175760. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szennyvíz átlevegőztetésére és szennyvízkezelő átlevegőztető állomás
MAGYAR SZABADALMI 175760 NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS Cl Bejelentés napja: 1974. VI. 13. (II—190) Nemzetközi osztályozás : C 02 C 1/10 Elsőbbsége: Svédország: 1973. VI. 25. (73 088 510) ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1980. IV. 28. Megjelent: 1981. IV. 30. Feltalálók: Szabadalmas: Gatti Guiliano mérnök, Milánó, Olaszország Itt Industries, Inc.* New York, Fries Hjalmar mérnök, Spanga, Svédország Amerikai Egyesült Államok Eljárás szennyvíz átlevegőztetésére és szennyvízkezelő átlevegőztető állomás 1 A találmány tárgya eljárás szennyvíz átlevegőztetésére és szennyvízkezelő állomás. Közösségi, illetve városi szennyvizek összegyűjtésére alkalmazott egyre nagyobb csatornahálózatok építésénél a tapasztalatok kimutatták, hogy az építkezés mére- 5 tének a csatornahálózatban bekövetkező szennyvízrothadás felső határt szab. Ez a rothadás (hidrogénszulfid és egyéb mérgező gázok képződése) a szennyvízben a háztartások elhagyását követő 3 és 6 óra között következik be, amennyiben 10 megfelelő mennyiségű oxigén adagolása nem történt meg és így a természetes biológiai reakció lefolyásának akadálya nincs. A rothadás által képződött mérgező gázok megnehezítik a víz hatásos tisztítását a tisztítóművekben, és a 15 nagyobb szivattyúállomásoknál a bűzös szagból származó problémák keletkeznek. A hidrogénszulfid a csatornahálózatban végzett munka esetében még az egészséget is kockáztatja. A csatornahálózatokban bekövetkező rothadásnak a 20 vízhez történő oxigénadagolás révén megoldott megakadályozása ezért nagyon sürgető feladat. RD Pomeroy és JD Parkhurst által végzett kísérletek kimutatták, hogy a csatornákban és a szivattyúállomásoknál a szennyvíz oxigénvesztesége óránként 20 mg/liter értékű is lehet, és 25 e« a hatást a csatornafalakon képződő biológiai „bőr” jelenléte valamint a szennyvízben kialakuló aktív iszap etedményezi. Ha a csatornahálózaton való keresztülhaladj* során a vízhez oxigént adagolunk, akkor ezzel jelentősen csökkentjük a tisztítóállomásokra kifejtett szerves 30 175760 2 terhelést, és az állomások kapacitását ezáltal megnövelhetjük. A fenti problémák csökkentésére ismertek már eljárások, amelyek a szennyvizet oxigénben igyekeznek dúsítani. Az 1 105 584 számú angol szabadalomból ismert már az, hogy a szennyvízből folyadékáramot ágaztatnak le, ehhez oxigént adagolnak, majd az átlevegőztetett folyadékáramlatot a szennyvízhez visszavezetik. A visszavezetést a szennyvíz felszíne alatti magasságban oldják meg, és ennek következtében a szennyvíz legfelső rétege friss levegőt egyáltalán nem, vagy csak nagyon csekély mértékben kap. Ehhez hasonló probléma lép fel a 3 734 850 számú USA szabadalom szerinti berendezés környezetében, ahol az átlevegőztetett szennyvizet egy olyan bevezetőcsövön keresztül adagolják a tárolt szennyvízhez, amelynek szintje a tárolt szennyvíz felszíne alatt van. Az említett ismert megoldásokban közölt berendezések közös hátránya abban is megnyilvánul, hogy a tárolt szennyvíz felső rétegei elérhetik a kiömlő nyílást és azon keresztül a tárolótérből el is távozhatnak. Ennek következtében a kedvező biológiai hatású aerob mikroorganizmusok oxigénellátása tökéletlen lesz, ami elősegíti a bomlasztó anaerob mikroorganizmusok életfeltételeit. A szennyvízhez az oxigént a legkedvezőbb helyen ott adagolhatjuk hozzá, amikor már áthaladt a kisebb helyi csatornahálózatokon és az első szivattyúállomásokon kezd összegyűlni. A víz ekkorra már rendszerint körülbelül 30 perce érintkezett a kisebb szennyvízvezető csövekkel.
