175749. lajstromszámú szabadalom • Eljárás légtömlős vagy tömlő nélküli gumiabroncsok lekopott futófelületeinek felújítására
5 175749 6 réteg alkalmazása esetén levegőzárványtól mentesen lehet a futófelületet a szövetvázon rögzíteni. A levegőzárványokat az abroncs oldalán levő nyílások szabadonhagyásával lehet eltávolítani. A borítást ezután leveszszük, s a rétegek közötti légutakat ismét eltömjük. A levegőzárványok eltávolítására, valamint a futófelület rögzítésére gumi vagy műanyag szalagot is alkalmazhatunk, amelyet előzőleg lehetőleg perforáltunk. Lehet úgy is eljárni, hogy egy rugalmas anyagú hálóval burkoljuk a futófelületet. A szorosan illesztett borítás által közvetített nyomás a gumiabroncs közepétől annak széléig csökken, ennélfogva a légzárványokat a nyers gumiabroncs szélei irányában csökkenő nyomás útján küszöböljük ki. Ezt a nyomást csak a szövetház görbült felülete igyekszik növelni. A nyers gumiabroncs rétegszerkezetéből eltávolítani kívánt levegőzárványok eltüntetését azzal is meg lehet könnyíteni, ha a bennszorult levegőt a futófelület oldalának irányában haladó csatornákon át távolítjuk el. Ezeket a csatornákat a présformában előkészített nyers felülettel együtt, egyidejűleg lehet kialakítani. A szövetvázat a konfekcionálás és a vulkanizálás tartama alatt egy merev abroncsra lehet felhúzni és préslevegővel nyomás alá helyezni. Ez különösen olyan gumiabroncsok szövetvázára értendő, amelyek zsugorodásra hajlamosak. Az autokláv fűtését forró vízzel, felmelegített levegővel, esetleg nedves levegővel és gőzzel végezzük. Ha a felújításra kerülő abroncs a borításon belül valami módon megsérül, akkor egy olyan felső- és alsórészből álló futófelületet lehet alkalmazni, amelynek alsó része acélfonadékból vagy műanyagfonadékból álló betétekből vagy ehhez hasonlókból áll. Annak érdekében, hogy ezt azeljárást gazdaságosan és megbízhatóan hajtsuk végre, a futófelületet célszerűen mindenkor olyan alsó és felsőrészből készítjük el, amelyeknek nyers felületét a kötés szélein a présformában képezzük ki, majd egy további kötőanyagkeverék segítségével a szövetvázra visszük fel. Mivel az így kialakított alsó rész — a betétek miatt — nem nyúlik ki, ennélfogva a szövetváz kerületét a gyűrűalakú alsó résszel történő bevonás alkalmával csökkenteni kell, például úgy, hogy a szövetvázat a kerület mentén, a borítás több pontján behajlítjuk. Amikor a futófelületet az előre elkészített szövetvázra zárt gyűrű alakjában visszük fel, fennáll annak a veszélye, hogy a képlékeny gumi kötőanyag egyenetlen vagy a futófelület a gumi kötőanyaghoz tapad, mielőtt még a megfelelő pozíciót biztosíthattuk volna. Más, ismert eljárások esetében viszonylag elég költséges gépi berendezést kell igénybevenni, sőt gyakran azzal is számolni, hogy a váz kerületén a futófelület anyagának egyenetlen eloszlása következtében nemkívánatos, kiegyensúlyozatlan anyagtömörödések jönnek létre. A találmány szerinti megoldásnak megfelelően ezért előre gondoskodtunk arról, hogy a futófelület-gyűrűt — annak közvetlenül a szövetvázra történő felhúzása előtt — a kerület irányában kitágítjuk (s ezt az állapotot a gyűrűalakú futófelület minden további nyújtóeszköz alkalmazása nélkül egy ideig meg is tartja) s így az említett gyűrűalakú futófelület átmérője nagyobb lesz, mint .a szövetváz átmérője. . E találmány szerinti megoldásnak megfelelően — függetlenül az előzőekben már ismertetett egyéb műveletektől — azt a védelmet kívánjuk elérni, hogy a gyűrűalakúra kiképzett futófelületet a szövetvázra történő felhúzás előtt egészen egyszerű nyújtási művelet révén erősen kitágítjuk, olyannyira, hogyha a futófelületet a tágítószekezetből kivesszük, átmenetileg 3—4%-os nyúlást tudunk elérni, amelynek révén viszont lehetővé válik az, hogy a gyűrűalakú futófelületet minden további segédeszköz nélkül lehet a szövetvázra ráhúzni és a gyűrűalakú futófelületet ennekfolytán — előnyösen vízszintes helyzetben — pontosan a szövetváz kerületéhez igazodva alakíthatjuk ki. Ha a tágítás mértéke nagyságrendben kb. 4%-os, akkor a tapasztalatok szerint 1%-os maradó alakváltozást lehet elérni. Minden esetben azonban marad annyi idő a nyújtási művelet után, hogy a gyűrűalakú futófelületet a szövetvázra egészen egyszerű módon, egyéb segédeszköz igénybevétele nélkül ráhúzhatjuk. A gyűrűalakú futófelület kitágításának szükséges mértéke különböző tényezőktől is függ. Függ elsősorban a maradó alakváltozás mértékétől és a futófelület gumianyagának összetételétől. A kereskedelemben is ismert anyagú futófelülettel végzett kísérletek egyértelműen azt bizonyították, hogy 100%-os előfeszítés után 4%-os maradó alakváltozás érhető el, mindazonáltal kisebb nyújtási fokozat is kielégítőnek bizonyult. Mivel az előfeszítés utáni átmeneti szabad nyúlás a gyűrűalakú futófelület minden részére hat, ennélfogva, a nyúlás fokozatosan visszaesik egy olyan maradó alakváltozást biztosító értékre, mely mellett a gyűrűalakú futófelület teljes kerülete egyenletessé válik, s így kiegyensúlyozatlan anyagtömörödések nem keletkeznek. A nyújtásnak alá nem vetett gyűrűalakú futófelület átmérőjét lehet ugyanakkorára méretezni, mint a szövetváz átmérőjét. Ebben az esetben mód van arra, hogy a maradandó alakváltozás százalékokban kifejezett egészen csekély visszamaradó mértékét a gyűrűalakú futófelület behengerlése révén könnyen ki lehet egyenlíteni. Nyújtás előtt a gyűrűalakú futófelület átmérője általában 1%-kal kisebb mint a szövet váz átmérője. Ennek az a következménye, hogy a szabad nyúlás csökkenése után nem következik be túlméretezés, s a gyűrűalakú futófelület és a sző vet váz átmérője a végén egyenlők lesznek. Ha olyan gyűrűalakú futófelületet választunk, amelynek átmérője a nyújtás előtt 1%-kal kisebb, ez oda vezet, hogy a futófelület a szövetvázon megfeszül. Ezt könnyű belátni, mivel a gyűrűalakú futófelület átmérője a nyúlás megszűnése után kisebb lesz, mint a szövetváz külső átmérője. Ebben az esetben a gyűrűalakú futófelület kialakításának előnyét azzal a további javítással lehet összekötni, hogy a gyűrűalakú futófelület a szövetvázra feszesen illeszkedik. Ezzel egyidejűleg azt is elérhetjük, hogy a rétegek közül az esetleges levegőzárványokat el lehet tüntetni. A gyürűalakú futófelület ugyanis a szövetvázra annak középső tartományában feszül rá a legjobban és ez a feszülés a szélek felé csökken. Ennélfogva a levegőzárványokat oldalsó irányban történő levegőkiszorítással meg lehet szüntetni. Ha ehhez további nyomásra is szükség van, akkor ehhez alkalmazzuk a nyomóbandázst, vagy hálóalakú borítást. Ha viszont előnyben részesítjük azt a megoldást, mely szerint a gyűrűalakú futófelület átmérője és a szövetváz között csak egészen csekély különbség van, akkor a futófelületet oly módon húzzuk rá a szövetvázra, hogy a kötőgumiréteget a futófelület felhúzása előtt műanyagból készült fóliával vonjuk be, amelyet a gyűrűalakú futófelület felhúzása után a felvitt rétegek közül kihú5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
