175570. lajstromszámú szabadalom • N-fenil-N-metil-N'-metoxi-karbamid-származékokat hatóanyagként tartalmazó gyomirtószerek, és eljárás a hatóanyagok előállítására
3 175570 4 jukat is használhatjuk ; dimetil-hidroxilamin használata esetén természetesen a metilezést elhagyjuk. b) A találmány szerint az I általános képletű karbamidszármazékok egy másik előállítási módja szerint egy II általános képletű anilint oldószer vagy hígítószer jelenlétében szervetlen vagy szerves segédbázis hozzáadásával az V képletű N-metoxi-N-metil-karbamidsav-kloriddal reagáltatjuk a [B] reakcióséma szerint. Az I általános képletű karbamidszármazékok előállításához használt II általános képletű anilineket például H. G. Gilman és munkatársai módszere [J. Org. Chem. 19, 1071 (1954)] szerint állíthatjuk elő. Alkalmas anilin például az m-terc-butil-anilin (fp.0,oi 73 °C) és az m-izopropil-anilin (fp.0,oi 65 °C). Előnyös az a) eljárásváltozat használata. A következő példák szemléltetik az I általános képletű vegyületek előállítását. A hőmérsékleti adatokat Celsius-fokban adjuk meg. 1. példa 14,9 sr m-(terc-butil)-anilin és 10,1 sr trietilamin 100 sr toluollal készült oldatához 20—40°-on hozzácsepegtetünk 12,4 sr N-metoxi-N-metil-karbamidsav-kloridot. A reakciókeveréket fél óra hosszat keverjük, majd vízzel mossuk, a, szerves fázist elválasztjuk és bepároljuk. A kapott maradékot metilciklohexánból átkristályosítva 17,2 sr N-[m-(terc-butil)-fenil]-N'-metoxi-N'-metil-karbamidot kapunk; olvadáspontja 82—83°. 2. példa 287 sr hidroxilamin-hidroklorid, 367 sr víz és 770 sr diklór-metán elegyéhez keverés közben 0—5°-on hozzácsepegtetünk 330 sr, 33%-os nétriumhidroxid-oldatot. A reakciókeverékhez ezután hozzácsepegtetünk 443 sr m-izopropil-fenil-izocianát 400 sr diklór-metánnal készült oldatát, majd éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük. A kivált csapadékot leszívatjuk, vízzel mossuk és szárítjuk. 505 sr N-(m-izopropil-fenil)-N'-hidroxi-karbamidot kapunk; olvadáspontja 120—123°. Ezt a terméket 1350 sr vízbe szuszpendáljuk és 1000 sr 39%-os nátriumhidroxid-oldat hozzácsepegtetésével feloldjuk. Az oldathoz keverés közben 20—40°-on hozzácsepegtetünk 920 sr dimetiiszulfátot, 1 óra hosszat szoba hőmérsékleten keveijük, 5°-ra lehűtjük, a kivált csapadékot leszívatjuk, vízzel mossuk és szárítjuk. Maradékként 480 sr N-(m-izopropil-fenil)-N'-metoxi-N'-metil-karbamidot kapunk, ami metilciklohexánból átkristályosítva 78— 79°-on olvad. A találmány szerinti gyomirtószerek felhasználása történhet a talajba való bedolgozással, a talajfelület kezelésével vagy a kikelt növények kezelésével. Különleges alkalmazási mód a levelek alá való permetezés (postdirected, lay-by). Ennél a kezelésnél a permetsugarat úgy irányítjuk, hogy a permet a kikelt, érzékeny haszonnövények leveleit lehetőleg ne érje csak az alattuk levő talajfelületet és az ott tenyésző gyomnövényeket. A felhasználási lehetőségek sokrétűségének figyelembe vételével a találmány szerinti szereket vagy ezeket tartalmazó keverékeket nemcsak a leírásban megadott haszonnövények gyommentesítésére, hanem számos más haszonnövény ültetvényben is használhatjuk. A hatóanyag felhasznált mennyisége az összes körülmény figyelembe vételével 0,1 és 15 kg/ha között lehet. A találmány szerinti gyomirtószerek fűjellegű és széleslevelű gyomok elleni jó hatását őszi gabonában és a haszonnövények jó tűrőképességét a következő kísérletek alapján szemléltetjük. A kísérleteket növényházban és szabadföldön végeztük. 1. Növényházi kísérletek Tenyészedényként körülbelül 1,5% humusztartalmú agyagos homokkal töltött 300 ml-es műanyag virágedényeket használtunk. Az edényeket sekélyen bevetettük — fajtánként elkülönítve — az 1. táblázatban felsorolt kísérleti növények magvaival. Közvetlenül ezután — kikelés előtt —a talaj felületét a hatóanyagokat tartalmazó szerekkel kezeltük. A hatóanyagokat vízben szuszpendáltuk vagy emulgeáltuk és finom porlasztású porlasztóval a talajra permeteztük. A kezelés után az edényeket kissé meglocsoltuk, hogy a magok kikelését, és csírázását serkentsük, valamint a szerek hatáskifejtését elősegítsük. Ezután az edényeket átlátszó műanyaglappal letakartuk, amíg a növények kikeltek. A lefedés célja a vizsgálati növények egyenletes fejlődésének elősegítése — ha ezt a szer nem befolyásolta —, továbbá az illékonyabb szerek elpárolgásának megakadályozása volt. A kikelés utáni kezeléshez a kísérleti cserepekben a növényeket fejlődésüknek megfelelően 3—10 cm magasságig tenyésztettük és a kezelést ezután végeztük. A kezelés után az edényeket nem takartuk le. Az edényeket növényházban tartottuk és a kísérleti időszak 4—6 hét volt. Ezalatt a növényeket gondoztuk és a kezelések hatására kifejtett viselkedésüket feljegyeztük és kiértékeltük. Az eredményeket ismertető táblázatokban megadjuk a szerek hatóanyagát, kg/ha hatóanyag menynyiségben az alkalmazott adagot és a vizsgált növényeket. A kiértékelést 0-tól 100-ig terjedő skálával végeztük. A 0 azt jelenti, hogy a növények nem károsodtak és rendesen fejlődtek és a 100 azt jelenti, hogy a növények nem keltek ki, illetve legalább a talaj feletti hajtások teljesen elpusztultak. 2. Szabadföldi kísérletek A kísérleteket 1—1,5% humusztartalmú, 5—6 pH-jú agyagos homoktalajt tartalmazó törpeparcellákon végeztük. A kikelés előtti kezelés a haszonnövények elvetése után közvetlenül, illetve legkésőbb 3 napon belül történt. A kikelés utáni kezelésnél a növényeknek csíraleveleik, illetve több valódi levelük volt. A gabonafélék és a gyomfüvek még nem jutottak túl a sarjfejlődésen. A legkülönbözőbb fajösszetételü gyomnövényflóra természetes eredetű volt. A hatóanyagokat hordozó- és kijuttatószerként vízbe» ernulgáltuk vagy szuszpendáltuk és kijuttatásuk* motoros parcella-permetezővel történt. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
