175538. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fehérjedús takarmány-komponens előállítására
5 175538 6 emésztőrendszerében megy végbe, ami jobban igénybe veszi az állat szervezetét. f) Az eljárás terméke vitaminokban, különösen D-vitaminokban is gazdag; ibolyántúli sugarakkal való besugárzással D2-vitamin tartalma lényegesen növelhető. g) Az eljárással kapott fehérje aminosav-szerkezete közel esik az állati fehérjék aminosavösszetételéhez, és ezért jól hasznosul. h) Az eljárással készíthető korszerű takarmányok az állatnemesítéssel kitenyésztett nagyigényű fajták tápanyag-szükségletének jobb kielégítését teszik lehetővé, és fokozzák a hús-, tojás- és tej hozamokat. A találmány értelmében célszerűen úgy járunk el, hogy a szemes kukoricából készített darát 1:8—1:10 arányban vízzel összekeverjük, és a kapott pép pH-ját savval 2 és 2,5 közötti értékre, hőmérsékletét pedig 50—60 °C-ra állítjuk be, majd a rendszert amiloglükozidáz enzimmel beoltjuk és addig keverjük, amíg a keményítő teljes mennyisége el nem hidrolizál. A hidrolízis befejezése után a rendszer pH-ját mésztejjel vagy nátrium-hidroxiddal 4,8 és 5,2 közötti értékre, hőmérsékletét pedig 28 °C és 32 °C közötti értékre állítjuk be. Az így feltárt mono- és oligoszacharidokat tartalmazó oldaton Torula vagy Candida élesztőgombákat szaporítunk 8—12 órán át 850—900 m3/óra/mI. 2 levegőztetés mellett. Az így kapott, nagy fehérje-tartalmú terméket vákuum-bepárlással vagy más módon 8—10% nedvességtartalomig beszárítjuk. A kapott anyag 40—44 s% nyers fehérjét tartalmaz. A takarmány tápértékét és szárazanyag-tartalmát, valamint biológiai kihasználhatóságát növelhetjük, ha a beszárítás előtt további kukoricaőrleményt, valamint keményítő- és fehérjebontó enzimeket adunk hozzá, és 55—60 °C hőmérsékleten tovább fermentáljuk. A kukoricaőrlemény hozzáadásával egyidejűleg az esetleg szükséges vitamin-kiegészítést is elvégezhetjük. A fermentálás befejezése után a terméket szárítjuk. Így feletetésre kész terméket kapunk. A találmány szerinti eljárás foganatosítására az alábbi kiviteli példákat adjuk meg: I. példa 10 1-es zománcozott edényben 1 kg kukoricadarához 5 liter csapvizet teszünk, majd összekeverés után a szuszpenzió pH-ját 1 n sósavval 2-es értékre állítjuk be. Az edény hőmérsékletét autoklávban 120 °C-ra növeljük, és 2 órán át ezen az értéken tartjuk, majd 50—60 °C-ra való lehűtés után beoltjuk Naarden-féle amiloglükozidáz enzimmel, és mintegy 2 órán át ezen a hőmérsékleten tartjuk. Ezután a pH-t mésztejjel 4,8-ra állítjuk be, és a hőmérsékletet 30—32 °C- ra csökkentjük. Bekeverjük a takarmányozandó állat fajának és életkorának megfelelő mennyiségű mikroelemet, majd Torula-élesztő hozzáadása után 12 órán át fermentálunk, miközben 1 m2 erjedési felületre vonatkoztatva 850—950 m3/óra mennyiségű levegőt fúvatunk a rendszerbe. A keletkezett terméket 20 Hg mm vákuumban 8% nedvességtartalomig beszárítjuk. Az így kapott, 40—44 s% nyers fehérjét tartalmazó takarmányt egyéb takarmányokhoz keverve etetjük. Ügy is eljárhatunk, hogy az élesztő hozzáadása után végzett fermentálással kapott termékhez 1,5—2,0 kg kukoricadarát keverünk, majd a rendszer hőmérsékletét 50—60 °C-ra és pH-ját mésztejjel 4,8—5,5 közötti értékre állítjuk be, és a rendszert a-amiláz enzimmel és proteáz enzimmel beoltjuk. Egyidejűleg a szükséges vitaminokat is beadagoljuk. A fermentálást 30 perc és 3 óra közötti időtartamon át folytatjuk attól függően, hogy a keményítőt milyen mértékben kívánjuk lebontani. A terméket vákuumban 8— 10 s% nedvességtartalomig szárítjuk, és közvetlenül takarmányozási célra használjuk. 2. példa 1 kg kukoricaőrleményt 5 liter vízben szuszpendálunk, majd összekeverés után a keverék pH-értékét 1 n foszforsavval 2,2-es értékre, hőmérsékletét 46 °C-ra állítjuk be. Ezután a rendszert beoltjuk Naarden-féle amiloglükozidáz enzimmel, majd 2 órán át végzett keverés után a rendszer hőmérsékletét autoklávban folyamatosan 120 °C-ra emeljük. Ezután az anyagot szobahőmérsékletre lehűtjük, majd a pH-értéket 10%-os nátrium-hidroxiddal 5,0 és 5,2 közötti értékre, a hőmérsékletet pedig 26 °C-ra állítjuk, és a rendszert Candida-élesztővel beoltjuk. Az élesztősítést 1100—1200 m3/m2 óránkénti levegőbefúvatás mellett végezzük 10 órán keresztül. A kapott takarmányt porlasztva szárítás után egyéb takarmányokkal keverve használjuk fel. 3. példa 5 kg kukoricadarát 22 liter csapvízben szuszpendálunk, majd szuszpenzió pH-értékét 0,1 n sósavval 2,5-re állítjuk be. A rendszert 2 órán át 115—125 °C-on tartjuk, majd 50—60 °C-ra való hűtés után amiloglükozidáz enzimmel beoltjuk. 2,5 órán át végzett keverés után a pH-t 0,1 n NaOH-val 4,5 és 4,8 közötti értékre állítjuk be, a hőmérsékletet pedig 26—32 °C-ra csökkentjük. Ezután 6 súly/térfogat % karbamidot és 3 súly/ térfogat % szuperfoszfátot adagolunk a rendszerhez. összekeverés után a tápközeget Saccharomyces élesztőgombákkal beoltjuk és 900 m3/ m2 óránkénti levegő-befúvatás mellett 14—16 órán át fermentálunk. A beoltást követően 2 óra múlva Zn, Cu, Fe, Mn, Co, Ca és Mg tartalmú keveréket adagolunk a rendszerhez. A fermentálás lezajlása után az anyagot hengeres szárítón 8—10% nedvességtartalomig szárítjuk. A terméket takarmánykoncentrátumok készítésekor fehérjekiegészítés céljára használjuk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
