175705. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet harangszelvényű csúszóíves vágatbiztosító acélszelvények összekapcsolására
3 175705 4 kisebb lesz. Ezek a tulajdonságok a vágatbiztosítás megbízhatóságát csökkentik. A hagyományos összekötő elemek gazdaságossági szempontból sem kedvezőek. A kötőelem két pipacsavarból, egy kengyelből és két anyából áll, amelyeket a helyszínen kell az acélívek egymást átlapoló szelvényeire szerelni. Az összeszerelés munka- és időigényes* és meglehetős ügyességet kíván. Tekintettel arra, hogy minden szelvénycsatlakozásnál kétkengyeles szorítást kell alkalmazni, ez a közvetlen munka- és anyagráfordításon felül nagyobb átlapolási hosszat feltételez, és ezért az acélívek hossza a szükséges hasznos hosszat felesleges mértékben meghaladja. A találmány feladata olyan szerkezet létrehozása harangszelvényű csúszóíves vágatbiztosító acélszelvények összekapcsolására, amely egyszerű felépítése mellett időben tartós kapcsolóerőt biztosít, ugyanakkor súlya és szerelési ideje az ismert megoldásoknál kisebb, és jelentős acélív megtakarítást biztosít. Felismertük', hogy a szokásos megoldások legnagyobb hátránya abból származik, hogy a szorítóerőt csavarfeszítéssel fejtik ki, és ez az erő a kengyelt hajlító igénybevételnek is kiteszi. A találmány lényegét az képezi, hogy csavarkötés helyett olyan ékkel feszített kettős kengyelt alkalmazunk, amelyet a feszítőerő szinte kizárólag csak húzásra vesz igénybe. Közelebbről meghatározva a találmány szerkezet harangszelvényű csúszóíves vágatbiztosító acélszelvények összekapcsolására, amely kengyelből és feszítőelemből áll, és a szerkezetnek a találmány szerint egy darabból kialakított U-alakban elrendezett kettős kengyele van, és ennek keresztgerince, valamint az U- alakzat szárait képező két kengyelteste van, a kengyeltestekben az egymást átlapoló harangszelvényű acélíveket körülzáró és az U-alakzatra merőleges síkú kengyelnyílások vannak kialakítva, a kengyelnyílásokat a külső acélív talprészével kapcsolódó keresztrudak és ebből kiinduló, az acélív harangszelvényű profilját követő és ferdén a keresztgerinchez összetartó szárak határolják, a keresztgerinc és a kengyelnyílásokba helyezett acélívek alsó gerince között zárt keresztirányú ékvezető járat van kialakítva és a feszítőelemet képező feszítőék szorító kötéssel az ékvezető járatba van befeszítve. A találmány szerinti szerkezet egyszerűségén és könynyű szerelhetőségén túlmenően azért képes a vágatbiztosítás biztonságát növelni, mert az egyszer létrehozott kapcsolóerő időben tartósan fennmarad. Az acélívek esetleges mozgása ugyanis az ékes szorítás erejét nem csökkenti, hanem növeli, és a kengyelt hajlító nyomaték nem terheli, ezért kifáradásos deformáció miatt az egyszer létesített feszítés idővel nem tud meglazulni. A találmányt a továbbiakban, egy kiviteli példa kapcsán, a rajz alapján ismertetjük részletesebben, amelyen az 1. ábra a találmány szerinti szerkezettel összekapcsolt két harangszelvényű acélív elölnézete metszeti ábrázolásban, a 2. ábra az 1. ábrán vázolt szerkezet oldalnézete, és 3. ábra az 1. ábrán, vázolt szerkezet távlati képe, ítmelyen w ogyik kengyeltesjet a szemléltetés, céljából eltàyç|ifotti*r, ‘ '' ' ' ;... ‘ A rajzokon szabv&yc^ kjjtlák^^k'ét hfurai^zelv^nyű 3 és 3' acélívet tüntettünk