175801. lajstromszámú szabadalom • Kalibrálóberendezés
5 175801 6 nagyobb, mint a vizsgálandó folyadékminta mennyisége és eredő nyomása, minek következtében az meggátolja, hogy a vizsgálandó folyadékminta a 13 érzékelőbe folyjon. Alkalmas vezérléssel a 45 kiolvasó egységben a második nagyszintű referenciafolyadék nívóját észlelhetjük. Amint a 13 érzékelőt ily módon a második nagyszintű referenciafolyadékkal kalibráltuk, a 24 kapcsokkal a 20 csatornákat lezárjuk, a szivattyúzási műveletet leállítjuk és e csatornában a második nagyszintű folyadékminta áramlását az 50 adagolóból megszüntetjük. Ezzel a 10 kanülből a 13 érzékelő felé a folyadékminta újbóli áramlását lehetővé tesszük. A szivattyú 19 és 20 csatornái a csővezetékkel, a kapcsokkal és a szivattyúzási művelettel folyadékeltérítő szervet alkotnak, amely a folyamatosan áramló vérmintának az érzékelőtől való eltérítését végzi. A fentiek alapján látható, hogy a 13 érzékelő kalibrálása könnyen oldható meg anélkül, hogy a 10 kanül a hitelesítést befolyásolná. A 10 kanül kettős lumenében nem jön létre változás, minek következtében a sterilitás feltételei nincsenek veszélyeztetve. A 47 és 50 adagolókban levő referenciaoldatot nem kell sterilizálni, mert azok soha nem kerülnek érintkezésbe olyan szerkezeti elemekkel, mint pl. a 10 kanül, amelyet mindenkor steril körülmények között kell tartani. A fent vázolt kalibrálókészülék vezetékeiben a referenciafolyadék a 13 érzékelőn át folyik. Az érzékelőn átfolyó folyadékáram azonos irányú a 10 kanülből származó folyadékminta áramlási irányával. A 2. ábra a találmány szerinti kalibrálókészülék egy másik kiviteli alakját szemlélteti. Ennél a szerkezeti elrendezésnél a referenciafolyadék a 13 érzékelőn át folyik és az érzékelőn átfolyó folyadékáram a 10 kanülből folyó folyadékminta áramlási irányával ellentétes irányú. E szerint a kiviteli alak szerint a szivattyú 19 és 20 csatornáinak 49 és 52 vezetékei a 43 vezetékhez vannak kötve, míg az 53 kapocs a szivattyú 18 csatornájához van kötve. Ha a 13 érzékelőt a kívánt referenciafolyadékkal kell összekötni, akkor a megfelelő 23 vagy 24 kapcsot nyitjuk és a szivattyú hatására a szivattyúzási művelet a csatornában megindul. Az 53 kapoccsal a 18 szivattyún át folyó szivattyúzási műveletet megszüntetjük. A szivattyú 18 csatornája ezután a 43 vezetéken át már nem szállít további folyadékot. Amint a 18 csatornában a szivattyúzás megszűnik, a 32 kivezetőrész irányában a szívóhatás nincs, és a 31 spirális részen át a 32 kivezetőrészhez csupán a nehézségi erő hatására folyik folyadék. A szivattyú 19 vagy 20 csatornája ezután a megfelelő referenciafolyadékot a 13 érzékelőn és a 42 vezetéken át a 33 buborékmentesítőhöz, majd pedig a kivezetőcsőhöz vezeti. A 31 spirális részből kifolyó kismennyiségű folyadékminta a 32 kivezetőrészen át folyik ki. Ennek nyomása lényegesen kisebb, mint a 42 vezetéken át folyó referenciafolyadéké, ily módon az a 13 érzékelővel nem érintkezik. Ezen folyadék ugyancsak a 33 buborékmentesítőn át folyik a kivezetőcsőhöz. Ennek az utóbb említett kiviteli alaknak az az előnye, hogy kevesebb referenciafolyadék-mennyiségre van szükség, mint az 1. ábrán látható kalibrálókészülék esetében arra szükség volt. Itt jegyezzük meg, hogy amíg az 1. és 2. ábrák szerinti készülék a két különböző referenciafolyadék szivattyúzására két külön 19 és 20 csatornával rendelkezett, nyilvánvaló, hogy egyetlen szivattyúcsatorna is alkalmazható az ábrán nem ábrázolt szétválasztó szelep alkalmazásával, amely meghatározza, hogy a 47 vagy az 50 adagoló csatlakozik az egyetlen szivattyúcsatornával. A fent leírt kalibrálókészülékben, azaz a kalibrálási eljárás során a glukóz koncentrációja (pl. a második nagyszintű referenciafolyadékban, amelyet az 50 adagoló szolgáltat) úgy van megválasztva, hogy a 13 érzékelő által szolgáltatott jel egy előre meghatározott hígított minta szintjét fogja kijelezni. Ha a 28 vér a 10 kanülön áthaladva egy antikoagulans anyaggal hígítandó, ezt az anyagot a 25 adagolóból nyerjük, és ha a pufferoldat, amelyet a 36 adagolóból vezetünk, a vérminta térfogatához képest hatszoros mennyiségű, akkor a második referenciafolyadék koncentrációját úgy választjuk meg, hogy a 13 érzékelő jele hasonló értékű hígítást mutasson. Ha pl. a glukóz koncentrációjának értéke a második referenciafolyadékban 20 mg és 7: 1 arányú hígítást kell elérni, akkor a 13 érzékelőnek 140 mg-ot kell mutatnia. Mindaddig, amíg a 28 vér hígításának értéke 7 : 1, a kalibrálás helyes értéket mutat. Ettől eltérő mért értékek esetén a kijelzett érték nyilvánvalóan hibás. A 13 érzékelő kalibrálására a kalibrálókészülékkel az alábbi műveleteket kell elvégezni. A kalibrációs mintának, amelynek a 28 vérrel kell azonosnak lennie, a kalibrálási művelet során 7 : 1 arányban kell hígulnia. A 13 érzékelőt érintkezésbe hozzuk ezzel a hígított kalibrációs mintával és feljegyezzük a kijelzett értéket. A 13 érzékelőt ezután a 10 kanülből folyó normál mintával érintkeztetjük, amelyet a 42 vezetéken át kapunk, és feljegyezzük a kijelzett értéket. Ha a mért érték a fenti kalibrációs művelet során helyes, akkor a tényleges hígítás mértéke 7:1. Ha a mért érték a 7 : 1 aránytól eltér, akkor a leolvasott érték ettől eltérő lesz. Az érzékelő kimenőjelét, amelyet a mért minta alapján kapunk, a kalibráló mintával kapott érzékelő-jel alapján korrigáljuk. Ily módon kompenzálhatok a hígítás leolvasott értékeinek eltérései. E művelet során a kalibrációs mintát referenciafolyadékként alkalmazhatjuk. A fent említett kalibráció megvalósítására szolgáló készülék vázlatos képét a 3. ábrán szemléltetjük. Az 54 szelep a 12 elosztóvezeték és a 13 érzékelő közötti vezetéken van elhelyezve. Ez a szerkezeti kiviteli alak akár az 1. akár a 2. ábra szerinti készülékhez alkalmazható. Abban az esetben, ha az 1. ábra szerinti készülékhez alkalmazzuk, akkor azt a 13 érzékelő és a 49 vezetéknek az 52 és 42 vezetékkel való érintkezései között helyezzük el. Az 54 szelep egy 55 csőkarmantyúban csúsztathatóan elhelyezett 56 magból áll. Az 55 csőkarmantyúnak két átmenő 57 és 58 átvezetése van. Az 57 átvezetés a 12 elosztóvezetékhez csatlakozó 42 vezetékhez csatlakozik. Az 58 átvezetés az 59 vezetékhez csatlakozik, amelynek másik vége a folyékony minta 60 gyűjtőedényében van elhelyezve. Az 56 magnak egy 61 átvezetése van, amelyben egy axiális és egy radiális rész van kialakítva. Az 56 magnak egy axiális 62 toldata van, amely mágneses anyagból készült, és amely egy 63 tekercs menetében helyezkedik el. A 63 tekercs 64 és 65 vezetékei az ábrán nem ábrázolt tápáramforráshoz csatlakoznak. A 64 vezeték egy 66 nyomógombbal szakítható meg. Normál üzemmódban az 54 szelep a 3. ábrán látható helyzetben van, aholis a 61 átvezetés az 57 átvezetéssel van összekötve. Ha a 13 érzékelőt a kalibrációs mintával kell érintkeztetni, akkor a 60 gyűjtőedényben levő megfelelő mennyiségű 67 kalibrációs minta érintkezik a 60 gyűjtőedénybe bemerülő 59 vezeték végével. A 66 nyomógombot megnyomjuk ésczzcl a 63 tekercs az56 magot az 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
