából, mert így teljes hossza mentén egységes szálat kapunk és a szálképzés folytonossága is biztosított. A 2A ábra vizsgálata azt mutatja, hogy az üveg keresztmetszetének csökkenése ugyanakkor megy végbe, amikor a két örvény keresztmetszete nő és az üvegfolyam azon a helyen képez kúpot, ahol a két örvény és a szekunder sugár alsó oldala homorulatot képez. Ily módon az üvegkúp védve van a főáram káros hatásától, amit rá kifejthetne. Eredményképpen nagyon stabil üvegfolyam jön létre, amely a találmány szerinti eljárás egyik nagyon fontos jellemzője. A 2D ábra azt mutatja, hogy az üveg keresztmetszete csökkent a 2C ábrán láthatóhoz képest, ami annak a következménye, hogy a 2D ábrán látható metszet közelebb van a nyújtandó anyag kúpjának csúcsához. A laphoz közel az örvények keresztmetszete nagyon kicsi és súrlódásuk az üvegfelületen korlátozott. Olyan mértékben, ahogyan távolodunk a laptól az örvények fokozatosan szélesednek és az üvegfelülettel egyre na5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 11
