175696. lajstromszámú szabadalom • Kokillablokk nagyszelvényű fémtuskók félfolyamatos és folyamatos öntéséhez
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 175696 szolgalati találmány Bejelentés napja : 1977. VI. 28. (AU—376) Nemzetközi osztályozás: B 22 D 7/00 Közzététel napja: 1980. III. 28. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1981. III. 31. Feltalálók : Szabó Ottó, oki. gépészmérnök, 65% Tvaruskó László, oki. kohómérnök, 35% Székesfehérvár Szabadalmas : Alumíniumipari Tervező és Kutató Intézet, Budapest Kokillablokk nagyszelvényű fémtuskók félfolyamatos és folyamatos öntéséhez 1 2 A találmány tárgya kokillablokk nagyszelvényű fémtuskók félfolyamatos és folyamatos öntéséhez, vízkamrákat tartalmazó kokillaasztallal és kokillákkal. Nagyszelvényű hengerlési fémtuskókat — különösen Al-tuskókat — félfolyamatos és folyamatos öntőgépeken általában két, vagy több érben öntenek „egy huzsára”. Azok az öntőgépek, amelyeken nagyszelvényű tuskókat egyszerre igen sok érben (pl. 400 x 1200-as szelvényt 10 érben) öntenek, vertikális elrendezésűek. Az 10 öntőgépeken alkalmazott kok illaasztalok nagyon nagyok és egyenként általában 5—10 kokillahelyet tartalmaznak. A kokillaasztalokba a hűtővizet egy vagy több nyíláson vezetik be. A vízbevezető nyílások az esetek túlnyomó részében a kokillaasztal oldalán vagy alján 15 helyezkednek el. A kokillahelyek a kokillaasztalokon egyenletes osztásban, egymástól egyenlő távolságra — következésképpen a vízbevezető nyílásoktól más-más távolságra — helyezkednek el. A kokillaasztal belső szerkezeti kialakítása azt igyekszik biztosítani, hogy a számos kokillahely vízellátása térben és időben egyenletes és állandó legyen. A kokillahelyekben alkalmazott kokillák (kokillahüvelyek) általában nyitott vízterűek, ami azt jelenti, hogy a kokillahüvelyek falán végigfolyó vízköpeny a kokillafallal ellentétes oldalán az atmoszférával van közvetlen kapcsolatban. A kokilla külső falára ömlő hűtővíz a kokilla belső terébe folyamatosan öntött fémtől közvetett úton — a kokillafalon keresztül — vonja el a hőt, így az dermedni kezd. A kokilla faláról a kokillából folyamatosan „kicsúszó” tuskó falán 30 végigfolyó vízköpeny pedig közvetlen úton vonja el a tuskó hőjét. A kokillára időegység alatt rávezetett víz mennyisége függ a tuskó keresztmetszeti méreteitől és a süllyesztési 5 sebességtől. A tuskóban a dermedés során kialakuló szövetszerkezet és feszültségek nagyrészt a hűtés függvényei. (Pl. rosszul beállított vízhozam, illetve a hűtés során kialakuló aszimmetria öntési selejtet eredményezhet.) A kokillát a kokillaasztal vízkamrái teljesen vagy részlegesen fogják körbe. Ezeknek a kokilla külső falai felé néző oldalain sűrűn egymás mellé fúrt állandó átmérőjű furatokon, vagy réseken áramlik ki a hűtővíz és ömlik a kokillára. Mivel a különböző keresztmetszetű tuskók hűtővízigénye nagyon eltérő, az állandó méretű kiömlőnyílással rendelkező vízkamrák nem biztosíthatják a különböző szel vény méretű tuskók öntéséhez szükséges méretű kokillák mindenkori ideális hűtését — mivel az állandó méretű furatokon vagy réseken átáramló 20 hűtővíz sebessége a technológia által meghatározott és beállított hűtővízhozamtól függ. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a kokilla falának a vízpászma nem mindig azonos sebességgel és azonos helyen ütközik. Még az is előfordulhat, hogy a beállított kis vízhozam csak akkora 25 sebességet eredményez a kiáramlásnál, hogy a vízpászma a kokilla falát el sem éri. Ilyenkor alkalmaznak ugyan kisegítő megoldásokat — például megnövelik a hűtővízhozamot, vagy toldó betétekkel a hűtővizet a kokilla falához közelebb vezetik — de ezek egyike sem eredményez maradéktalanul jó megoldást. 175696
