175640. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyorsan kötő, fröccsönthető epoxi gyanta kompozíció előállítására

3 175640 4 Leggyakrabban használt vegyületek az alifások közül a dietilén-triamin, a trietilén-tetramin, a tetraerilén­­-pentamin, a hexametilén-diamin és a dicián-diamid, az aromások közül a metafenilén-diamin, a diamino-di­­fenilmetán és diamino-difenil-szulfon. A katalizátorok ma még csak kivételes esetekben használatosak önálló hálósító ágensekként, mint a BF3 és komplexei, inkább hálósító kompozíciókban gyorsí­tóként használják, mint pl. a különféle tercier aminok. Ha a hálósítószerek két csoportját, az anhidrideket és az aminokat összehasonlítjuk, akkor a következők álla­píthatók meg: 1. Az anhidridekkel történő hálósítás termékei jobb termomechanikai tulajdonságokkal rendelkeznek, mint az amin-hálósítás termékei, de az a körülmény, hogy az anhidridek reakciói 150—200 °C hőmérsékleten mennek végbe, korlátozzák az alkalmazási területeket. Vannak ugyan olyan anhidrid-eutektikumok, amelyek szoba­­hőmérsékleten is hálósítanak, de ezek a reakciók lassú­ak, ami gyakorlati szempontból hátrányos, és ezen egyes esetekben gyorsító katalizátorok adagolásával segíte­nek. 2. Az alifás aminok kitűnnek reaktivitásukkal, amiért a normál hőmérsékleten végzett keményítések általáno­san használt reagensei. Ezen igen nagy technikai előny­nyel szemben áll azonban az alifás aminokkal történő hálósítás esetén a viszonylag alacsony Martens hőálló­ság. 3. Aromás aminokkal a hálósítás 150 °C—200 °C kö­rül történik, és a termékek igen jó termostabilitással és korrózióállósággal tűnnek ki. Az aminokkal történő hálósítási reakció során új sze­kunderalkoholos OH-csoportok képződnek, amelyek polárosságuk folytán növelik az adhezív tulajdonságo­kat. A 6 613 737 számú holland és a 7 587 499 számú ja­pán szabadalmi leírás térhálósító rendszereket ismertet epoxigyantához, ezek alkalmazásának hátránya a vi­szonylag hosszú gélesedési idő. Az epoxi gyanta termé­kek igen sok alkalmazási területe közül egyik legfonto­sabb iparág a villamosipar, ahol különösen beváltak ki­váló elektromos szigetelő képesség mérethű formadara­­bokká való feldolgozhatóságuk, csekély zsugorodásuk, jó mechanikai tulajdonságaik miatt. A különböző epoxi­­kompozíciók évek óta ismeretesek és beváltak mint te­kercselések és kábelfejvégződések szigetelő és kiöntő­anyaga, továbbá mint elosztók, transzformátorok, áram- és feszültségváltók, oltókamrák, támszigetelők szerkezeti anyaga. Az utóbbi években ismertté vált az epoxi öntvények készítésének egy újabb módja, amikor a szerszámba ön­tött kompozíció nyomás alatt gélesedik, térhálósodik ; ennek egy továbbfejlesztett racionális módozata az az eljárás, amikor a formaadás módosított fröccsöntőgép alkalmazásával történik, igen rövid ciklusidőkkel. Ezt az eljárást automatikus nyomás alatti gélesítésnek (au­tomatische Druckgelierverfahren, röv. ADG) nevezik. Segítségével lehetővé válik a formatestek szériagyártása, mert a ciklusidő perc nagyságrendű, és jelentősen csök­kennek a gyártás költségei. Lényeges különbség a nyomás alatt térhálósító eljárás és a korábbi atmoszferikus kiöntési eljárások között az, hogy a szerszám hőmérséklete magasabb a térhálóso­dási reakció exoterm felmelegedése által kialakuló hő­mérsékletnél, és ennek következtében a térhálósodási folyamat kívülről befelé, a szerszám falától az öntvény közepe felé halad. Ez a körülmény, valamint a nyomás lehetővé teszi a frissanyag utánpótlást, ami által a zsugo­rodás okozta térfogat-kontrakció kompenzálódik, és mérethű darabok nyerhetők. E szemponton túlmenően a nyomás alatti térhálósítás kedvezően hat a buborék­képződéssel szemben is. Az automatikus, fröccsöntőgépen kivitelezhető, nyo­más alatti térhálósítási eljárás megjelenésével együtt ismeretessé váltak azok az epoxi gyanta kompozíciók, amelyek alkalmasak az említett eljárás kivitelezésére. Az ilyen célra kidolgozott eddig ismert epoxikompozí­­ciók műszaki haladást jelentettek, mert lehetőséget ad­tak a szériagyártás szempontjából szükséges rövid cik­lusidőkre. Ez azt jelenti, hogy például 5—10 kg-os formatestek esetében 180 °C-on és 3—5 atm nyomáson a ciklusidő 12—14 perc volt. Hátrányuk azonban, hogy nem teszik lehetővé olyan villamosipari tekercsek be­ágyazását, amelyeknek szigetelése ilyen hőm. tarto­mányban károsodik, mert ezek általában az F hőosztály­ba tartoznak, amely max. 155 °C hőállóságot jelent. A 155 °C alatt végzett keményítés viszont a ciklus időt nagy mértékben megnöveli. A találmány célja olyan eljárás kidolgozása, amely lehetővé teszi az eddiginél lényegesen gyorsabban kötő epoxi-kompozíciók előállítását. A találmány alapja az a felismerés, hogy a fenti cél elérhető, ha módosítatlan folyékony epoxi gyantához ftálsavanhidrid-típusú speciális hálósítót és tercier-amin­­típusú speciális gyorsítót adunk. Fentiek alapján a találmány eljárás gyorsan kötő, fröccsönthető epoxi-kompozíció előállítására, ahol mó­dosítatlan, folyékony epoxi gyantához ftálsavanhidrid­­típusú hálósítót és tercier-amin-típusú gyorsítót, továb­bá szervetlen töltőanyagot és pigmentet adunk. A talál­mány értelmében úgy járunk el, hogy ftálsavanhidrid­­típusú térhálósítóként metil-hexahidroftálsavanhidridet, míg tercier-amin-típusú gyorsítóként 2-4-6-tri-(dimetil­­amino-metil)-fenolt használunk. A találmány szerinti eljárással előállított gyanta kom­pozíció mindazon előnyökkel rendelkezik, amelyekkel a korábban ismert és ilyen célra alkalmazott kompozí­ciók is rendelkeznek, mint amilyenek a tárolhatóság, a kb. 8 óra feldolgozhatósági idő, a töltőanyaggal való tölthetőség (100—400%), a teljes kikeményedés utáni kiváló elektromos és mechanikai tulajdonságok. A találmány szerinti epoxi-kompozíciónak a fentie­ken túlmenő további előnye, hogy a megszilárdulás ideje 4—ötször rövidebb a korábban ismert kompozí­ciókéhoz viszonyítva, így pl. 5—10 kg-os formatest ese­tében 165 °C-on 3—5 atmoszféra nyomás alatt a kötési idő 2—3 perc, és az eljárásban alkalmazott gyanta kom­ponens tiszta diánepiklórhidrin-alapú gyanta, és így a kompozícióban nincs olyan komponens, amely gyengí­tené az epoxigyanta kiváló mechanikai és elektromos tulajdonságait, valamint kémiai ellenállóképességét. A találmány szerinti eljárás foganatosítására az alábbi kiviteli példákat adjuk meg: 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom