175734. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szilárd testekben vagy cseppfolyós oldatokban abszorbeált anyagoknak az abszorbenstől való elválasztására mikrohullámú frekvenciával rezgő elektromárneses terekben
MAGYAR SZABADALMI 175734 NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS Bejelentés napja: 1968. X. 10. (FA—814) Elsőbbsége: módosítva, 1974. VI. 10. Közzététel napja: 1980. IV. 28. Nemzetközi osztályozás: ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI F 26 B 7/00 F 26 B 20/00 HIVATAL Megjelent: 1981. V. 31. Bagó Gyula gépész- és villamosmérnök, Budapest Eljárás és berendezés szilárd testekben vagy cseppfolyós oldatokban abszorbeált anyagoknak az abszorbenstől való elválasztására mikrohullámú frekvenciával rezgő elktromágneses terekben 1 A találmány tárgya eljárás és berendezés szilárd testekben vagy cseppfolyós oldatokban abszorbeált anyagoknak az abszorbenstől való elválasztására mikrohullámú frekvenciával rezgő elektromágneses terekben, ahol az abszorbens s dielektromos állandója és p. mág- 5 neses perméabilités tényezője abszorbeált anyag dielektromos állandójánál és mágneses permeabilitás tényezőjénél legalább 20%-kal kisebb. A találmány szerinti eljárás különösen alkalmas abszorbeált folyadéknak, például víznek, olajnak stb. az őt abszorbeáló kolloid, ka- 10 pilláris vagy kolloid-kapilláris pórusos testtől, főként növényi eredetű anyagoktól, kőzetektől, előbbiek őrleményeitől, aprítékaitól való elválasztására, így például egyes abszorbeáló anyagok nem klasszikus értelemben vett „szárítására”, ami különösen faanyagoknak mégha- 15 tározott nedvességtartalmú állapotra hozására vonatkozik, továbbá folyadékoknak, például nyersolajnak és víznek elválasztására, szeparálására a kőzetből. Közismert tény, hogy a mikrohullámú elektromágneses térbe helyezett anyagok melegszenek. Ezen hatás ki- 20 használására gondoltak akkor, amikor számos kísérletet végeztek különböző anyagok szárítására, ami azt jelenti, hogy hő hatására ezen anyagokból a vizet igyekeztek elpárologtatással eltávolítani. Mint ismeretes, a faanyagok szárítását jelenleg is 25 rendkívül hosszadalmas eljárásokkal végzik. így például az ismert konvenciós elven alapuló mesterséges szárítási móddal egy 48 mm vastag darabokból álló tölgyrakomány 40%-os víztartalomról kb. 450 órás szárítás alatt szárad le 8%-ra úgy, hogy minőségi károsodások ne 30 2 lépjenek fel. Ha ezt a folyamatot gyorsítani kívánják, a hőhatást fokozzák és ez igen gyorsan ellenőrizhetetlen mértékű károsodásokat, felületi és bütü repedéseket, kérgesedést, teknősödést, kajszulást, valamint elszíneződést okoz. A konvenciós mesterséges szárítás rendkívüli hoszszadalmassága terjedelmes szárítótelepeket, költséges berendezést tesz szükségessé, úgyhogy kézenfekvő volt, hogy kísérleteket végezzenek más módszerek meghonosítására. Az egyik ilyen módszer a túlhevített gőzben (a továbbiakban: THG) való szárítás, a másik pedig a nagyfrekvenciás (a továbbiakban HF) szárítás kikísérletezése. Ezek közül a THG módszer nem vezetett eredményre, mert a fellépő rendkívüli nedvességfeszültségek felületi repedéseket okoztak. A HF szárításnál nem sikerült megoldani az elektródák technikai kialakítását, emellett az alkalmazandó nagy feszültség jelentős átütési-szilárdsági problémákat vet fel. A HF szárítás további hátránya, hogy rossz az energia hasznosítási hatásfoka. Emellett nem sikerült a száradás idejét megfelelően lerövidíteni és a fellépő hőhatás következtében gyakran fordultak elő a kezelt anyagnál repedések és meghibásodások. Újabban kísérleteztek mikrohullámú elektromágneses térrel is. (H. Resch: Über die Holztrocknung mit Mikrowellen, Holz als Roh- und Werkstoff c. folyóirat, 26. évf., 9. szám, 1968. szeptember.) Amint az irodalomból kitűnt, ezeknél a kísérleteknél is az elvi alap az volt, hogy a faanyagot a víz elpárologtatásával szárítsák, ezért üregrezonátoron vagy meander alakban hajlított cső-175734
