175614. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aluminium, horgany szinesfém, stb anyagú, bonyolult alakú tárgyak, főként iparművészeti tárgyak öntéssel való előállítására

3 175614 4 tárgy fémanyaga olvadáspontjának hőmérsékle­tén hosszabb ideig tartva rendszerint károsod­nak, esetleg teljesen tönkremennek. Főként iparművészeti tárgyak készítésénél elő­forduló feladat, hogy a tárgy meghatározott fe­lületrészein különböző színű és alakú, kőzúzalék­hoz hasonló megjelenési formájú díszítő elemnek kell lenni. Az ilyen elemek nem ragaszthatok az öntött tárgyra, mert ehhez nem megfelelő az alakjuk. A formázó homokban levő öntőüreg fe­lületébe sem erősíthetők be, mert az öntés köz­ben áramló folyékony fém a formázó homokból ezeket elsodorja, elmossa. Magát a tárgyat sem lehet úgy kialakítani, hogy valamilyen mechani­kus kötést lehetne alkalmazni. A bonyolult alakú, szétágazó és aránylag kis keresztmetszetű részekből álló tárgyak öntésénél sokszor okoz problémát, hogy az olvadt fém­anyag a szűk keresztmetszeteken való átfolyás közben még az előtt megdermed, mielőtt a fém­anyag a teljes öntőüreget kitöltené. Sok esetben — főként iparművészeti tárgyak öntésénél — az öntőtechnológus nem alkalmazhatja az ipari cé­lokra szolgáló, egyszerűbb alakú tárgyak önté­sénél szokásos technológiai rendszabályokat, mi­vel az iparművészeti tárgyaknál a művészi, esz­tétikai szempontok is fontosak. Valamely ipar­­művészeti tárgy felületén nem lehet bárhol pél­dául eltávolított fölöntés nyoma vagy hasonló. Bonyolult alakú tárgyak öntésére ismert olyan eljárás is, amelynél az önteni kívánt munkada­rab, illetve tárgy alakjának megfelelő alakú min­tát gyakorlatilag maradék nélkül elégethető, ha­­bosítható műanyagból, például polistirolból vagy polietilénből készítik. Ezt a habanyagból levő mintát ágyazzák be a homokba és ráöntik az ol­vadt fémanyagot, amely az előtte levő habanya­got elégeti, elgázosítja. A habanyag öntőminta a formahomokban levő formaüreg falát elég erő­sen tartja ahhoz, hogy a beöntött fém megder­­medése, illetve megszilárdulása után az előállí­tani kívánt tárgy kellő alakját megkapják. Ennek az eljárásnak hátrányos tulajdonsága, hogy a habanyag öntőminta az olvadt fémmel való érintkezésbe kerülése során túlságosan gyor­san ég el. A formaüreg falai mellett már nincs öntőminta anyag akkor, amikor az olvadt fém még aránylag nagy sebességgel áramlik, tehát a formaüreg falát eróziós hatás révén koptatja, rongálja. Ha a formaüreg falán valamilyen az önteni kívánt tárgy anyagától eltérő anyagú be­tét vagy díszítő elem, díszítő idom van, ezt he­lyéről elsodorja, elmossa. Ha a betét vagy díszítő elem anyaga olyan minőségű, hogy az olvadt fém aránylag magas olvadási hőmérséklete fölötti hő­mérsékleten károsodik, a díszítő elem vagy idom megrongálódik, esetleg teljesen tönkremegy, mi­vel aránylag hosszú ideig van ennek a károsító, magas hőmérsékletnek kitéve. Az öntőminta hab­anyaga általában annál gyorsabban ég, minél na­gyobb az olvadt fémmel pillanatnyilag érintke­ző felülete. Ez azt jelenti, hogy a habanyag ön­tőminta nagyobb keresztmetszetű részein az ol­vadt fém gyorsabban halad előre, mint a hab­anyag öntőminta kisebb keresztmetszetű részein. Ennek eredményeként gyakran előfordul, hogy a formaüreg nagy keresztmetszetű részeinek fa­lánál a beöntött fémanyag már kezd dermedni akkor, amikor az általában e falakba benyúló, ezekből kiágazó, kisebb keresztmetszetű öntő­üreg-részeket az olvadt fém még nem töltötte ki. Ennek következtében a kis keresztmetszetű for­maüreg részekbe már nem is áramlik be a fém­anyag és maga az öntvény hiányos, rendelteté­sére alkalmatlan lesz. A találmány feladata alumínium, horgany, szí­nesfém stb. anyagú, bonyolult alakú tárgyak, fő­ként iparművészeti tárgyak öntéssel való előállí­tására olyan eljárás létrehozása, amely révén az öntéshez szükséges minta gyorsan és olcsón, kel­lő alakban előállítható, a formahomokba egysze­rű módon beágyazható és a formaüreg, illetve öntőüreg pontos alakúra készíthető, öntés folya­mán a formaüreg fala nem sérülhet meg, az ön­teni kívánt tárgy felületébe öntés révén erősített, más anyagú idomok és díszítő elemek a kész önt­vényen pontosan az előírt helyen és helyzetben vannak, ezek öntés közben nem sérülnek meg, továbbá az olvadt fém a formaüreg minden ré­szét teljesen kitölti, tehát hiánytalan, pontos ala­kú öntvény nyerhető. A találmány a kitűzött feladatot olyan eljárás létrehozása révén oldja meg, amelynél az öntő­minta anyagaként gyakorlatilag maradék nélkül elégethető, illetve elgázosítható habanyagot al­kalmazunk és az öntőmintát formahomokba ágyazzuk, a formahomokban hagyjuk és az ol­vadt fémet erre öntjük, és amelynek jellemzője, hogy a habanyagból levő öntőmintának azokról a helyeiről, amely helyeken az olvadt, áramló fém a formaüreg falát az alaki- és méretjellem­zők következtében megrongálhatja, és/vagy ame­lyeken már az öntés előtt elkészített tárgyakat, idomokat vagy díszítő elemeket kell az öntvény­be erősíteni és/vagy ahol az olvadt fém átfolyási sebességét csökkenteni kívánjuk, egy habanyag réteget választunk le, a leválasztási felületre az öntőminta habanyag szerkezeténél tömörebb szerkezetű, a hőt kevésbé vezető, ennél kisebb sebességgel égő, illetve gázosodó anyagból levő védő réteget viszünk föl, majd a szétválasztott felületeket újból összeragasztjuk és az így elké­szített öntőminta formahomokba ágyazása után, a fémnek formaüreget kitöltő habanyagra önté­sekor a habanyag elégését, illetve elgázosodását a védő rétegekkel helyileg késleltetjük, illetve szabályozzuk. A találmány szerinti eljárás további jellemző­je, hogy a védő réteg anyagául ásványi anyagot, például gipszet, agyagot, cementet vagy fémoxi­dot polivinilacetát vagy polivinilpropionát vizes oldatával diszpergált állapotba hozunk, ebből az anyagból a védő réteget valamilyen ismert mó­don a habanyag leválasztási felületére juttatjuk, majd a leválasztott habanyag réteget a hab­anyag öntőmintára, eredeti helyzetébe visszahe­lyezzük, ide ragasztjuk. A találmány szerinti eljárás további jellemző­je, hogy védő rétegként fém fóliát helyezünk a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom