175817. lajstromszámú szabadalom • Biztosító szerkezet talajfelszín alatti üregek hatástalanítására valamint zsaluzat és eljárás a biztosítószerkezet előállítására

3 175817 4 költséges, nagy anyagveszteséggel jár, sajátságos gépi berendezéseket és különös szakértelmet igényel. Hátrány az is, hogy meghatározott méretek betartása ezzel a mód­szerrel szinte lehetetlen. A lőtt betonok sajátossága, hogy a föllőtt utószilárdu­ló anyag kis vízcement tényezőjű, és ezért a szilárdulás­­hoz szükséges vízmennyiség nincs jelen, mert az üreg háttéranyaga víz utánpótlást nem szolgáltat. Az utó­kezelés ennél a módszernél nagy nehézségbe ütközik. Kedvezőtlen továbbá, hogy a föllőtt biztosító szerkezet alakja nem függetleníthető a hatástalanítandó üregszel­vény eredeti alakjától. Ismeretes az ún. „tömlőzsaluzatos” biztosítási mód­szer is, melynél az utószilárduló anyag zsaluzatát vízzel töltött tömlő képezi. A kizsaluzás a beton megkötése után a zsaluzó tömlő leengedésével és eltávolításával történik. Az alapgondolat figyelemreméltó, nem előnyös azonban, hogy a különböző üregméretekhez más és más alakú és méretű tömlőkre van szükség. Ez a tech­nológia is nagy gépi felszereltséget kíván, vízigényes és ezért költséges, valamint nagyon sérülékeny a tömlő anyaga. A találmány célja olyan biztosító szerkezet és annak megvalósítására szolgáló olyan zsaluzat és eljárás ki­­fejlesztése, amely az ismert megoldások műszaki hátrá­nyait kiküszöböli, egyszerűen, gyorsan és gazdaságosan megvalósítható, amellett pedig minimális gépesítettséget kíván. Feladata a találmánynak az is, hogy biztosító szerkezettel régebben már megerősített üregek esetében a meglevő, de nem kellő teherbíró képességű biztosító szerkezetet annak meghagyása mellett meg lehessen erő­síteni. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy a meglevő és adott esetben korábban beépített biztosító szerkezettel már rendelkező üregek hatástalanítására, illetve megerősítésére olyan biztosító szerkezetet cél­szerű használni, amely az üreg geometriai adottságaihoz alkalmazkodóan részekből összetehető zsaluzattal állít­ható elő, az új biztosító szerkezet pedig elsősorban a ter­­hekhez igazodó statikai felépítésű. A különböző statikai felépítésű és utószilárduló anyagból létrehozható biz­tosító szerkezetek alkalmasak ugyanis arra, hogy bár­milyen üregmérethez, talaj-, illetve kőzet-környezethez, valamint terhelési adottsághoz alkalmazkodni tudjanak. A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti biztosító szerkezet talajfelszín alatti üregek hatástalaní­tására és ezáltal káros talaj-, illetve kőzetmozgások meg­előzésére és/vagy meglevő biztosító szerkezetek meg­erősítésére oly módon van kialakítva, hogy az üreg ter­mészetes határoló felületét közvetlenül megtámasztó vagy a már meglevő biztosító szerkezetet az üregtér felől gyámolító, legalább részben íves vagy poligonális alakú befogott, csuklós vagy zárt keret, amely az üreg­térbe elemenként bejuttatott és ott összeszerelt célszerű­en fémszerkezetű zsaluzat, valamint az üreg természetes határoló felülete vagy a meglevő biztosító szerkezetnek az üregtér felé néző felülete közé előnyösen túlnyomással bevezetett utószilárduló anyag, célszerűen betonkeverék segítségével előállított beton vagy vasbeton teherhordó tartóként van kialakítva. A találmány szerinti biztosító szerkezet előállítására szolgáló zsaluzó szerkezet — amely a készítendő beton­szerkezet betonterét határoló táblaelemeket, a tábla­elemek egymáshoz való illesztésére szolgáló kötőeleme­ket és