175795. lajstromszámú szabadalom • Eljárás újszülött borjak ellenállóképességének fokozására
3 173795 4 beoltják az állatba, és azzal kívánják ellenálló képességét növelni. A tapasztalat ezzel sem volt kedvező, Az eljárás ugyanis igen bonyolult, mivel immúnabszorbcióra alkalmas agar- vagy agaróz gélen történő elválasztással kell az antigént előállítani. A beoltás ezúttal is az anyaállatba történik, de ez az eljárás nem nyújt elegendő biztosítékot ahhoz, hogy az anyaállat által kiválasztott ellenanyagok a föcstejen keresztül az újszülött borjúba is bejussanak. Általános használatra szánt eljárást ismertet a 162 789 lajstromszámú magyar szabadalmi leírás, amely emésztőszervi mérgezéses jellegű megbetegedésekkel szemben nyújt védelmet emberi újszülöttek és emlős állatok, így háziállatok esetében is. A módszer azon alapul, hogy az epesav és az epesavas sók porított állapotban besugározva megváltoztatják és detoxifikálják a születés után a bélbe kerülő baktériumokból fölszabaduló endotoxinokat. Az elgondolás önmagában megalapozott, a tapasztalat szerint azonban az ilyen beavatkozás nem akadályozza meg a toxinokat termelő baktériumok elszaporodását, és így az eljárás várt hatása sok esetben nem következik be. A találmány célja olyan módszer kidolgozása, amely kiküszöböli az eddigi eljárások fogyatékosságait, és „automatikusan” garantálja azt, hogy az újszülött szarvasmarha egészségi állapota megfelelő legyen. A találmány feladata ezen belül annak megvalósítása is, hogy az eljárás egyszerűen, olcsón, nagyobb beruházás és bonyolult beavatkozás nélkül minden újszülött borjúnál végrehajtható legyen. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy az újszülött borjú életben maradásának maximális valószínűségét, az ún. humorális védettséget legegyszerűbben biológiai úton lehet elérni. Nevezetesen olyan beavatkozással, amely az ellenállóképesség növekedését mintegy „kényszerpálya mentén” automatikusan megvalósítja. A felismerés lényegi része, hogy az ellenállóképesség fokozásához döntően szükséges immunanyagokat megfelelő töménységben az anyai föcstej tartalmazza. Ezért nem kell egyebet tenni, mint az újszülött borjút „mesterségesen” késztetni kell arra, hogy aföcstejből olyan nagy mennyiséget fogyasszon el, hogy ezáltal szervezetébe a szükséges mennyiségű immúnanyag valóban bele is kerüljön. A felismeréshez tartozik az is, hogy az újszülött borjút azzal lehet nagy mennyiségű föcstej elfogyasztására kényszeríteni, ha éhségérzetét, főleg pedig szomjúságérzetét vérvétel útján hirtelen fokozzuk. Ismeretes a szakirodalomból, hogy hirtelen és nagyfokú éhség, illetve szomjúságérzet alakul ki emberben és állatban egyaránt akkor, ha nagyobb mennyiségű vért vesznek el tőle. A vérvétel következtében ugyancsak hirtelen meggyorsul a plazmafehérjék képződése. Lásd pl. Kemény Armand: „Élettan” c. könyvét (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1974., 281. oldal). Választ ad a szakirodalom arra is, hogy mennyi lehet a károsodás nélkül levehető vér mennyisége. Erre vonatkozó adatokat Tamás László és munkatársai (Acta Veterinaria Acad. Sei, Hung. Vol. 16, 301. oldal), valamint Pethes György és munkatársai (Acta Veterinaria Acad. Sei. Hung. Vol. 19., 81. oldal) dolgozataiban találunk. Ezek szerint — borjakra is vonatkoztathatóan — a vér mennyiségének átlagosan 20 és maximálisan 30%-a bocsátható le egyszerre az állatra nézve káros következmények nélkül. A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti eljárás újszülött borjak ellenálló képességének fokozására azon alapul, hogy az újszülött borjúból, annak megszületése után néhány órán, előnyösen egy órán belül, de mindenképpen a föcstej első fogyasztását megelőzően a borjú vérmennyiségének legföljebb 35%-át, előnyösen 20—25%-át kitevő mennyiségű vért veszünk, ezt követően előnyösen azonnal, de legföljebb 2 órán belül a borjúval legalább 1 liter, célszerűen azonban 1,5—2,0 liter föcstejet itatunk, a levett vért pedig adott tsetben 50 percen, előnyösen 30 percen belül újszülött borjúszérum előállítására alkalmas földolgozó laboratóriumba továbbítjuk. A találmány szerinti eljárás további ismérve lehet, hogy a születés után 36 órán, előnyösen 15—24 órán belül az újszülött borjúszérum immunglobulin szintjét megállapítjuk, és ezzel a föcstej elfogyasztását ellenőrizzük. Az eljárás célszerű foganatosítási módjánál a vérvétel után a borjú meglátásához anyai-, de mindenképpen első napos föcstejet használunk. A vérvételt steril körülmények között, előnyösen vénából, pl. nyaki Vénából végezzük. A találmány szerinti eljárás legfőbb előnye a borjak életképességének fokozására irányuló korábban’ismert eljárásokkal szemben, hogy nincs szükség arra, hogy bonyolult és költséges technológiákkal ellenanyagokat termeljünk, és azt mesterséges úton az újszülött állat szervezetébe bejuttassuk. Módszerünk egyszerűsége és egyben hatékonysága abban van, hogy éhség- és szomjúságérzet útján rákényszerítjük a borjút a föcstej megivására. A föcstej ugyanis bizonyítottan tartalmazza a szükséges ellenanyagokat, és így azok minden különleges intézkedés nélkül természetes úton bejutnak a borjú szervezetébe. Minthogy az állatok egy részénél a születés utáni órákban a szopási reflex még renyhe, és így az újszülött borjú spontán módon nem gondoskodik a létfontosságú föcstej kielégítő mennyiségben való elfogyasztásáról, ezért a vérvétellel a szopási reflex hiányosságát tudjuk biológiai úton pótolni. Az elvégzett vizsgálatok egyértelműen mutatják, hogy és éhség- és szomjúságérzet biológiai úton történő fokozása ténylegesen kiváltja a szükséges;, mennyiségű föcstej elfogyasztását. Ezért annak hasznos és biológiailag aktív komponensei — így elsősorban az immunglobulinok — gyorsan és fokozott mértékben bejutnak az újszülött szervezetébe, és ott rövid idő alatt fölszívódnak. A biológiai előnyök között figyelmet érdemel az is, hogy a vérvétel egy sor egyéb életfolyamat spontán fokozódását is kiváltja. így pl. számottevően növekszik a fehérjék szintézise. _ , Végül, de nem utolsó sorban a találmány szerintj módszer lehetőséget nyújt a föcstejet még nem fogyasztott állatok vérének fölhasználásával újszülött borjúszérum előállítására, amely önmaga is óriási gazdasági jelentőségű. Az újszülött borjúszérumot ugyanis az állategészségügyi állomások, továbbá az állatorvosi és a humán virológiái és egyéb laboratóriumok, valamint a különböző élettani jelenségekkel foglalkozó kutatóintézetek rendszeresen és igen nagy mennyiségben használják. A találmányt példák kapcsán az általunk elvégzett kí5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
