175535. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzimidazol-származékok gyártásánál keletkező ipari szennyvizek előtisztítására
7 175535 8 amennyiben a pH négynél alacsonyabb, úgy azt célszerűen mészhidrát adagolással 4 és 8 közé állítjuk. Az így kezelt szennyvizet 0,2—0,5 mm lyukbőségű szitára folyatjuk, ahol a szilárd hulladékot és a vizet elkülönítjük. A kezelés eredményeként a szennyvíz biológiailag bonthatatlan szennyezőanyagait távolítjuk el, amely hatása abban jelentkezik elsődlegesen, hogy a szennyvíz kezdeti kémiai oxigénigénye lecsökken, míg biológiai oxigénigénye változatlan marad gyakorlatilag, és így 2—3-szorosára növekedik a BOI/KOI arány. Az első lépésben kezelt vízhez, amely a biológiai tisztításnál és befogadónál mérgező anyagnak tekintendő o-feniléndiamint még tartalmazza, először szükség szerinti menynyiségben alkalikus anyagot, célszerűen mészhidrátot adunk, hogy a pH értéke célszerűen 8— 9,5 közzé essen, majd 1—5 g/1 koncentrációnak megfelelő mennyiségű formaldehidet. A formaldehid adagolás közben és után a pH-t ellenőrizzük, hogy az célszerűen 7,5 alá ne csökkenjen a kezelés ideje alatt. A feniléndiamin és a vele együtt még leváló biológiailag bonthatatlan anyagok csapadék formában történő kiválása kezdetben gyors, majd időben lelassul. Célszerű ezért a kezelt mintát közbenső szűrés után vagy anélkül 1—5 napig tárolni, melyre egyébként a komplex szennyvízkezelési rendszereknél egyébként is szükség van, ha helyi kezelést végzünk, és nagytérfogatú átlagosító-tározók építését el akarjuk kerülni. A feniléndiamin leválasztása egyébként már a formalinos kezelést követő 1— 5 óra után is 90—95%-os. Az iszapot szűréssel vagy centrifugálással elkülönítjük a víztől, mely művelet szükség esetén segédanyag, például dioktil-szulfoszukcinát (Nonit márkanéven kapható) hozzáadásával gyorsítható. Az előzőek szerinti két lépéses kezeléssel elérhető, hogy a 2- karbometoxiamino-benzimidazol gyártásból származó víz, a sótartalma alapján szükséges, minimálisan huszonötszörös hígításban, folyamatos biológiai tisztító működésében ne gátolja és mérgezze az aerob biológiai lebontást végző mikroorganizmusok működését. 2. példa Az 1. példában ismertetett összetételű víz 1000 ml-éhez keverős készülékben annyi alkalikus anyagot, célszerűen mészhidrátot adagolunk, hogy a pH minimum 7, célszerűen 8 és 9,5 közé essen, majd hozzáadunk 2—10 g/1 koncentrációnak megfelelő mennyiségű formaldehidet, összekeverés után a szennyvizet, szükség szerinti mennyiségben és ütemben adagolt mészhidráttal 7—8 közötti pH-n tartjuk. A kivált csapadékot időnként keveréssel koaguláljuk, majd a képződő iszapot átmeneti tárolás után, legalább 1 óra után szűrőn elválasztjuk. A szűrési sebesség javítására adott esetben anionaktív anyagot (például Solovet-et) adagolunk előzetesen a kezelt szuszpenzióhoz. A szűrés után nyert vizet, ha előzetesen csak néhány óráig végeztük a reakciót, átmeneti tárolóba helyezzük, ahol a legalább 1 napos tározási idő alatt kiváló iszapot még ülepítéssel, majd szűréssel kinyerjük. Az így kezelt víz az o-feniléndiamin és az egyéb biológiailag bonthatatlan szennyezések eltávolítása következtében már csak kis mennyiségben tartalmaz az oldatban még visszamaradó feniléndiamin-származékokat. Amennyiben a biológiai tisztító terhelési értékei szükségszerűvé teszik ezek eltávolítását is, úgy az első lépésben nyert szűrt vízhez, intenzív keverés közben 1—5 g/1 koncentrációnak megfelelő mennyiségben adagolt anionaktív reagenssel (zsíralkoholszulfáttal és/vagy Evacid-L-el) további kicsapást végzünk. A képződő csapadékot önmagukban ismert elválasztási művelettel — lefölözés, flotálás, stb. — elkülönítjük, majd az így nyert tisztított vizet a szervetlen szennyezések koncentrációja alapján célszerű hígítás mellett (5 g/1 sótartalom) vezetjük a folyamatos biológiai tisztítóra. 3. példa Keverővei ellátott desztilláló berendezés üstjébe bemérünk 1000 ml l-butilkarbamoil-2-karbometoxiamino-benzimidazol gyártásnál képződő szennyvizet, amely származhat mind a termék kinyerésekor képződő anyalúgból mind a benne levő oldószer lehajtása után kapott üstmaradékból. (A szennyvizek oldószertartalma mindkét esetben magasabb a kémiai kezelés hatásossága szempontjából megengedhető értéknél, ezért ezeket hasonló módon kezeljük.) Ezután hozzáadunk 5—20 g/1 koncentrációnak megfelelő mennyiségű szilárd szerves vagy szervetlen szuszpendálható vázanyagot, célszerűen közepes finomságú fűrészport, továbbá 2,5—10 g/1 koncentrációnak megfelelő mennyiségű, célszerűen a biológiailag bontható detergensek csoportjába tartozó anionaktív reagenst (zsíralkoholszulfátot, Evacid-L-et, stb), és keverés közben megkezdjük a felfűtést és desztillációt. A párlat szedését addig folytatjuk, míg az üst hőmérséklete el nem éri a minimális 90 °C-ot. Ezután a desztillációt megszüntetjük, és a készülékbe 1—4 g/1 koncentrációnak megfelelő mennyiségű formaldehidet adagolunk. Ezután további utópárlat levételével vagy anélkül még 15—30 percig keverjük az üstben visszamaradó szuszpendált anyagot tartalmazó üstmaradékot, majd hűtés után a szilárdanyagot elkülönítjük önmagában ismert módszerekkel, célszerűen ívszitával, szalagszűrővel, de alkalmazható vákuumos, centrifugás, stb. szűrési módszer is. Amennyiben a kezelés közben nyert magas oldószertartalmú párlatok nem kerülnek közvetlenül, vagy desztillációs töményítés után felhasználásra, úgy a formaldehidet célszerűen a kezeléshez használt egyéb anyagokkal együtt adagoljuk. Az így kezelt vizet, amely mérgező és gátló anyagokat már nem tartalmaz, a sótartalom alapján szükséges és célszerű hígítás után vezetjük a folyamatos üzemű biológiai tisztítóra. 5 10 15 20 25 30 [35 [40 45 50 55 60 65 4
