175638. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés híg istallótrágya sűrítésére és komposztálására
3 175638 4 jes egészében felhasználja, azt besűriti és komposztálja. A jelen találmány szerinti eljárás lényege, hogy a híg, mintegy 6—8% szárazanyagot tartalmazó istállótrágyát zárt medencében nedvszívó szervesanyag-rétegből — célszerűen szecskázott szalmából, kukoricaszárból, tőzegből stb. álló — nedvszívó rétegre vezetjük, ezáltal megszűrjük és nedvességtartalmának egy részét felitatjuk, az átszűrődött, lecsökkent nedvességtartalmú folyadékfázist aknában összegyűjtjük, majd megemelve — általában az újonnan érkező híg istállótrágyával váltakozva — ismét az előző felitatás következtében már bizonyos mértékben beiszapolt nedvszívó rétegre vezetjük mindaddig, amíg az pl. szemmel becsülhetően már telítettségéhez közel beiszapolódott ; ezután a réteget friss nedvszívó réteggel borítjuk s a műveleteket mindadig folytatjuk, míg a zárt medence a beiszapolt nedvszívó rétegekkel megtelt és már több trágyalevet nem bocsát ki magából; ezután a medence tartalmát hosszabb ideig, pl. negyven napon át pihentetjük, végül markolóval kiemeljük és trágyázásra történő közvetlen felhasználásra vagy ezt megelőző tárolásra elszállítjuk. Az ilyen módon előállított komposzt jól tárolható, szárítható és trágyázásra kiválóan hasznosítható, emellett külön vízfelhasználása gyakorlatilag nincsen és a zárt technológia következtében a környezetet — főleg a talajvizeket — nem szennyezi. Általa nagymennyiségű szervestrágya állítható elő, amely jelentős műtrágya-megtakarítást jelent. Ismeretes, hogy a műtrágya energiaigényes termék, kiváltásával jelentős megtakarítás érhető el. Az eljárás foganatosítására szolgáló, találmányunk szerinti berendezés lényege, hogy a berendezésnek több medencéje, e medencékbe szabályozhatóan váltakozva bevezető csőrendszere, és e csőrendszert gyűjtőaknából szervestrágyával tápláló szivattyúja van, amellett medencéi a folyadékfázis összegyűjtésére a végükön gyűjtőaknába torkolló gyűjtőcsatornával, e gyűjtőaknák a folyadékfázis felemelésére állandóan telepített fix vagy időszakosan telepített mobil szivattyúval vannak ellátva, a csőrendszer, illetve a kiválasztott medencébe vezető szakasza közbeiktatott zárószerkezetek szabályozásával egyaránt csatlakoztatható vagy a híg szervestrágyát, vagy a folyadékfázist szállító, vagy akár mindkét szivattyú szívóoldalára. Különösen ajánlható a berendezésnek az a kiviteli alakja, amelynél a medencében kiképzett mélyvonal mentén elrendezett oldalfal oldható kötésű fix támasztóelemek között elhelyezett, cserélhető nedvszívó elemekből, pl. szalmabálákból van felépítve. Ennek az utóbbi kiviteli alaknak megvan az az előnye, hogy amikor az alsóbb nedvszívó szervesanyag rétegek már telítődtek és így áteresztőképességük is gyakorlatilag megszűnt, a medencefenékkel párhuzamosan, tehát lejtősen elhelyezett beiszapolt réteg tetején is végigfolyhat a felette levő rétegen szűrt folyadékfázis s a szalmabála-falon keresztül újabb szűréssel kerülhet a gyűjtőcsatornába. Az egyes medencéket úgy célszerű méretezni, hogy a bennük elhelyezett nedvszívó rétegek mintegy 7—10 nap alatt iszapolódjanak be. Ez azért előnyös, mert ha az állatállományban fertőzött állat van, a lappangási idő hét nap lévén, az állattól a medencébe került trágya a medence kiürítésével még idejében eltávolítható. A következőkben a találmányunk szerinti eljárást és berendezést részletesebben ez utóbbinak egy példaképpeni kiviteli alakjával kapcsolatosan a mellékelt rajzokra való hivatkozással magyarázzuk meg. Az 1. ábra a berendezés példaképpeni kiviteli alakjának vázlatos felülnézete; a 2. ábra pedig az 1. ábrán M-mel jelölt vonal mentén vett keresztmetszete. Az 1. ábrán felülnézet ben a berendezés elrendezését tekinthetjük át. A nyolc A-H medence párosával (A-B, C-D, E-F, G-H) egymás végében van kialakítva oly módon, hogy azoknak az 1 magasabb szinten levő utak felőli oldalán a 2 tömör betonfal, a mélyebben fekvő 3 utak felőli oldalán a 4 gyűjtőcsatorna van elrendezve. A medencefenekek és a gyűjtőcsatornák lejtési irányát nyilak jelzik. A 4 gyűjtőcsatorna mellett a medence felőli oldalán az 5 betonoszlopok áttört falat alkotnak, amely betonoszlopok 6 közét a 6a szalmabálasorral töltjük ki. A 6a szalmabálafalat az 5 betonoszlopok között kifeszített, oldható kötésű huzalból álló 7 támasztóelemek rögzítik. A berendezés magasan fekvő 1 útjai mellett húzódnak a 7 kifolyónyílásokkal ellátott 9a—9h csővezetékszakaszok, amelyek rendszere egyaránt csatlakoztatható a 15 tápvezeték és a 12 beépített szivattyú közvetítésével úgy a hígtrágyát tartalmazó 11 aknához, mint ezek elzárása esetén a 14 mobil szivattyú közvetítésével az egyes medencék végén kialakított folyadékfázist tartalmazó 11 gyűjtőaknákhoz. Az A-H medencék fenekének lejtése erősebb — pl. 10%, a 4 gyűjtőcsatornáké enyhébb, pl. 2%. A 4 gyűjtőcsatornák a medencék lábánál elhelyezett 13 gyűjtőaknákba torkollanak. A 2. ábrán jól láthatjuk a 2 betonfalak, a D, F, H medencék, az 5 betonoszlopok, a 7 támasztóelemek, a 6a szalmabálák, az itt megmutatkozó 9f és 9g csővezeték-szakasz metszete, a 8 kifolyónyílások, valamint az 1 magasvezetésü és a 3 mélyvezetésű út egymáshoz képesti keresztmetszeti elrendezését. Az ábrán a H medencében feltüntettük a 16 már beiszapolódott, tömör és a 161 laza terítésű szűrőréteget — esetünkben szecskázott szalmát. Eljárásunkat a bemutatott berendezésen a következőképpen hajtjuk végre: az 5 betonoszlopok közé elhelyezzük a 6a szalmabálákat, célszerűen szélesebb oldalukkal rakva egymás mellé, majd helyzetükben rögzítjük a 7 támasztóelemek összekapcsolásával. Ezután a soronkövetkező, esetünkben a H medence fenekére kb. 20 cm vastag szecskázott szalmából álló szűrőréteget terítünk. A csőrendszernek a 10 elzáró szerkezeteit olyan kombinációban zár-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