fel, amelyeket a találmány szerint kialakított 2 kengyel szorít össze. A 2 kengyel kettős kiképzésű, és egyetlen darabból visszahajlítással kialakított két egymással egybevágó 5 és 6 kengyelteste, valamint ezeket összekötő 4 keresztgerince van. A „hosszirányú” és „keresztirányú” kifejezéseket az acélívek hossz- és keresztirányában értelmezzük. A két 5 és 6 kengyeltest U-alakban van meghajlítva, és mindkettőn azonos méretű 7 kengyelnyílás van kiképezve. A 7 kengyelnyílás alakja illeszkedik a két egymáshoz feszített 3 és 3' acélív profiljához. A felső 3 acélív 8 talprésze a 7 kengyelnyílást felülről határoló 9 keresztrúdnak támaszkodik. Az 5 és 6 kengyeltestek oldalsó 10 szárai a 9 keresztrúd két végéből, arra merőlegesen indulnak ki, és az alsó 3' acélív talprésze alatt ferdén összetartanak és a 4 keresztgerinchez csatlakoznak. A 4 keresztgerinc belső felülete és az alsó 3' acélív 11 alsó gerince között meghatározott távolság van, és ennek következtében a 2 kengyel és a 7 kengyelnyílásokba vezetett 3 és 3' acélívek 11 alsó gerince között 12 ékvezető járat keletkezik. A 12 ékvezető járatba annak keresztmetszetéhez illeszkedő profilú 1 feszítő ék van beütéssel rögzítve. Az 1 feszítő ék keresztirányban változó vastagságú, és lejtési szöge az önzárási tartományban van. A 3. ábrán megfigyelhetjük, hogy az 1 feszítő ék a feszítési zóna előtt hirtelen lekeskenyedik. Ez a kialakítás a 12 ékvezető járatba való bevezetését elősegíti. A találmány szerinti ékes kengyel alkalmazása nagyon egyszerű. A 2 kengyelt még a 3 és 3' acélívek végeinek átlapolásos összecsúsztatása előtt az egyik acélívre felhúzzuk, majd a másikat is átvezetjük a 7 kengyelnyílásokon. Az 1 feszítő ék tompa végére ekkor kalapáccsal (legalább 5 kg-os kalapáccsal) nagy ütést mérünk, és ez a 2 kengyelt befeszíti. Tekintettel arra, hogy egyetlen 2 kengyel két keresztmetszetben létesít szorító kapcsolatot, nincs szükség egy szelvénycsatlakozásnál két különálló 2 kengyel alkalmazására. A találmány szerinti megoldással létesített kapcsolóerőt az alábbi adatqk szemléltetik. 21 kp/fm-es acélívek összekapcsolásánál egyetlen találmány szerinti ékes kengyelt alkalmaztunk. A 3 és 3' acélívek yégei között az átlapolási hossz 20 çm volt. Az 1 feszítő ékre gyakorolt egyetlen határozott ütés után megmértük az acélívek elcsúsztatásához szükséges erőt, és ez 15,2 Mp értékű volt. Ezt követően második ütést mértünk az 1 feszítő ékre és ismét megmértük az elcsúsztatáshoz tartozó erőt, amely ekkor 18,4 Mp volt. A leírás bevezető részében említett szabványos pipacsavaros kengyellel ezt követően összehasonlító ,mérést végeztünk. A 3 és 3' acélívek között 40 cm-es átlapolási hossz mellett két szabványos kengyelszorítót szabályosan felszereltünk és megszorítottunk. Az elcsúsztatáshoz tartozó erő 9,2 Mp értékű volt. Ezt követően a pipacsavarokat, meghúztuk és az ismételt mérésnél 17,2 Mp erőt kaptunk. A mérési adatok egyértelműen mutatják a két megr oldás közqtt fenn$}|ó különbséget. Nagyon lényegesnek tartjuk, hogy egyetlen ütés már, megfelelő szorításai kapcsolatot hozott létre, és ezt a kapcsokat ^ ismételt ütés riem.lényqgçsen,javítóba.látható, hogy, a :p$aöayarog kengyelnél qz qjgyszép, pieghlwás után a későbbi q$yep pggy jelentősége 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 V 2