adott esetben az összeállított zsaluzat térbeli helyzetét rögzítő kapcsoló szerveket tartalmaz — oly módon van kialakítva, hogy a táblaelemeket célszerűen fémből készült sík táblákból és íves táblákból álló variábilis, csereszabatos elemkészlet alkotja, a sík táblák és/vagy az íves táblák közül egy vagy több pedig az üreg természetes határoló felületével vagy a megerősítendő meglevő biztosító szerkezetnek az üregtér felé néző felületével affin alakú nyitott vagy zárt héjszerkezetű térzsaluzattá van összeállítva. A találmány szerinti biztosító szerkezet előállítására szolgáló zsaluzat további ismérve lehet, hogy mind a sík táblák, mind pedig az íves táblák széleik mentén a szomszédos sík táblával vagy íves táblával való össze­szerelésre alkalmas kapcsoló idommal vannak ellátva- A kapcsoló idomok a sík táblák és az íves táblák zsaluzó felületeihez képest keresztirányban kiálló részekkel ren­delkeznek, pl. szögprofilból vannak kialakítva, a szom­szédos táblák pedig a kiálló részek, pl. elálló szög­­profil-szárak mentén oldható mechanikus kötőelemek­kel, pl. csavarokkal, tüskékkel, bilincsekkel stb. vannak összeerősítve. Az elemkészletet alkotó tábláknak a zsaluzó felületük­höz képest keresztirányú méretük célszerűen állandó, míg a sík táblák csupán a zsaluzó felületük mentén mért szélességi méretükben, az íves táblák pedig a zsaluzó felületük mentén mért ívhosszukban és/vagy görbületi sugarukban különböznek egymástól. Az üregtér szemközti határoló felületei mentén el­helyezett sík táblák és/vagy íves táblák egymással táv­tartó és/vagy kitámasztó és/vagy merevítő elemek pl. rudazat segítségével vannak összekapcsolva. Az üregtér határoló felülete vagy a meglevő megerősí­tendő biztosító szerkezetnek az üregtér felé néző felülete, valamint a zsalutáblák közötti betontér a teherhordó tartók szakaszokban való elkészíthetősége érdekében el­­rekesztő elemek segítségével részekre vannak fölosztva. A zsaluzó táblákból álló elemkészlethez a teherhordó tartót szolgáltató utószilárduló keveréknek, előnyösen betonkeveréknek a betontérbe való juttatására alkalmas bentmaradó vagy visszanyerhető csővezeték tartozik. A találmány szerinti biztosító szerkezet megvalósítá­sára irányuló eljárás azon alapul, hogy a talajfelszín alatti üregtérben sík táblákból és/vagy íves táblákból az üreg határoló falával vagy a meglevő biztosító szerkezet­nek az üregtér felé néző felületével affin alakú nyitott vagy zárt héjszerkezetű térzsaluzatot állítunk össze, a térzsaluzat és az üreg határoló fala közötti vagy a tér­zsaluzat és a meglevő biztosító szerkezet közötti teret utószilárduló anyaggal, célszerűen betonnal kitöltjük, az így kialakított betontérbe a nyers betonkeveréket előnyösen csővezetéken át nyomás alatt juttatjuk el, a kötési idő elteltével pedig a héjszerkezetű térzsaluzatot ismét szétszereljük, és részekre bontva az üregtérből eltávolítjuk. A találmány szerinti eljárás további ismérve lehet, hogy a betonnak az üregtérbe juttatását szolgáló cső­vezetéket az üregtér megközelítési útján helyezzük el, vagy a talajfelszínről kinyitott lyukon keresztül vezet­jük a betontérbe. A betontérbe adott esetben a létesí­tendő biztosító szerkezet teherbírását növelő erősítő betéteket, pl. hálóként kialakított vasalást helyezünk. Szükség esetén a betontérbe hosszirányú elrekesztő elemeket és/vagy keresztirányú elrekesztő elemeket he­lyezünk, és a betonozást szakaszokban hajtjuk végre. A héjszerkezetű térzsaluzatot alkotó sík tábláknak 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom