175744. lajstromszámú szabadalom • Berendezés fokozott hatásfokú elektrosztatikus festékszórásra, különösen vízzel hígított festékekhez
5 175744 6 kedésével azok potenciálja is növekszik. Az 1 szóróberendezéshez legközelebb fekvő 6 elektródacsúcs van tehát a legkisebb potenciálon, míg a legtávolabbi 4 elektródacsúcs a legnagyobb potenciálon. Ennek biztosítására a legegyszerűbb megoldás az, ami az 1. ábrán is látható, hogy a 7 nagyfeszültségű forráshoz közös 14 vezeték van kapcsolva, amelybe sorosan több R1; R2, R3 fojtóellenállások vannak beiktatva. A 11, 12, 13 nagyfeszültségű csatlakozók ezen ellenállások között vannak a 14 vezetékhez csatlakoztatva. Ily módon az egyes ellenállásokon a feszültségnek megfelelően csökken az átfolyó áram. Ez az áram az elektródacsúcsokról kifolyó töltésekből és ionáramokból adódik. így tehát az elektródacsúcsokon, a mindenkori terhelésüknek megfelelő, fokozatosan csökkenő potenciálok alakulnak ki. Mint ismeretes, az elektródacsúcsoknak kettős feladata van. Egyrészt maguk és a bevonandó 2 tárgy között elektrosztatikus erőteret létesítenek, másrészt a szórósugár környezetében a levegőt ionizálják és így a szórt részecskék vagy cseppecskék töltést kapnak-, melyek révén az erőtérben 2 tárgy irányában kerülnek szállításra. A szóróberendezéstől távolodva, növekvő potenciál következtében a szórt részecskék fokozatosan gyorsulnak. Bár ennél a megoldásnál az elektródák és a földelt szóróberendezések között elektrosztatikus erőtér van, mégis megfelelő a részecskék gyorsítása, mivel a szóróberendezéshez legközelebb eső 6 elektródacsúcson túl jutva, már a bevonandó tárgy irányába mutató erőtér hatására gyorsulnak. Ennek az elrendezésnek az előnye abban van, hogy az 1 szóróberendezéshez legközelebb fekvő elektródacsúcsnak a legkisebb a potenciálja és így ettől az elektródától az 1 szóróberendezés felé mutató erőtér nem túlságosan nagy. Tehát az 1 szóróberendezéshez legközelebb fekvő 6 elektródacsúcs főleg a környező levegő gyors ionizálására szolgál. A további elektródák a levegő további ionizálására, de főleg a 2 bevonandó tárgy felé mutató elektrosztatikus erőtér létesítésére szolgálnak. A mindenkori elektródacsúcsok potenciálja, illetve a potenciál különbségek a szükséges előállítandó erőtérnek megfelelően választhatók meg. A 7, 8, 9 síkokban egy-egy elektróda helyett több elektróda is elhelyezhető, melyek közül az azonos síkban fekvők azonos potenciállal rendelkeznek. Például a szórósugarat legalább két szembenfekvő oldalon körülvevő szigetelőanyagú tartókeretben egy elektródakeret lehet beágyazva, amelyből elektródacsúcsok vagy élek állnak ki. Ezek a szórási sugár teljes szélessége mentén eloszthatók, úgyhogy egyenletes ionszél hozható létre. Adott esetben a különböző 7, 8, 9 síkokban a szórósugarat keresztező elektróda rács lehet elhelyezve, amelyből a 2 tárgy irányába mutató csúcsok vagy élek állnak ki. Itt a ráccsal érintkező szemcsék közvetlenül kapnak töltést. Az 1. ábra szerinti kapcsolás a 2. és 3. ábrákon látható módon kivitelezhető. Itt az 1 szóróberendezésen 15 tartókeret helyezkedik el, amely szigetelőanyagból készül. Ezen a 15 tartókereten az elektródák számára 16, 17, 18 szigetelőcsövek vannak elhelyezve és ezek végéből nyúlnak a szórósugárba a 4, 5, ő dektródacsúcsok. Mint ahogy a 3. ábrából látható, a 16,17 18 szigetelőcsövek egymáshoz képest 90° szögben eltolva helyezkednek el. Amikor az 1. ábra szerinti Rj, R2, R3 fojtóellenállásokat sorosan alkalmazzuk, azok a 15 tartókeretbe lehetnek beágyazva. Abban az esetben viszont, ha különböző nagyságú ellenállásokat párhuzamosan kapcsolunk, akkor azok magukban a 16, 17, 18 szigetelőcsövekben lehetnek elrendezve. A 2. ábra szerinti kiviteli példánál a 14 vezeték a 25 nagyfeszültségű forrástól az 1 szóróberendezésen keresztül van vezetve. Más megoldás esetén azonban a 14 vezeték közvetlenül a 15 tartókerethez vezethető, amely oldhatóan van az 1 szóróberendezés szórócsövén elhelyezve. A 4. ábrán sematikusan további kiviteli példa látható. Itt az Rj, R2, R3 fojtóellenállások az 1. ábra szerinti kapcsolásnak megfelelően sorba vannak kapcsolva és egy 19 szigetelőcsőben helyezkednek, el. Ezen 19 szigetelőcső hátulján csatlakozik a 25 nagyfeszültségű forráshoz vezető 14 vezeték. A 19 szigetelőcsőből további 20, 21 szigetelőcsövek ágaznak ki, amelyeken keresztül a 4, 5 elektródacsúcsok az egyes ellenállások között kapcsolódnak a 14 vezetékhez. Az elektródacsúcsok szükséges távolságának megfelelően van a 19, 20, 21 szigetelőcsövek hossza megválasztva. A 4. ábra szerinti kivitel közvetlenül az 1 szóróberendezéshez van, esetleg oldhatóan kapcsolva, azonban attól függetlenül önálló egységként is kiképezhető. Szabadalmi igénypontok 1. Fokozott hatásfokú berendezés elektrosztatikus festékszórásra, különösen vízzel hígítható festékekhez egy földpotenciálra kapcsolt szóróberendezéssel a festékanyag porlasztására és szórására, elektródacsúcsokkal, melyek szigetelőanyagú tartóban vannak elrendezve és a szórási sugár kilépési irányában a szóróberendezés mögött vannak elrendezve, továbbá nagyfeszültségű csatlakozókkal és áramforrásokkal azzal jellemezve, hogy az elektródacsúcsok (4, 5, 6) a szóróberendezéstől (1) különböző távolságokban vannak a bevonandó tárgy irányában elrendezve és az egymás után következő elektródacsúcsok 4, 5, 6 a nagyfeszültségű csatlakozókkal lépcsőzetesen, különböző potenciálokra vannak kapcsolva. 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az elektródacsúcsok (4, 5, 6) potenciálja az elektródacsúcsoknak a szóróberendezéstől (1) való távolsága növekedésével arányosan, lépcsőzetesen növekszenek. 3. Az 1. vagy 2. ig. pontok szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az egymást követő elektródacsúcsok 4,5,6 szórási sugár tengelyének F tartományában végződnek. 4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a nagyfeszültségű csatlakozók (11, 12, 13) közös nagyfeszültségű áramforráshoz 25 vezető vezetékhez 14 vannak ellenállások Rj, R2, Rj közbeiktatásával kapcsolva. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 <3 3
